Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

letűnt, a sanscrittal közel rokoa nyelven irt, mely már akkor megvénhedett volt, midőn Xerxes és Dárius győzedelmeiket műemlékekre Íratták. Zoroaster vallása, minden szabatos és tiszta moráltól függetlenül, a világban levő jó ós rosznak két ellenkező alapelvből való kimagyarázására törekszik. Ki nem látja ebben a gondolat metafizikai működése eredményét ? Egy másik árja népnél, a ker. időszámítás előtt mintegy ötszázaddal történt meg a vallásos megújhodás. Az indusok ősi polytheismusa sokáig vezére volt ezen törzs haladásának ; de bekövetkezett az az idő, midőn a Brahmanismus többé nem felelt meg a hindu lelkiismerete követelményeinek. Buddha lép fel, mint az uj eszmeáramlat reformátora s az ő egyéni törekvés és az erény jutalma végcéljává a nagy mindenben való elmerülóst teszi; a lét körében mozgó egyénekre örökös lélek vándorlási mozzanatok várnak. Ezt a végzetes fokozatot megtörik a szentség és a valódi bűnbánat, s belemeritik az egyediséget a magához hívogató végtelen állományba. A Buddhismus kovásza azon többé-kevésbé ellenmondó metafizikai anyagoknak, melyek Indiában a vallás árnyékában felhalmozódtak. Azonban fölületesség lenne a vélemények és erkölcsök eme nagy reformját csupán a filozófiai vizsgálódások eredményének tartani: az ész oroszlánrésze mellett, azokban a szívnek, az érzelemnek és moralnak is nagy része van valóban; ha a tényezők szerepe megfordított volt vala, lehetetlen lett volna azoknak a mozgalmaknak magát az egész társadalmat is uj életre serkenteni. Az okozatok hasonlósága hasonló okokra enged következtetnünk. Buddha, Zoroaster, Mózes sokat felölelő gondolkodásának és lángelméjének köszönhető az a fény, u.ely annyi századot beragyogott, s oly sok népet megtermékenyített. A Nilus, az Eufrates, a Tigris, a Ganges partjain megszilárdult társadalmakban, ha az iparágak nagy haladást tettek, ha a művészeteket gondosan mivelték, ha az emberek írtak olvastak: hogy maradhatott volna egyedül a gondolat renyhén és tétlenül, kivált ha kiváló ismeretkörü papság képviselte a szellemi hatalmat ? A tudós bizalommal kutathatja az emiitettük rég mult idők romjait, bizonyosan eddig ismeretlen útjaira fog bukkanni annak a szellemi munkának, mely a társadalmakat mozgatta és megújította. Renan szellemdus föltevése szerint Oceania, Dél-Afrika, Észak-Ázsia lehetett az ősfészke a civilisatió előőseinek, azoknak az alsóbb rendű törzseknek, melyek egyátalán nem bírtak szervülni, annál kevésbé a haladás útjára lépni. Ezek után az első civilisált törzsek tűnnek föl, a khinaiak, a kushiták (Babylon és Niniveh alapitói) és a, hamiták (az egyptomiak). Ezt a civilisatiót jellemzi a materialismus, a csekély fejlettségű vallásos és költői műösztön; a kéziparra és a mathem. tudományokra való nagy hajlam ; a kalmárságra, a jólétre és a kényelemre irányult positiv szellem. Ezek közül egyedül a khinai civilisatió maradott fenn máig, a többit elnyomták a sémiek ós árják, a civilisatió harmadik fokának képviselői. Az árják ismét fölülmúlják a sémieket politikai és katonai észjárásban, később a speculativ szellem-irányban, ellenben a sémieknél megmaradt a vallásos fensősóg, ami elvégre majd minden árja népet meghódított a monotheismus eszméjének. A mint a sémi törzs ennek a hivatásnak megfelelt, átengedi azonnal a vezérszerepet az árjáknak, hadd legyenek ezentúl ők az emberi nem vezérei, a világnak a világossága. A civilisatió ősi menetének nyomonkisérése fölötte nehéz, s rendkívül éleslátás kell arra, hogy az eredetit a mellékesről, a későbbit az előbbitől, az egyfajut a kültónyezők behatásától elválaszszuk. Még azon egy törzs kebelében is feltűnő módosításokat eszközölnek a hely ós a körülmények. A sémita Judaeában monotheista és földmives, Tyrusban polytheista, kereskedő és hajós, Carthagóban kalmár és hóditó, Arabiában pásztor, s van idő, midőn a zsidó pusztán az üzlet embere. Nincs különben a dolog az árja törzszsel. Indiában fényes kezdet után megállapodik, a polytheismushoz és kastrendszerhez tapad, s ép ugy nem bir mozogni ós haladni, mint a khinai. Persiában szintén nem tud magasra vergődni. Nyugaton még roszabbul áll ügyök : a kelták, a germánok és szlávok évszázadok hosszú során miveletlenek maradtak, s nem saját erejők, hanem egy magasabb civilisatió emeltyűje által bontakoznak ki ebből a lesülyedtsógből. Bizonyára ha a németek, franciák és angolok mai vonásaiból az eredeti árja szálakat ki akarnók választani, éles bonckós kellene a görög, római és a keleti miveltsógből származó elemek elválasztására. Ezek mellett teljességgel nem megvetendő a hámita (egyptomi) civilisatió. Ha az a törzs feltalálta az arithmetika, a geometria és a csillagászat elemeit, az mindenesetre fölfedező tehetségének erólyére mutat. Ha óriási épületeket, templomokat palotákat, pyramisokat és gúlákat emel: eme nagyszerű épületeken kétségkívül megvan a kezdetleges művészet nyoma, de rajta van a nagyság, a szépség és a hatás bélyege is. S ha Osirise, Isise mellé még egy sereg istent teremtett, fpjletlen vallásos műösztönnel vádoljuk-e, ha meggondoljuk, hogy polytheismusok alapvonása ugyanaz, ami a tyrusi sémiek és az árja hellének polytheismusáé. A leglényegesebb eltérő vonás tehát a két fél közt eddigelé a nyelvben van. A fentebbiekből önkényt következik, hogy a hamiták, sémiek és árják közel állanak egymáshoz, hogy amint az emberiség kebelén az egyes törzsek, s ezek körében ismét az egyes népek feltűntek, szintúgy állanak elé az egyes népek kebeléből a lángelmék, melyek egész tömegekbe széthintik a fejlődés magvait. Igy alakul anyagi, erkölcsi és szellemi szerzeményeink kincses háza. Továbbá a nagyobb képességű törzsek csakúgy fejlődtek, mint a csekélyebb tehetségűek; a különbség csak az, hogy amazok hamarább eljutottak a haladás magaslatára, ahova emezek csak kölcsönvett erőkkel tudták magukat felküzdeni. Az egész törzs tehát szintúgy halad, mint az egyed; s ha legelső rendű lángésznek át kell menni az értelmi gagyogás korán; a felsőbb törzseknek ép ugy át kellett 94