Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-15 / 46. szám

nek szem előtt kellett volna tartaniok, s e hiány kétségtelenül felette Dehézzé fogja tenni a síatistikus munkáját ; de legalább van anyag, amiből meríthet s igy fennakadni mégsem fog. Vegye elő bárki is lapunknak azon számait, melyekben az ev. iskolai értesítők ismertetve vannak, s csupán e rövid ismertetésekből is képes lesz — ha egyebet nem, legalább az összes ev. tanintézetek tanárainak, tanulóinak s az érettségi vizsgát tett ifjaknak létszámát összeállítani. Hogy a tanszerekről, az ösztöndijakról számadatokat nem szerezhet magának, ez onnan van, mert nem minden tanintézet igazgatósága vette még eddigelé figyelembe a sajtónak az értesítők összeállítására vonatkozó tauácsait. Ami az unitárius tanintézeteket illeti, ezeknek külön tudósitványait pótolja némileg azon együttes jelentés, mely az unit, tanodákról a Ker. Magvetőben évenkint közzé szokott tétetni. Leghátrább állnak az értesítők számát tekintve a magyarországi s ezek közt különösen a tiszántúli ref. tanintézetek. Mi ennek az oka — nem keressük. Az ellen azonban határozottan tiltakozunk, 'amivel a legtöbb mentegeti magát, hogy azért nem lehetne tudósitványt adni ki, mert nincs honnan fedezni annak nyomatási költségeit. E/. a mentség, mint már egy alkalommal kifejtettük, sebogysem állja ki a sarat. Egyébiránt reméljük, hogy valamint az idén gyarapodott a prot. iskolai értesítők sima, ugy jövőre is gyarapodni fog, s hogy lassankint minden tanintézet ép oly természetednek fogja tartani évi jele ítése közzé tételét, mint azt, hogy a nyilvánosság elől ma már csak annak van oka elrejtőzni,*aki fél a nyilvánosságtól. Ballagi Géza. TÁRCA. Aristoteles. (Folytatás.) Ezen elvek alapján kimutatja, hogy nem elég a logica utján fogadni el egy á taláms elvet, hanem alkalmazni kell minden egyes tényre, mert tényekben kell keresnünk az általános elveket s ezeknek mindig megkell egyezni a tényekkel. A vizsgálás mellett belátta szükségét egy más, még fontosabb eszköznek is, mit általánosan modern találmánynak tartanak s ez EZ igazolás, csakhogy nem tulajdonított oly -nagy fontosságot annak s nem fogta fel valódi célját a kísérletnek (experimentum), mely nem egyéb, mint igazolni a tények pontosságát, a feltételes vagy iheorietcus következtetések helyességét. Midőn tagadja Platóval szemben az eszmék objectiv létét, elismeri, hogy alanyilag léteznek mint az értelem productumai s csak lögicai elvonás által állanak elő. Be'átta, hogy Plató összetévesztette az alanyi megkülönböztetést a tárgyilagossal ; összetévesztette a viszonyt, mit az értelem két tárgy közt észrevett, a bizonyos külön léttel: pl. Mindenki tudja, hogy vannak nagy, nehéz, fekete dolgok. Plató a dolgoktól azok tulajdonitmányait elválasztotta, s ugy tüntette fel a nagyságot, nehézséget és szint mint külön létet, tehát az eszmetan nem volt egyéb, mint a lények számának sokasitása. Az általános eszmék való létének tagadása után Aristotelesnek azt kellett tartani, hogy csak egyes dolgok vannak, az egyeseket pedig csak érzéklet utján ismerhetjük meg s ekkor előállott a kérdés : miként nyerjük az elvont eszméket, mert a tudomány csak ilyenekkel foglalkozik, aí érzék nem nyújt t'ilmíuyos ismeretet. Platónál könnyű volt a megoldás, ő mindent a lólek visszaemlékezésére alapított, midőn még az igaz ismeret bir'okában volt. Aristoteles is elismerte a visszaemlékezés szükségét, de egészen más értelemben, mint elődje. Szerinte érzéklet által felfogjuk az egyes dolgokat; inductio által pedig az egyetemest a részletesben. Érzéklet az alapja minden ismeretnek, de az érzéklet mellett egy más tehetségünk is van s ez az emlékezet. Miután többféle dolgokat észleltliuk, megemlékezüuk érzékleteinkre is s ezen visszaemlékezés képesít megismerni azt, a mi a dolgokban rokon- és különnemű; ekként emlékezetünk művészet lesz, mi által az egyetemes fogalmat alkotjuk s ezt a mesterséget hívjuk inductionak. A vizsgálódás természetes módja tehát az, hogy összegyüjtjtük miud a részletest s aztán következtetjük ezekből a dolgok és tények egyetemes okait. Aristotelesnek uj és mély fogalma volt a tudományos módszerről, de mivel nem ragaszkodott szorosan a tapasztaláshoz, rendszerét nem vihette keresztül eredinéuydusan. Fogalma helyes volt, de egy oly módszer alkalmazása nem vihette őt nagyon messze, mert nem volt még elég tapasztalat felhalmozva, a mi kívánt eredményt nyújthatott volna Ezért elmélkedéseit se mindig azon módszer szerint folytatta, mit maga állított fel, hanem türelmetlen lévén a tények elégtelensége miatt, nagyon gyorsan következtet; s ha gyorsan nem fejthette meg a feltűnő problémákat, a priori fejtette meg. Alkalmazza a syllogismust, mielőtt igazolná a főtétel bizonyosságát. Aristoteles és Plató ebben különböznek egymástól. Első a tapasztalatot teszi minden tudomány alapjául s az értelmet csak alkotójául; mig a másik szerint az ér-