Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

nak tekinthető, s ennyiben igazolható, mig a teljes egyetem felállítását, a milyenről az indítvány szól, sem kivihetőnek, sem saját felekezeti érdekünkben fekvőnek nem találtuk. BALLAGI MÓR. ISKOLAÜGY. A jelen tanév megnyitása a pápai ref. főiskolában. E csábító kifejezés: minden ugy van jól, amint van, annyira megbűvölt egy időben, hogy kész lettem volna lándzsát törni azzal, ki ennek igazságát tagadja. Kertem gonddal nevelt fáinak friss hajtásait, vagy elragadó díszben pompázó virággazdagságát ha a tavaszi dér megdermesztette s a gazdag gyümölcsözés iránti reményemet elvette : azt mondottam magamban: minden ugy van jól a mint van, s ezzel magamat megnyugtattam. Kell hogy valamiben vigaszt találjak, ha sirva néztem is legszebb fáimra. Helyén is van ez ott, a hol valamit megváltoztatni nem áll hatalmunkban. De olyas valamire alkalmazni ez axiómát, melynek létele káros s megváltoztatása hatalmunkban áll: legalább is dőreség. A szellem örök mozgásának törvénye igy törvénytelenség, az igazság keresésének törekvése gúny, az emberi viszonyok folytonos javitni akarása egy oly gondolat volna, mely nem érdemes arra, hogy gondolat legyen. A művészetet, tudományos műveltséget szakadatlanul előbb vinni, a fennálló társas viszonyokat ugy változtatni, hogy azok holnap jobbak legyenek, mint ma, tehát azt tartani s azon munkálni, hogy naponként jobbá legyen s a tökélyhez folyton közeledjék az emberélet, az emberi társasviszony s mindaz ami létezik : az a szellem hivatása és rendeltetése. Igy gondolkodott bizonyosan a pápai ref. főiskolának ujonnan választott egyházi gondnoka is kocsi lelkész László József ur. Mert e hó 5-én a tanév megnyitása reggelén, a nélkül, hogy jöttét csak ielezte volna is, betoppan a főiskolai tanácsteremben éppen akkor, midőn a tanári kar a megjelent tanulókkal indulandó volt isteni tisztelettel nyitni meg ez uj tanévet. Rövid, de szives üdvözlet és viszontüdvözlet után, itt az idő — mondá, — hogy induljunk az isteni tiszteletre, melyen magam is jelen akarok lenni. Az isteni tisztelet végeztével, a tanulóknak a főiskola nagy termében történt összeírása, az iskolai törvények felolvasása és a tanuló ifjúságot az iskolai törvények megtartása s jó magaviseletre intő igazgatói szó után, a főiskolai gondnok ur emelt szót.,, Remélltem — mondá, — hogy ez iskolai év leendő tanulóinak kevés kivétellel egész összegét lehetek szerencsés szemlélhetni az Összeíráson. De azt látom, hogy hálásabb munka lett volna azon kevesek neveit jegyezni fel, kik kötelességük érzetében itt megjelentek, mintsem azon sokakéit, kik kötelességükről megfeledkezve, innen elmaradtak. Fájó szívvel bár, de ki kell jelentenem, hogy a tanuló ifjúságnak rendetlenségét és az iskolai törvények iránti tiszteletlenségét lelkemből rosszalom, ez nem jól van igy, a mint van, s együtt a tanári karral mindent el fogunk követni, hogy jövőre a főiskolában e rendetlenség és az iskolai törvények iránti e tiszteletlenség megszűnjék. A rendet, fegyelmet, törvények iránti tiszteletet meg nem szokott tanuló nem lehet, hogy a törvényt tisztelő s rendszerető polgára legyen e hazának ós az emberi társaságnak s az az iskola, melyben a tanulók legnagyobb része az iskolába szükségelt első belépésnél rendetlenséget, törvény iránti tiszteletlenséget tanúsít: lehetetlen, hogy fönnálljon. Kijelentem azért a kevés számú tanuló ifjak előtt, hogy ez nem jól van igy, a mint van, és hogy mint főiskolai gondnok kezet fogva a tanári karral , e rendetlenségből rendet, az iskolai törvények iránti tiszteletlenségből azok iránt tiszteletet fogunk teremteni. Ám olvadjon le tanulóink száma felényire, vagy harmadára: azzal nem törődöm. A „numerum auge", bármi módon is, nem elvem. Inkább akarok rend, munka, szorgalom, becsületességet tanúsító kis sereget látni a főiskolában, mint nagy számú rendetlen, henye tömeget. Az iskolának az a célja, hogy a haza és egyháznak rend, munka, szorgalomhoz szokott, tudományos és valláserkölcsös polgárokat neveljen.e

A főiskolai gondnok urnák emelkedett s a tanügy iránt buzgó lélekből származott eme szavai eléggé jelzik, hogy a főtiszteletü egyházkerület nem hibááta el főiskolai gondnoka választását, s hogy a főiskolai gondnok ur igen méltó a szavazatok azon nagy többségére, melylyel e fontos hivatalra megválasztatott. A körében maradt tanári kart szives szeretettel és azon humánus modorban, mely neki sajátja, kérte fel a derék főiskolai gondnok ur az összeírás után arra, hogy testületileg ugy, mint egyenként is, közöljék vele a főiskola jelen helyzetét és födözzók fel előtte minden utógondolat nélkül mindazon hiányokat, melyeket a főiskola életében ószrevettek. Mert neki szándéka Pápáról addig nem távozni, mig a főiskola benső életéről tiszta, világos ismeretet nem szerez, és mig ehez képest a szükséges javítások meg nem tétetnek. Két nappal a történtek utáu tanácskozásra hivta fel a tanári kart a körültekintő s magát tájékozni igyekezett főiskolai gondnok ur. A tanácskozmány megnyíltával, midőn a tanári kar közreműködését szives szeretettel kérte ki, fölemlité főiskolai gondnok ur, hogy gondnoktársa, Pázmándy Lajos ur elháríthatlan akadályok miatt nem jelenhetett ugyan meg; de vele előlegesen értekezett s nézeteik, elveik a főiskola szellemi életére vonatkozólag annyira egyezők, hogy távolléte a beható tanácskozmánynak nem fog akadályul szolgálni. Több óráig tartó higgadt tanácskozás után, melyben a főiskola iránti buzgó szeretete, a tanügy iránti mély érdekeltsége, a tanügy körüli nagy jártassága, éles látása, szilárd határozottsága világosan kitűnt, kimondotta a lelkes főiskolai gondnok ur, miszerint a kornak melelőzhetlen kívánalma, hogy a gymnasium nyolc osztályú 93*