Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-11 / 41. szám

miként eddig ugy jövőre is, bár megfeszitett áldozattal de mégis föl kivánja ugyan tartani jogakadémiáját, sőt kész azt annak idejében az államkormány kívánalmai szerint is szervezni; azonban csak akkor látja azt czélszerünek életbeléptetni, midőn e tárgyban nem miniszteri szabályzat, hanem a törvényhozás intézkedvén, szervezését oly alapra fektetheti, mely a törvény paizsa alatt időközi változásoknak kitétetve nem lesz; föntartván magának a szabadon intézkedés jogát arra nézve is, hogy idő, körülmények és viszonyokhoz mérten, külön vagy közös erővel szervezhesse jogakadémiáját. E célból majdan legközelebb kérvényezés utján a törvényhozó testülethez kíván az egyházkerület fordulni s ezt azonnal egyetemileg eszközlésbe venni, mihelyt ez iránt a testvér egyházkerületek közös megállapodásra jutandanak. Ugyancsak a n. m. vallás- és közoktatási minisztériumnak f. évi jul 15-én 19424. sz. a. kelt leírásában, vonatkozással, az 1868. XXXVIII. t. c. 48-ik §-ára a népiskoláknál a miniszteri tantervben kijelölt 6 éves tanfolyam szerinti osztályozás figyelemben nem tartása, valamint a tanköteles növendékeknek a szülők gondatlan hanyagsága miatt kellő időben és mérvben nem történő iskolázása eseteinél a törvényszabta büntetés nemalkalmazása, kiválóan hangsúlyozva roszaltatik, — meghagyatván jövőre, hogy a miniszteri rendelet értelmében a tantárgyaknak 6 évi tanfolyamra beosztása minden áron végrehajtandó, s a tanköteles növendékeknek pontos iskoláztatására nézve a törvénynek haladéktalanul érvény szerzendő. Az egyházkerület egész értékében fölfogja a közlött miniszteri rendeletben fölidézett országos közoktatási törvényeknek a népnevelés érdekében kétségbevouhatlanul üdvös horderejét, s nem is mulaszt el semmit e tekintetben, egy részről a hat osztály szerinti beosztás alkalmazásánál, ahol s a mennyire azt a rendes iskoláztatás hhetővó teszi. — Azonban, épen a rendes iskoláztatásnak, az eddig alkalmazott kényszermódok szerinti kinemvihetése lévén az egyedüli főok, melynél fogva legtöbb esetekben a törvény kívánalmainak elég nem tétethetik: itt mindenekfölött figyelembe veendő különösen ref. felekezeti iskoláinknál azon viszony, mely van a tanitó s iskolai elöljárók, illetőleg az egyház tagjai között, s mely viszony sajátos természeténél fogva, igen megnehezíti azt, hogy a mulasztások megbüntetése tekintetéből a tanitó, vagy épen a lelkész a följelentéseknél cselekvőleg lépjen föl. Azon nézetben van tehát az egyházkerület, hogy a mennyiben a kényszeriskoláztatás az állam és törvényhozás intézkedésein, tulajdonképen a törvényeken alapszik, tehát az arra tzolgáló kényszereszközök alkalmazásának módja és kötelessége is legelső helyen az államhatalomra néz. — E célból meg fog az illető minisztérium kéretni az iránt: hogy főleg az iskolai mulasztásoknak a törvény értelmében megszabott büntetés általi sikeres meggátlása szempontjából utasítaná saját közegeit oda, miszerint az iskolai mulasztások activ bejelentése, ne kivántassék kösalezőleg az iskola közvetlen vezetésével megbizott tanítótól vagy lelkésztől, sőt az egyház Vagy iskolai elöljáróságtól sem, melyet maguk a szülék képeznek. Mert igy legtöbb esetben miként az eddigi tapasztalatok igazolják, a mulasztási följelentések elmaradnak: hanem tétetnének oly intézkedések miszerint esetenkint, bizonyos meghatározott időszakokban, maguk az illető kormányközegek, például a kőzságbirók felelősség terhe alatt kívánják azt személyesen elő s terjeszszék föl az illető helyre, elegendőnek tartatván az iskolatanitók s iskola előjáróságoktól annyi, hogy a mulasztásokat nyilván tartsák, illetőleg tartassák, az azokról vezetett jegyzékeket pedig a kormány közegei fölhívására, de csakis arra, s azoknak kezeibe annyiszor-mennyiszer átszolgáltassák, a nélkül hogy annak esetenkint íolhivás nélküli följelentésére köteleztetnének. Az egyházkerületi lelkes?,vizsgáló választmány a folyó évi julius hó 5—11-ik napjain Sárospatakon megtartott lelkészvizsgálatról szóló jegyzőkönyvét, az azzal egyidejűleg ott tartott egyházkerületi közgyűlés korábban történt bevégződése miatt akkor föl nem terjesztethetvén, jelen gyűlésre terjeszté azt föl. Mely szerint : első vagyis bekebelezési vizsgát tettek összesen 20-an. Ezek közül 7 kitűnő, 11 első osztályzattal, kettő pedig két tudományból javításra utasíttatott. M ás o d vagyis lelkészképessági vizsgát tettek 16-an. Ezek közül: 8 kitűnő, 8 pedig első osztályzással. Jövőre a végzet theologusokra nézve, kik theologiai pályájok bevégeztével, a lelkészi vizsgára még kellő készültséggel nem bírnak, azon kedvezmény adatik, hogy maguk képezése végett a főiskola kebelében, s annak törvényei alatt, bent maradhatnak, az iskolai jótéteményeket élvezhetik, s a lelkészi vizsga tőlük fél év leteltével is elfog adtatik ; kötelesek azonban a hittani vagy bölcsészeti szakban, meghatározott számú tanórákon, az akadémiai előadásokat hallgatni. A tornai egyházmegyéből ujolag egy papi korteskedési fölebbezett ügy került föl az egyházkerület tanácsasztalára. A vádlott, büjösnek talált, s elmarasztalt tettesen ez alkalommal elüttetett ugyan érdemileg a por; de mégis szeretjük kérdezni, hogy mikor fogja már valahára egy gyökeres gyógymód ennek az egyházunk testén rágódó rákfenének naponta fenyegetőbb mérvbeni terjedését végkép meggátolni ? Hiszen már oda jutott a dolog, hogy a felső-zempléni humánus érzelmű esperes is följajdult, hogy ezen egyházmegyéjében eddigelé még ismeretlen szörny, már ott is fölütötte fejét. „Kimélet nélkül Össze kell zuznunk e hydrafőt, laza eljárás, palliativ ellenszerek mit sem használnak itt, példát kell adnunk." És nagyban igaza van. Metszeni s kíméletlenül sújtani kell itt valóban, hol csak legkisebb mérvben sejthető is a baj. Különben magunk ássuk meg sírját a papi tekintélynek, s magunk teszszük hatástalanná magunkat híveink előtt. Gondolják meg ezt már egyszer különösen fiatal lelkészeink! A kit nem illet nevegye magára. B. J.