Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-11 / 41. szám

Ezután Révész Bálint püspök előterjesztette, hogy L ugossy József főiskolai volt tanárral folytatott levelezése folytán azon szerencsés eredményt közölheti, miszerint a nevezett tudós férfiú hajlandónak nyilatkozott Debrecenbe újra bejőni s itt a íőiskolában akeletisösszehasonlitó nyelvészet tanszékét elfoglalni, melyen a tetszésök szerint ajánlkozó hallgatóknak fogna előadásokat tartani; indítványozza tehát, hogy a nevezett férfiú e tanszékre hivassék meg. A püspök eljárása helyeseltetvén s örvendetes tudomásul vétetvén, L ugossy József emiitett tanszékre meghivatik, s püspök megbizatik, hogy ez ügy tovább fejlesztése végett a meghivandóval értekezvén, az előadások mielőbbi megkezdését eszközölje. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület őszi közgyűlése. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület folyó évi szept. 20-ikán kezdette meg Miskolcon, lelkészavatási egyházi ünnepélylyel, őszi közgyűlését. A jelzett napon, reggeli 9 órakor, harangjeladásra nagyszámú vidéki és városi közönséggel telt meg a miskolci uj templom, melybe az egyházmegyék egyházi és világi küldöttei, valamint a fölavatandó ifjú lelkészek is, élükön az egyházkerület főpásztorával, tisztes sorokban vonultak be. Holott is az orgona magasztos hangjai által kisérve, lélekemelöleg zendült meg, elsőben is a g) ülekezet ajkain, a 137-ik dicséret, melynek mintegy három verse elzengése után, Terhes Pál rimaszombati fölavatandó ifjú lelkész szószékbe lépvén I. Kor. XII. 4, 5, 6-ik verseinek alapján köztetszéssel találkozott, velős és épületes beszédet tartott. — Ennek végeztével a helybeli ref. főgymnasium énekkarának meghatóan szép öszhangzatos éneklése alatt Kun Bertalan püspök és királyi tanácsos ur foglalta el a szószéket, s kenetteljes főpásztori beszédében, melyet közvetlenül a fölavatandó ifjú lelkészekhez intézett, emelkedett lélekkel szónokolt az evangyeliomi szolgálatról, fölmutatván : 1-ör annak mezejét főbb vonásaiban; 2-or, hogy miként lehet azt megtermékenyíteni; mely pontok kifejtése után szeretettel fordulván"^ a fölavatandó ifjú lelkészekhez, szívökre, leikökre kötó, fŐpásztori utasításait, melyeket mint a közbizalom s isten kegyelméből első a hasonlók között, és már mint próbált szolgája az Urnák intézett ugyan hozzájok, de nem a maga, hanem a Jézus nevében s annak evangyeliuma szellemében tette azt. Legyenek — úgymond — ez irányadó szavak élőkké a ti lelketekben, s mint ilyenek törjenek utat a ti szivetekhez. Akkor nyugodtan mehettek elébe pályátoknak, mely mint minden életpálya a világon nem csak rózsákat, de töviseket is terem. Majd fölhivá őket, hogy feleljenek tiszta meggyőződésük szerint néhány kéidésére, melyek az ő benső vallásos hitelveikre, a magukra vállalandó szent hivatal iránti készségökre, s erre teendő szent eskütételökre vonatkoztak. E kérdésekre is midőn mindannyian benső meggyőződésök sugallata szerint hallható szóval „ígen"-nel feleltek, mielőtt még ünnepélyes esküjöket letették volna, a jegyzői kar által sorrend szerint életirásaik s bizonylataik olvastattak föl ; ennek végeztével a főpásztor fölhívására az ünnepélyes eskü letétele végett tömegesen, számszerint 36-an kiállván s az egyházkerületi főjegyző által előmondott esküt a meghatottság s lelkesedés föltűnő jeleivel arcaikon együttesen letévén: egyszerre, lélekrehatólag fölhangzott ajkaikról a „Jövel Szentlélek Úristen" ! szivemelő ének, melynek elhangzásával azonnal következett a fölavatás ünnepélyes mozzanata; a midőn elsőben is az abauji egyházmegye újonnan választott esperese, Fodor Pál ur avattatott föl a szokott szertartással esperesi hivatalára. Majd követték ezt csoportonként az ifjú lelkészek, kik az esperesi kar s a superintendens kezeiknek fejökre tétele, s a főpásztori áldás reájuk adása által, 1 lkészi hivatalaikra egyenként, és egyetemesen fölavattattak. Erre az ifjúsági énekkar öszhangzatos éneke zendülvén újra föl, azalatt ismét a főpásztor lépett a szószékbe, s még egyszer az eskü kötelező erejére figyelmeztetve, s hitök és szent vallásuk mellett, ha ez kívántatnék, minden önfeláldozásra buzdítva a már fölavatott ifjú lelkészeket, egy buzgó hálaimával rekesztette be az egyszeiü, de általános lelki meghatottságot előidézett egyházi szertartásos ünnepélyt. Még azon nap délutánján a fölavatott ifjú lelkészek papi okleveleiket az ezzel megbízott választmány kezeiből átvévén áldáskivánatok közt elbocsáttattak. A következő nap reggelén a szokott helyiségben egybesereglett gyűlési közönség Összeülvén, elnök superintendens urnák kőztanácskozásunkra Isten gyámolító segedelmét kérő buzgó imája után főgondnok ur, idősb báró V a y Miklós ő nagyméltósága, általános érdekeltséget keltett s e lapok hasábjain már közlött elnöki megnyitó beszédében, hű rajzát adá a helyzetnek, melylyel szemben egyházi és iskolai ügyeinket illetőleg a cselekvés terére lépnünk, s számbavételével a körülményeknek behatóan intézkednünk kell; s midőn ekként rámutatott legfontosabb teendőinkre: ezen egyházunk létkérdéseit meglepő tárgyilagossággal s mondhatni jóstapintattal egészben felölelő, s emelkedett szellemű elnöki beszédnek mindnyájunkra gyakorlott mély behatása alatt a gyűlés megnyitottnak nyilváníttatott. Egypár közérdekű tárgyát következőkben közölhetjük : Jogakadémiánkat illetőleg mit az egyházkerület a n. m. vallás- és közoktatási minisztériumnak az állam közvetlen felügyelete alatt álló királyi jogakadémiák ujabb szervezése tárgyában velünk is közlött ismeretes , leírásával szemben mult ós jelen gyűlésünk alkalmával eddigelé kimondott, körülbelül ennyiben foglaltatik: hogy ezen miniszteri intézvényt, mint ilyet, törvény által biztosított autonom jogainkba ütközőnek ismervén azt szervezkedési alapul ezen autonom jogok feláldozása nélkül elfogadhatónak nem véli, Protestántismusunk múltjához hjven,