Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

teriuina nem gondoskodik kellőleg a magyar iskoláról; több egy hónapja már, mióta a két magyar tanitói állomás üresen áll, s bár az egyházi elöljáróságnak ezen idő alatt volt eléggé alkalma meggyőződni a felől, hogy az azon állomások díjazására kitűzött 500 frtnyi összegéri; alkal­mas tanítókat aligha nyerend, mégis konokul vonakodik ezen fizetést a mai kor igényeihez képest emelni, és ez által lecsillapítani azon izgatottságot, mely e miatt egy idö óta a csabai polgárok között uralkodik. * Szinte resteljük közvetlenül az előbbi pont után azon tudósítást közleni, hogy China szomszédságában je­lesen Japánban a gyermekkertek a közelebbi időben nagy mérvben szaporodnak ; s egy bécsi lap hire szeri nt a bécsi japáni követ legközelebb nagy mennyiségben vá­sárolt be Frőbel-íele játszó-szereket, melyek ott a népis­kolákban is használtatnak. * Azon heves küzdelmek folytán, melyek az utóbbi három hónap alatt az „Erdélyi prot. közlöny" hasábjain azon théma felett folynak, hogy a n -enyedi ref. theologiai facultás meghagyassék-e továbbra is Enye­den, vagy Kolozsvárra tétessék át, egy kis füzet jelent meg közelebb a Franklin-társulat nyomdájában, mely a n. enyedi ref. egyházmegyének az erdélyi ref. egyház­kerület igazgatótanácsához benyújtott véleményét közli ezen cím alatt: „Áttegyük-e theolog. semináriumunkat Kolozsvárra?", s mely hivatkozva a Bethlenféle alapító­levélre, az alapítványok szentségét biztosító törvényekre, majd a czélszerüségre, kimutatni törekszik, hogy a pap­növelde továbbra is N. Enyeden hagyandó. * Majdnem elszörnyüködtünk a napokban, hogy mi lesz már a világból. Ha a zöld fával is ez törté­nik, gondolók magunkban, quid tunc cum aridis ? Kezünkbe vettük ugyanis a „Religiót" s egyik cikkét, a nélkül, hogy cimét megnéztük volna, kezdjük olvasni a közepén, és olvasunk ilyesféle eretnek beszédeket: „Lehetetlen szá­nandó mosolylyal nem tekintenük a nemzedékre, mely az ember [istenitését ily mérvben üzi. Hogy e kitüntetés ily ember-istenitéssó fajuljon, hogy csaknem fensőbb lényt megillető cultussal hódoljon nekik a világ, ez több mint a mit ember megvárhat, több mint a mit az ember em­bertársának jogosan adhat, ezért elitélendő. Az emberiség mély, igen mély sülyedéséről tanúskodik ily esemény, mely csak is akkor mehet végbe, midőn az emberek el­vonva istentől a köteles hódolatot, melylyel iránta mint teremtményei tartoznak, keresve keresnek tárgyat, mely­nek az ember természetébe beoltott e hódolatot kifejezzék. És korunk, fájdalom, nagyrészt e ponton van. A liberá­lismus kizárta istent a társadalomból, hogy az ember foglalja el helyét és ennek nyujtsa be a legfőbb lény iránt tartozó hódolatát." Mit gondolhattunk volna egyebet — ezeket olvasva, — mint hogy az eddig oly igen alázatos hangú „Reli­gio" talán megirigyelve Hatala, s a szabadelvű katholi­kusok dicsőségét, elkezd ő is a csalódhatlanság, a pápa istenitése ellen harcolni. Pedig dehogy ! a mint tovább olvassuk kisül, hogy azon ünnepélyes fogadtatás s tisztelet­nyilvánítás ellen dohog, melyet a főváros az északi sark­utazók irányában tanúsított. Nagyon helyesen! Mit is bókolnak nekik ! Ha még is püspök vagy érsek-féle em­berek lettek volna, — de egy zsidónak ? ki hallott ilyest! • Ugyancsak a „Religio" legközelebbi számának egyik cikkére, melyben Szász Károlynak a prot. egylet közelebbi közgyűlésén tartott felolvasása felett töprenkedve, arra a szomorú eredményre jut, hogy a protestánsok mily nagy kárára vannak s lesznek az országnak, mert — úgy­mond — ezentúl a lelkészek vagy azt hirdetik — félre­dobva hitvallásaikat — a mi felől megvannak győződve, s ez esetben a liberálisokkal s internationalistákkal egyet­értőleg a vallásosság megsemmisítésére törnek; vagy pedig meggyőződésük ellenére, prédikálják a confessiót, s igy magok is jellemtelenséget tanúsítva, egyebeknek is a jellemtelenségre példát adva, felforgatják alapjában az erkölcsiséget, — hát ezen cikkére — mondom — ide igtatunk pár statistikai adatot. A legközel bb megjelent „Bulletin Frangais" szerint ugyanis Párisnak a legutóbbi népszámlálás alapján 1.851,792 lakosa van. Született Párisban 1873-ban 55,905 gyermek, kik közül a törvé­nyes születésűek a törvénytelenekhez azon valóban ijesztő arányban állottak, mint 100 a 369-hez. Érti ezt uram? Azon Párisban, mely nagy részében kathol. város, melynek kitűnőbb hírlapírói a közelebbi időkben oly tüutetőleg zarándokolnak a pápa papucsa csókolására, népe pedig ezrenként búcsút jár a lourdesi és nem tudom miféle csoda­tevő szentekhez, azon Párisban minden két törvényes szülöttre, több mint hét törvénytelen gyermek esik. Ha­sonlítsa ezzel össze a protestáns egyletek szellemétől áthatott Zürichet, Rajnavidéket, vagy pedig Szászországot, Hollandiát stb. Szintén mostanában jelent meg egy másik statisztika is, az angol igazságügyi minisztérium statisztikája. — Halljuk mit mond ? „Mig a nem angolok az összes lakosságnak csak részét képezik, az összes bünhöncök 7* részét teszik ki, és ezek között első helyen állnak az irek, (a katholikus egyház ezen sokszor magasztalt virá­gai, az insula sanctornm lakosai.) — A skótok csak 22 /io százalékkal, az irek pedig 14.2 százalékkal van­nak képviselve, az irnők pedig Anglia és Wales ösz­szes börtönei női lakóinak 1 /5 részét teszik ki. Az utolsó népszámlálás szerint az említett két ország 22 millió la­kosa között volt 66,540 irlandi s e viszony szerint csak 3- 4000 bünhöncnek kellett volna közülök kikerülni, ho­lott pedig 22,100 került ki összesen. Ha magát Irlandot is bele vonjuk a számításba, akkor a három ország (Ang­lia, Wales és Irland) 176,000 bűntényt elkövetők szá­mából esik 50,000, vagyis 28.4 százalók az irlandiakra." Ezen adatokkal szemben emlékezzék ön Svájc egyik református kántona kormányzójának ez óv elején tett je­lentésére, melyben azzal dicsekedett, hogy a börtönökre semmi szükség sem volt az év folytán, nem került beléjük lakó. Ilyen különbségeket tüntet fel a statisztika az igaz­hivő pap, ós az igazságot szabad vizsgálódás utján kutató reformer lelkész hivei között!

Next

/
Oldalképek
Tartalom