Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

Nem csoda tehát, hogy a midőn e század harmadik tizedében a nemzeti ébredés megkezdődött, protestáns eredetű eszmék befolyása alatt kellett azon mozgalomnak fejlődni, mely 48-ban a szabadságharcot, 67-ben pedig azt a compromissumot hozta létre, mely a magyarnak rég óhajtott nemzeti kormányát adta meg. A maga urává lett nemzet pedig önfenntartása érdekében sem tehetett máskép, mint hogy tért nyisson azon szabadsági eszméknek, melyek a reformatió kezdeményezése folytán mai kifejlésükre az összes művelt emberiség háromszázados munkája által jutottak el. Az ország azóta mindenféle testületi érdekek, kiváltságok mellőzésével rendülellenül halad a dicséretesen megkezdett pályán, s nincs néposztály e haza területén, melynek a fenntebbiekből folyólag inkább állana tisztében az országot jelzett irányú törekvéseiben segiteni, mint a protestánsoknak. Túlfelől, ha áll, a mit soha senki sem vont kétségbe, hogy nemzet csak egység által lehet erős: akkor nálunk Magyarországon, hol annyi a szertehuzó elem, elsőrendű életszükség minél több erőt hatalomra segiteni, mely egyesit, s elfojtani minden törekvést, mely elválaszt. A vallásfelekezetek egyenjogúsítása, mely különösen a viszonossági törvényben, a zsidók emancipatiójában és a népiskolai törvényben tényleg oly szépen nyilatkozott, kétségen kivül nagy lépés volt már eddig is ez egyes;

tő irányban. Azonban minden törvény irott malaszt marad, ha alapjául oly közszellem nem szolgál, mely parancsainak segítségére levén, azt az életbe viszi át. E közszellemet ápolni, tovább fejleszteni, ebben áll szerintünk a magasabb tudomány socialis feladata, nem pedig abban, hogy egy vallásfelekezet primitív kizárólagossága alapján kibivó állást foglalva, uj táplálékot adjon a felekezeti féltékenységnek és visszavonásnak. Mentől erősebb hitüuk a protestantismus culturalis missiójában, annál inkább óhajtandónak találjuk, hogy, ledöntetvén a válaszfalak, melyek az egy haza polgárait egymástól elkülönítették, a protestáns szellem — a szorosan vett egyházi dolgai körül történő eljárásait kivéve — többé testületi elzárkózottságában ne maradjon. Ha van a protestantisrnusban a tudományt oly irányba terelő szellem, mely az emberiség socialis céljaihoz közelebb elvezet — s szerintünk van, — akkor ne zárkózzék el külön intézetbe, mi az értelem és akarat ama cél felé való irányzását szűk körre szorítaná; hanem lépjen ki i közélet terére, és hasson ott, a hol azelőtt nem volt alkalom ama szellem nyilatkozatait hallani és működése hatását tapasztalni. Mindezeket tekintve,miután egy protestáns egyetem már pusztán neve által is ellenkező irányzatra mutatna, inkább helyén találjuk ugyancsak a tiszántúli egyházkerület utolsó közgyűlésén tett azon indítványt, mely szerint ha az országos pesti egyetemen katholicus theologia van, legyen ott protestáns theologia is. E kívánalom teljesen jogosult, föltéve, hogy az annak létesítésére szükséges pénzalappil rendelkezhetünk. Mert azt kivánni, hogy állits m az állam számunkra theologiai facultást, sem az osztó igazsággal egyezőnek, sem egyházunk féltékenyen őrzött autonómiájával összeférőnek nem tarthatjuk. Az eg) etemen létező katholikus theologiai facultás merőben katholikus, e célra tett alapítványok jövedelmeiből t rtatik fenn, s igy a méltányosság azt kívánja, hogy ha mi is theologiát akarunk az egyetemen, adjunk össze e célra annyit, amennyi ennek tisztességes fenntartására okvetlenül szükséges. Boldogult Eötvösünk terve szerint államköltségen lett volna az universitásban minden hazánkban élő nagyobb vallásfelekezetnek külön theologiai facultás állítandó. Akkor autonómiánkat az által óván meg, hogy a tanárok kinevezési joga a felekezeteknek tartatott volna meg, mi nemzeti magasabb tekintetekből e tervet az ország belbékéjére szolgáló legbiztosabb eszköz gyanánt melegen üdvözöltük. — Most már országos financiánk bomlott állapota mellett olyasmire gondolni sem lehetvén, nem marad egyéb, mint ha az országos universitáson protestáns theologiai facultást akarunk, legyünk készek tetemes áldozatokat hozni, hogy azt létesíthessük. Ennyiből áll a protestáns egyetem kérdését illető nézetünk közelebbi okadatolása. S ez szolgáljon válaszul a „Pesti Napló * vasárnapi számában ellenünk irt cikkre, melynek minden okoskodása abban találja cáfolatát, hogy mit első cikkünkben teendőül kijelöltünk, az nem mint az e kérdésre vonatkozó saját nézetünk, hanem csak ugy volt odaállítva, mint a közgyűlésen történt indítvány kivihető első stadiuma, mely legalább vallásfelekezeti szempontból jogosult-