Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

az apáktól örökölt evangyóliomi erkölcsi jellemet és szellemet, mely az ember egész valójában félreismeretlenül nyilatkozik; azt az ev<mgyélíomi magas szabadságot, mely üdve tekintetében minden kényszert kizár, s egyedül az evangyeliom világossága által vezérlett testületi törvény önálló sugallatára támaszkodik, ugy védeni meg, ugy ápolni, ugy hirdetni ós terjeszteni az egyházban, hogy azok az evangyóliomszerü keresztyénekben folyvást éljenek ? firól-fira,' unokáról-unokára, lelki örökség szerint átszármazzanak. Révész azt hiszi, hogy ez ugy érhető el legbiztosabban, ha az evangyéliom egyháztörténeti fejlődésében ráok szállott hitigazságokat örvendetesen valljuk, s az avatatlan megtámadások ellen védelmezzük ; a protestánsegylet emberei pedig azt hiszik, hogy a keresztyén hitigazságokról le kell hántani a rájok rakodott crustát, s azokat — szakítva ha kell a történelmi fejlődéssel is, — ős? mint hiszik tisztán emberi, humán eredetökre visszavinni. Meglehet, hogy nem elég szabatosan definiálok, de nem hiszem, hogy messze esném a valótól. Mindenik párt azt hiszi, hogy ő jár a jobb uton. Jó^ e szabadságot engedjük meg egymásnak. A kis és nagy jövő dönti majd el, ezüst-e, pozdorja-e ? De vegyük örvendetes tudomásul, hogy mindenik párt a Krisztust teszi kiinduló ós visszatérő pontjául. Ne vitassuk annyi keserűséggel, hogy az csupán dogmatikai vagy történelmi Krisztus e, A fő itt az, hogy hát az evangyóliomi egyház ama fönuebb jelzett tulajdonait csakugyan megőrizzük nem csak magunk, hanem a jövendő egyház számára is. Boldog volnék, ha a két párt őszintén bevallaná, hogy igen, ez az amit akaruuk. Akkor aztán az a kérdés, hol kezdjük meg a munkát mindenek előtt ? Annyi bizonyos előttem, hogy itt a protestáns egyetem felállítása nem a legsiirgősb teendők egyike. Kijelentem, hogy ezen eszmének nem vagyok ellensége, mert hiszen magam is egyike voltam azoknak, kik azt Fáy Andrással szövetkezve, negyven év előtt nagyban pengettük, és megbukásánál jelen voltunk. Ha most ez eszme ismét felmerül, ismét hü napszámosa leszek ; noha ugy vagyok meggyőződve, hogy az sürgős teendőink közé, most jelenleg, nem tartozik. Ha mi első vonalban, sajátképeni feladatunkhoz képest, az evangyéliom i szellemet ós jellemet kívánjuk megőrizni, és a jövő egyházban meghonosítani, ezt kiváltképen és főleg csak azon elemi és egyéb iskoláinkban tehetjük, melyek a mieink, melyekben, mi vagyunk ai urak, melyekről mi rendelkezünk. Megjegyzem, hogy itt a legfőbb súlyt az elemi és polgári iskolákra fektetem. Innen az következik, hogy ha hát áldozatokra szólítjuk fel a híveket, ezen áldozatokat fordítsuk oly elemi iskolák berendezésére, melyek: 1. A polgári törvény igényeinek teljesen megfeleljenek s ezen áron 2. A mieink maradjanak. Ha ón kerület volnék, minden erőmet megfeszítve, abban keresném dicsőségemet, hogy minden elemi iskolám ilyen legyen, — mert ezek lesznek aztán — s ezt nem szükség bizonyítanom — az egyház igazi veteményes kertjei. Azután pedig, vagy ha akarjuk ós bírjuk, no hát egyszersmind, a törvényes feltételek alatt, igy biztosítanám magamnak a gymnasiumokat is. Mert az az evangyóliomi szellem ós jellem azt is megkívánja, hogy az evangyeliomi egyház ós élet körébe vágó tudományok, a gymnasiumi osztályokban fokozatosan és kimeritőleg adassanak elő. Megvallom, én az egyetemre nézve azt hiszem, hogy ott — kivéve természetesen a papokat képező theologiai facultást — a confessionaüsmusnak nincs tere. Oda a protestáns növendék vagy evangyeliomi jellem- és szellemmel jelen meg, vagy nem. Ha amaz áll, ugy azt ró'a az egyetem le nem veszi; ha emez, neki azt az egyetem meg nem adja, „Hát a bölcsészet, meg az annyira előhaladt természettudományok nem fogiák megrendíteni hitét?^ Meglehet; de hát ez ellen Gileád völgyében nem terem orvosság. Mert kérdem : a felállítandó protestáns egyetem bö'csészet s természettudományi kathedrái nem fogják- e me*renditeni hitét? Ez csak akkor volna képzelhető — ha képzelhető — hogy a protestáns egyetemen a tanszabadság ós a tudományok szabad fejlődése korlátozva és a theologia által vont korlátok közé volna szorítva ? Ilyen egyetemet kivánnánk-e állítani ? Isten mentsen ! ! — Jó! Ugy tehát az evangyéliomi szellem ós jellem hordozói az elemi iskolák és gymnasiumók — nem pedig az egyetem. Ha az általam vitatott elvet fogadjuk el kiinduló pont gyanánt, egyelőre ne a felállítandó egyetemre, hanem az elemi ós gymnasiumi iskolák kezünkben való megt artására fordítsuk a főfigyelmet.