Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-01 / 5. szám

ISKOLAÜGY. A tanügyi bizottság jan. 26-iki ülésén a jegyzőkönyv hitelesítése után a M olnár A, szövegezése szerinti IY-ik fejezetének 53-ik §-a vétetett tárgyalás alá. E §. tárgyalása előtt azonban Molnár Aladár a fegyelmi szabályokat illetőleg terjesztett elő javaslatot, mely ily hangzik: „A nem állami nyilvános intézetek főhatóságai kötelesek ugy a tanulókra, mint a tanárokra vonatkozó fegyelmi szabályzataikat s az ezeken időnként eszközlött változtatásokat a közoktatásügyi miniszterhez tudomásvétel végett fölterjeszteni, valamint ez utóbbiakat sajtó utján is nyilvánosságra hozni, s a szülőknek és általában a közönségnek tudomására juttatni. Az állami intézetekből végleg kiutasított azon tanulók, kik legsúlyosabb fegyelmi büntetésül, az ország minden nyilvános középtanodájából a kormány által kitiltattak, 2 nem állami nyilvános intézetek sem fogadhatják be, viszont a nem állami nyilvános gymnasiumok s reáliskolák is, az állami tanintézetekkel egyenlően jogosítva vannak arra, hogy hatóságaik által, valamely kebelükbeli tanulónak az ország minden tanodájából való ily kizáratását indokolt fölterjesztéssel kérjék a minisztertől. Pulszky Ágos t helyesli és elfogadja. K au c zn a k nincs kifogása ellene, azonban megjegyzi, hogy nem tudja van-e Európában tanintézet, melyekre nézve hasonló intézkedések történtek volna. S z i 1 á d y Á. az indítványt most sem tartja praetikus értékkel bírónak és meghagyná az eddigi gyakorlatot. H o f m a n n Pál az hiszi> hogy csak a növendékekre nézve legyenek ilyen fegyelmi szabályok, de a tanárokra nézve azonban annak legkisebb praetikus jelentőséget nem tulajdonit. Szathmáry K. osztja Hoffmann nézetét; nincs ellenvetése a növendékekre vonatkozó fegyelmi szabályok bejelentése és közrejuttatására : de a tanárokra nézve szintén nem látja gyakorlati értékét, ós sérelmi esetekre ugy a kormánynyal, mint az autonom közegekkel szemben birói Ítéletre látná utalandónak a tanárt. Molnár újból tüzetesen védi javaslatát, br. Kemény Gábor a tanárokra nézve szintén nem tartja gyakorlatinak fegyelmi szabályok alkotását. Elnök szerint van a javaslatnak jó és rosz oldala; jó a tanárok jogainak védelme; rosz, a kormánynak túlságos beavatkozási joga. S z i 1 á d y A. azt tartja, hogy eddig kevés volt az eset a tanárok és fenntartók közötti viszályt illetőleg, azt hiszi, hogy ha statutumok lesznek, csökken a testületi szellem, és több lesz a jövő eset, újból is kéri, hogy ne szaporítsuk massregelek által a bajt. Elnök a kérdést fölteszi a fegyelmi szabályokra nézve s a többség (4,3 ellen) elfogadja. A kiutasítást illetőleg Várady elnök a végleges kiutasítást inhumanusnak tartja; a paritást nem látja a javaslatban. Mészáros is helyteleníti a végleges kiutasítást ; a paritást teljesnek tartja. Szathmáry azt hiszi, hogy a végkitiltás sem a társadalmi, sem az erkölcsi törvényeknek meg nem felel ; — azért leghelyesebb lenne a törvénybe ez iránt intézkedést nsm venni föl. Schwarcz sem tartja helyesnek a végleges kiutasitást, a paritást ő sem látja, mert a miniszter megtagadhatja a kiutasítás engedélyét. Molnár szerint mint fenyegető szer még fenntartandó, de az interdictum visszavonható az illető személyére. A paritás nincs meg; de nem is lehet, mert az állam legfőbb hatóság. Hoffmann Várady véleményét osztja s nem akar a végleges kitiltásról szólani semmit. Elnök feltévén a kérdést, a többség e szöveget elveti. A IV. fejezet 53. §-át illetőleg Schwarcznak van nehézsége, az elemi 4 osztályból teendő felvételi vizsga ellen. Molnár azt korábbi szakaszok kifolyásának tartja s az autonómiára nézve nem sértő. Schwarcz újból védi ellenvetéseit, a mennyiben korábban csak permissive volt értve. Mészáros min. tanácsos javaslata e §-hoz : „A többi osztályokba már gymn. vagy reáltanodából átjövő csak oly tanulók vétethetnek föl, kik ezen gymnasium vagy reáltanoda bizonyítványával igazolják, hogy ott a közvetlenül megelőző osztályt kellő sikerrel bevégezték." A bizottság e javaslatot elfogadta. Az 54. §. elfogadtatik. Az 55. §. a tanárok minősítéséről és számáról szól; először csak a minősitvényről van szó, melyre nézve Molnár A. védelmezi saját szövegezését, mely igy szól: a „nem állami bizottság előtt teendő szigorlatok a miniszter megbízottjának jelenlétével s részvétével eszközöltetnek. "Pulszky Á. ellene szól a javaslatnak s ugyanazon állami fórum előtt kíván ezekkel is vizsgát tétetni, s kijelenti, hogy ha nem fogadja el a bizottság, külön véleményt ad be. Hoffmann elfogadja Molnár javaslatát. Molnár hangsúlyozza, hogy csak nyilvános főtanodák melletti képezdék minősíthetnek középtanodai tanárokat. Szilády Á. elfogadja Molnár A. szövegezését. A tanárok számát illetőleg Molnár Ü. azon elvből indult ki, hogy inkább kevesebb tanár legyen jobb fizetéssel mint megfordítva. Szilády Á. a 6 és 4 osztályú tanodáknál elégnek tart minden osztályra egy-egy tanárt. A többség Molnár javaslatát elfogadja. ki 56. §. a középtanodai tanárok fizetését 1000 frtban vagy egyenértékben állapítja meg a szálláson kivül. A január 27-ikén tartott ülésen mindenekelőtt a mult ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Az 57. §. utolsó bekezdése, Szathmáry j avaslatára, igy alakult át: „Egyéb nem állami tanintézetek hatóságai kötelesek gondoskodni arról, hogy tanári testületeiknek egy-egy választott tagja a 45. §. szerint tartandó országos értekezletekre elküldessék. Azg58. §. azon föltételekről szól, melyek szerint az állam a nemállami középtanodáknak is segélyt nyújthat. Az a) ponthoz csatoltatik s ezek jövedelmei ugyanazo i intézet céljaira fordítandók. A c) ós d) pontok mint együvé tartozók egyesittetnek. Az uf d) pont, mely a kormány befolyását biztosítja az állami segélv arányában, csekély stylarig