Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-01 / 5. szám

véleményét nem olvastam. Igy tehát én szegény fejem, Weber S. meg egyebek hiában tanultunk ugy kis paedagogikát, hiába olvassuk az ujabb munkákat, jobb lett volna azt az időt babtisztogatással tölteni, legalább nem rontanék a levegőt ilyen haszontalan irkaíirkával. Most látom csak (köszönet a t. bizottság útbaigazításának) mennyire tévedtem eddig. Én például, hogy csak egyet említsek az ujabb természetrajzi tankönyvek közül, módszerét tekintve, eddig legjobbnak tartottam a Kriesch félét, mely nem kezdi hosszú bevezetéssel, nem taglalja, hogy miben különböznek a testrészek, és ennek folytán hány osztályba meg alosztályba stb. osztatnak az állatok; nem kezdi sem az embernél, sem az ázalagoknál, hanem kezdi az állattant a kutya, a növénytant a hóvirág szem. léltetésével, és ugy halad lassanként az egyesek és fajok közt való különbségre. Most tudom hogy ez a könyv se jó „mert nem szeves egészben, hanem csak szétszórva töredékekben adja elő- a tananyagot. Pedig lám nem csak népiskolák, hanem még gymnasiumok is használják ezt a szervetlen rosz könyvet. No : errare humánum est, majd eszükre térnek — talán. Hogy „a munka címének meg nem felel" azt nem értem. Ha „szerves hittan" volna a cime, akkor érteném, de a címlapon csak ez áll : „keresztyén vallásoktatás"; és ha na ég oly szervetlenül összevissza hányt vetetten vannak is benne eléadva a vallási dolgok, azért nem „vallásoktatás"^ az ? A második kifogás ez : „hogy használatban levő e nembeli tankönyveinket fölül nem múlja." Ezt a pontot itt, második pontul nem tudom mire vélni. Ha mégis elől állana, mintegy a bizottság általános véleménye, a többi pontok pedig mint ennek magyarázatai következnének! — De azt mondani, hogy ez a könyv rosz, aztán meg mindjárt azt: hogy az eddigi (jó! ?) tankönyveket felül nem múlja, és igy egészen általánosságban mondani, legalább is feleslegesnek tartottam. Hanem, talán az exegesist nem oly egészen hiába hallgattam, mint a paedagogikát. Megpróbálom az auctort saját magából magyarázni. A ker. gyül. ez évi jkönyve 46. pban ez áll : „Olvastatott a népiskolai bizottság hivatalos jelentése stb. stb. az egyházkerület felkéretik stb. nem kellene-e 5. A tanitó-conferentiákat megbízni, hogy . . . határozzák el, hogy mely reál tankönyvek vétessenek be ugyanazon esperesség iskoláiba?" Tehát csak a reál tanköny vek? És emlékszem, hogy ama gyűlésen is a tárgyalás alkalmával mintegy hangsúlyozva volt, hogy a reál tankönyvek. (Ott is akartam szólni, de azon a gyűlésen annyi az üres szószaporítás, hogy az embernek minden kedve elmegy a belevegyüléstől.) Hát a vallási tankönyvek ! ? E két idézett pont összevetéséből én azt a következtetést vonom, hogy a tisztelt bizottság igen meg van elégedve „ha-sználatban levő e nembeli tankönyveinkkel" és mig egyéb tankönyveket oly szaporán adnak ki egymásután, hogy egyik a nyomdában éri a másikat, mindannyiszor változtatva, javítva rajtuk egyetmást; nekünk mainap is elégséges az a mit ezelőtt háromszáz esztendővel irt Luther az akkori kornak, egy tőlünk idegen, a német népnek, annak szája izének, és -még hozzá felnőttek számára, nekünk elég jó a leggyengébb zsenge gyermekek oktatására a káté, azon kivül nincsen másban üdvösség. Felesleges sőt káros minden egyéb, mert az szent és sérthetetlen. Talán még csalhatatlan is ? Talán a kátét is a szentlélek diktálta betűről betűre ? Eszembe jut az alexandriai bibliotbeka elpusztitójának bölcs mondása. Nem tudom, fején találtamé a szeget? de (ne sértse szavam a t. bizottságot), mintha valami dániai szagot éreznék. Tiszántúl, Dunántul, Róma, vaskalap. Nem tudom, hogyan jutnak épen most ezen szavak eszembe? ugy látszik, a szentlélek súgja és kényszerit azokat ide Írnom. Pedig hát sem egymásra, sem a tárgyra semmi vonatkozással nincsenek. Hosszan tartana itt széltében hosszában kifejteni aztt hogy miért tartjuk mi (mert többen vagyunk) a kátét mind magára a vallásra, mind a gyermeki lélekre nézve károsnak, és az iskolából mielőbb pusztitandónak (1. a szóban levő munka előszavát.) Csak a következőket jegyzem meg: Azt hallottam egyszer, hogy nem jó az, mikor valamely már régebben szoptató anya nyújtja emlőit az újszülöttnek, mert ennek gyomra még nem alkalmas a régibb, sűrűbb tej megemésztésére. — Nekem meg már gyermekségem óta, mintha valami megemészthetetlen eledel megfeküdné a gyomromat, alighanem a káté. Fiat applicatio. A harmadik kifogás az volna, hogy: „az elbeszélésekből levont tanúságok több helyütt erőszakoltak." Hogy egészen tökéletes munkát irt volna, azt ugy gondolom Weber maga se hiszi. Meglehet, hogy itt-ott szükséges egy-egy útbaigazítás, hogy a gyermek az elbeszélt történetből az alája irt tanúságra rájöjjön; de hát arra való a tanitó magyarázata ! Mert azt talán csak nem gondolja senki, hogy az e könyvben foglalt elbeszéléseket a belőlük vont tanúságokkal együtt minden magyarázat nélkül be kell magoltatni! Azt talán csak megengedi a t. bizottság, hogy ezen könyv elbeszéléseiből levont tanúságok közel sem oly erőszakoltak, mint a katechismus magyarázatai. Mert abból, hogy Absolon vétkezett atyja ellen és bünhödöt t> azt kimagyarázni, hogy az anyánkat is szeretnünk kell; abból, hogy egy egyszerű falusi leány a király bőkezű ígéretei közben is beteg a n y j ára gondol, azt hogy tiszteljed a tyádat és anyádat; az esetnél, hogy az engedetlen Jancsi nem kap vásárfiát, például állítani Tóbiást, a ki atyjának mindenben engedelmes; (ezek a megrótt helyek) azt gondolom nem valami nagy mesterség. Mig ellenben igen jól emlékszem, hogy a katechismus tanulása közben gyermek-észszel sehogy se