Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

Meg nem engedve, de feltéve hogy a magyarhoni két evang*. egyház elfoglalná az első cikkben jelzett álláspontot s első teendője gyanánt elemi és gymnasiumi iskoláinál azt tekintené, hogy azokat a törvény betűje ós szelleméhez kópest átalakitsa s ezen az áron azokat mint sajátjait megtartsa: azon kérdés támad, keresztülviheti-e ezt ós hogyan ? Némelyek azt hiszik, hogy ezt azért nem lehet keresztülvinni, mert az állam akadékoskodik. Ez merő fallacia ! Az állam nem gátolhat ebben bennünket ós pedig azért nem, mert 1. van esze ós 2. mert nincs pénze. Yan esze. Az állam, ha esze van, pedig látjuk, hogy van, nem azt fogja kérdezni : ezen iskola keresztyén vagy zsidó — hanem jó, azaz a törvény szerint berendezett iskola-e? Ha az iskola jó, — ugy az állam nemcsak nem bántja azon iskolát, de szépen meg is köszöni azon férfiak ós asszonyok áldozati készségét, kik az iskolát ide segitettók. Itten tehát nincs mitől félni. De ha az iskola, ha nem épen rosz is, de nem felel meg a törvény kívánalmainak: <]uid tunc? No hát az az ón alázatos véleményem, hogy az ily gyülekezetet összevetett vállal, édes mindnyájunk segedelmével igyekezzünk oly karba helyezni, hogy iskolája a törvény igényeinek megfelelővé váljék. „De hátha nem teszszük? Akkor igy fenyegetőztenek kezdetben, a ministernól is ministeriebb nagyságos iskolafelügyelő urak, iskolátokat az állam elveszi s nektek nem lesz aztán jogotok beleszólani gyermekeitek oktatásába. Ennek a fenyegetésnek kettős hatását észlelők, mely tős gyökeres magyar válaszban nyilatkozott. Az egyik rész azt mondta: De biz abból semmi sem lesz! és megfeszítették erejöket ós lett jó iskola. A másik rósz pedig azt mondá: Bánom is ón ! „És hosszú álmot hortyogni fülökre ledőltek* Mikor pedig aztán kisült, hogy az állam fenyegetőzése handabanda volt, mert a neki nem ezüst tálcán ugyan, hanem paraszt zöld cserép tányéron felajánlott iskolák épitósét, fentartását viszszautasitá s nem instált belőlök. „Szörnyű kacajba kitörtek a hortyogó népek. * S mért nem instált az állam a felajánlott iskolákból. Mert nincs pénze. Azt,kívánjuk legyen pénze, „hogy mindenütt, hol az egyes felekezetek képtelenek iskolát 1454 ívf, I állítani, velők vagy nólkülök legyen iskola. De azt nem kívánjuk, hogy az államnak valaha annyi póuze legyen — ós nem is lesz, ha Isten hót esztendeig verné is meg szárazsággal a világot praeter Hungáriáin — hogy országszerte minden néven nevezendő iskolát összevásároljon ós állami mindenhatósága alá helyezzen. Mert akkor — les extremes se touchent! — ott volnánk, hol nem akarunk lenni. A r.kath. parancsoló egyház jure divino követelte maga számára a kizárólagos felügyeleti jogot, minden iskola felett, a falusi iskolától kezdve a Sorbormeig. Nemcsak követelte pedig, hanem meg is szerezte, gyakorolta is századokon keresztül e jogot, egó?z addig, mig lassanként ezen fáradalmas szent gond alól itt-ott felmentve lett. Nem a reformátiót értjük egyedül, hanem a hü gallicán egyházat, hol leghaügzatosabban kiabálták a közoktatásnak a szentegyház alóli emancipátióját, s tudjuk, hogy ez nem meddő kiabálás volt. Többet tudunk, azt, hogy a kakas nemzet közoktatása nem siratta meg, hanem felvirágzását köszöni annak, hogy ezen szent kötelékek nyűgéből kiszabaditá közoktatását. Most azori az úton vagyunk, hogy az esőből a csurgó alá jussunk, a szent hierarchia plenitudoja alól, az állami omnipotentia alá. Magában véve, magára hagyva mindenik, minden áron mellőzendő absolut botorság volna, mely megölné azon szabadságot, mely nélkül a közoktatás és nevelés terén nincsen üdv. (Vége következik.) -v Viszonváiasz Baky István ur észrevételeire. (Vége) Cikkemnek szemére veti Baky ur „conservativ elveit, és özönvíz előtti óhajtásait." Én ott szólottam a fegyelmetlenségröl ós elmondtam, hogy mig a botozás szabad volt, rövid uton tudtuk és szoktuk rendre utasítani a rakoncátlankodást. Én ugyan nem emlékszem, hogy a botozás eltörlése óta özönvíz lett volna, hanem bűn- özön igenis van ma is, és a fenyíték visszahozatalát nem csak én óhajtom, hanem óhajtja maga a nép is. Most számtalan olyan bűneset fordul elő, melyért semmi egyéb büntetést nem lehet szabni mint testit, mert a másnemű büntetés ártatlanokat sujt. Péld. haza megy az egyetlen családfentartó fiu a korcsmából részegen, fogja a fejszét vagy vasviliát s élemedett szüleit vagy nejét összeveri kézit, lábát eltöri, de őt megv erni nem szabad ha bezárják, ártatlan családja kenyérkereső nélkül marad, ha pénzbirságra büntetik, akkor is a családja szenved és nélkülöz. A lopás napirenden Yan, a rablás és gyilkolás 103*