Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

PROTESTAUS EGYHÁ ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előíízetési díj: Hirdetések díja Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., elsfi emelet, Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban á hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja, külön 30 kr. . beiktatásnál — Bélyegdij Protestáns töprenkedések. *) i. A protestantísmus fogalmában és tényeiben tagadó, az evangelismus fogalmában és gyakorlatában álli tó természetű. A protest a ciókkal — a tiltakozással — megóvhatjuk az evangyéliomi egyházat a kívülről jövő megtámadások ellen. De ha ily megtámadások nincsenek, ha ellenök az egyházat nem kell védeni, ha teendőink e téren megszűnnek, megszűnt-e az evangyeliomi fa magyarhoni két protestáns) egyház belső tevékenysége is? Nem. Sőt épen ily körülmények közt következik be rá nézve azon idő, hogy most már, miután kívülről senki sem háborgatja, bizonyítsa be magasztos elveinek társadalmi jótékony tényekre alkalmazása által, hogy mit tud, mire képes, bizonyítsa be életrevalóságát. Hic Rhodus, hic salta ! Legyünk őszinték s ne ámítsuk magunkat. Én ugy tudom, hogy az az annyira magasztalt evangyeliomi egyházias buzgóság, régóta alig volt egyéb, mint hangos, sallangos, éles megtámadása azon helytartótanácsi intimatumoknak, melyekben az uralkodó r. kath. vallás igényeivel kezet fogó állam, az evangy. fgyház jogait megtámadta. Ha történetesen elmúlt egy, tán két év, hogy ily mogmarcangolandó és szétszedendő sérelmes intimatum nem érkezett, — mert hát ily megtámadásoknak előbb csakugyan bővében valánk — akkor a kerületi és e? etemes gyűlésre felsereglett hivek szépen haza osontak s az egyház teendőit ott hagyták a hivatalból működő tagok nyakán. Ők, ha senki nem bántotta őket, az egyház terén, nem találtak már semmi tenni valőt. Az utolsó pátens korában — Uram Isten ! — papok és vilá*) Ezen cikket, mely liazai evangelikus egyházunk egyik magaa állású s érdemekben megőszült vezérfórfiától ered, ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. Szerk giak mily nagy számmal sereglettek fel az esperességi ós kerületi gyűlésekre s mi roppant buzgalommal védelmezték megtámadott egyházukat. Nem akarom kicsinyleni e nemes buzgalmat. De midőn aztán a pátens megszüntetve, az 1867. LIII. törvényczikk életbe léptetve, ez által nem mondom minden — de csaknem minden kívülről jöhető megtámadásnak eleje lett véve; eleje már az által is, mert — ne tagadjuk — a törvény foganatát nagyban könnyité, s az otrombább megtámadást csaknem lehetetlenné tevó, az ujabb kornak móltányos ós türelmes szelleme, — nekem ugy látszik, hogy a kerületi gyűlések termei nem voltak oly látogatottak mint előbb. No de erről ne vitatkozzunk, ha az ellenkező állana is, mert ez a dologban mellékes. A fő, a lényeges az, hogy minemű jótékony intézkedések ós intézetek életbeléptetésében nyilatkozik immár, a szabaddá lett evangyeliomi egyház hit- ós elvszerü tevékenysége ? Örömmel vallom be hogy mutatkoznak itt-ott oly mozgalmak, melyek azt jelentik, hogy az evangyéliomi egyház az államban és társadalomban érvényre kívánja juttatni hitelveit, ás az evangyóliomszerü keresztyén szellemet. És ez jól van igy, jól még akkor is, ha a logikai egymásután ellen vétkeznék, mert majd az élet és tapasztalati gyakorlat helyreüti s jobb kerékvágásba zökkenti az itt-ott tán döcögve tétovázó logikát. „Csak lendits valamit, mert hajh nagy bűn a henyélés!" Azonban nem lesz tán felesleges a nagy eszmékkel vajúdó egyházat atyafiságos őszinteséggel egyremásra figyelmeztetni, hogy ha már indul, tudja hová, merre, hová induljon ugy, hogy magának a célt a legrövidebb uton biztosítsa. Ugy látszik nekem, hogy Révész Imre és a protestánsegylet emberei, — minden éles ellentét dacára, mely köztük létezik — egy végcélra törekszenek. A hívek evangyóliomszerü vallásosságát, azt 103