Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-01 / 5. szám

változtatással elfogadtatik. Az e) pontnál beiktattatik, hogy az állami segély addig tartatik fenn mig az illető tanodai hatóság a szerződést föl nem bontja ; illetőleg szükségli. A 59. §-t mely az államfölügyelet gyakorlatáról szól, csekély irálymódositássál elfogadta a bizottság. A 60. §. a kormánynak azon jogáról szól, hogy a törvény szabványainak meg nem felelő középtanodát bezárhatja. Várady G. itt azon aggályát fejezi ki, hogy az állam nem lesz azon helyzetben nagyidéig, hogy az igy bezárt tanintézetek helyére mást áliitson. Kérdi, nem lehetne-e valamely átmeneti intézkedést hozni be, például a nyilvánosság megvonását. Molnár A. Az, hogy valamely intézet magánossá azonnal lehet, mihelyt mint nyilvános bezáratott, s ha a kellékeknek nem felel meg, bezáratik mint ilyen. 0 más sanctiot nem tud képzelni. Hiszi, hogy az állam képes lesz a netalán bezárandók helyett másokat állitani. Várady fél a közszellem hanyatlásától, Szathmáry a határidőt kevesli, tekintettel mind az állam, mind a nemzet anyagi erejének jelen hanyatlott helyzetére; azért az ajánlott 3 félévi megintést legalább 3 évire kívánja kinyujtatni. Az V ik fejezet, mely a magán-középtauodákról szól, már a miniszteri szövegezés szerint vétetett fel. Ez az egészségügyre és tanári képesítésre vonatkozó módositványokkal elfogadtatott. T .A. I^t O Weber S. „Vallás-oktatása" és a dunántuli ev. egyházkerület népiskolai bizottmánya. A Prot. Egyházi és Iskoli Lap egyik mult évi számában, Weber S. „Christl. Religionsunterricht" cimü müvét ismertetvén, azon óhajtását fejezte ki, vajha e könyvet magyarra is lefordítaná valaki, némely csekély változtatással. Vártam egy ideig, —- nem mozdult senki. Fogtam tehát én és lefordítottam, figyelemben tartván a prot. lap. megjegyzéseit hogy a honi történetből is legyenek benne példák stb. Azt remélve, hogy az egyházkerület a könyvecskét iskolai tankönyvül elfogadja, vagy legalább ajánlja, — sőt még talán ki is adja (! ?), benyújtottam a kéziratot a vasi közép esperességhez, ez azt pártolva terjesztette fel a kerülethez. Oda csavargott fél esztendeig. Végre a napokban megkaptam a kerület népiskolai bizottmánya jegyzőkönyvével együtt, mely szerint: „A bizottmány a nevezett munkát figyelemmel átvizsgálván, a feletti véleménye a következőkben öszponlosult: tekintve, hogy a munka a hit ós erkölcstant nem szerves egészben, hanem csak s2étszórvas

egyes töredékekben adja elő, s igy címének meg nem felel, tekintve, hogy használatban levő e nembeli tankönyveinket fölül nem múlja; tekintve, hogy az elbeszólesekből levont tanúságok több helyütt erőszakoltak ; végre tekintve, hogy a dolgozat nyelvezete a magyar nyelv szellemével több helyütt ellenkezik — jelen munkát azon célra, melyre készítve van, nem ajánlhatja." No jó! Legyen. Hanem én még egy kevéssel többet is szeretnék tudni. Szeretném egy kissé tájékozni magamat a felől, hogy hát voltaképpen milyen legyen az a jó vallási tankönyv ? Hogy ha netalán még valaha ilyes mire adnám árva fejemet, a tisztelt bizottmánynak valami inkább szája ize szerint valót készíthessek. Azért, kérem, ne tiltsa fáradságát — legyen oly szives valamelyik tagja a tisztelt bizottmánynak, és feleljen meg következő, nem kötekedni akaró, hanem világosságkereső kérdéseimre. Először is azt róvja fel a bizottmány véleménye a könyvnek hibául, „hogy a munka a hit- és erkölcstant nem szerves egészben, hanem csak szétszórva egyes töredékekben agja elő." Igazán ? Komolyan hibául tudja e be a bizottmány a könyvnek ezen tulajdonságát ? Alig birom elhinni. El tetszett-e olvasni a könyv előszavát is, mely előre kijelenti, hogy a munkának épen az a célja, hogy külön tárgyaljon világosan, a gyermek felfogásához mérten egyes vallási igazságokat. És hát ez hiba ? No akkor ugyan meggyülik önöknek a baja minden ujabbkori paedagogussal ! „Kétségbe vonhatlan tény, hogy a vallástani igazságok, történeti adatokkal támogatva annál mélyebb gyökereket vernek a gyermekek szivében . . . nem épen az-e a baj, hogy mindjárt a kezdőknél rendszeresen adják elő a vallástant ? Holott a gyenge elme inkább megbírná a tejet. — Hát a históriát mindjárt rendszeresen adják-e elé ? És ha töredéket adnak a gyenge elmének a szemléleti tantárgyaknál, nem tanácsos-e ilyenekkel táplálni azokat elvont dolgoknál ?" A mint tetszik látni, ez idézet. Szolgálhatok még száz ilyennel a legjelesebb pedagógusoktól. Egyébiránt hogy rendszer van a munkában, azt lehetetlen észre nem vennie mindenkinek a ki „a nevezett munkát figyelemmel átvizsgálta." Az a rendszer van benue, hogy a közelievőről az ismeretesről, a családi körből halad a távol levőre, az ismeretlenre, az istenre. Nem hittem volna, hogy ez hiba legyen, míg a bizottság