Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-11 / 41. szám

szabadult nemzet a felekezeti szellem ápolását a gyermekek iskoláiban is kerülni kívánja, s ma már okos ember az elemi tanítótól, ha egyébként jóravaló? nem kérdi többó, oltáros templomban, vagy zsinagógában imádja-e az istent, — most, Debrecenben a szellemólet magaslatain káték szerint akarják mórlegelni a tudomány embereit. És hagyján, ha a tervezett vállalat valahogy kivihető volna. De azt kérdem, hiszik-e lehetőségét annak, hogy az a protestáns egyház, mely szorosan vett ekktézsiai szükségeit is csak csikorogva birja födözni, harmadfél milliót (mert ennyi a minimum, amit egy jól fölszerelt universitás fölállítása ós fenntartása igényel) fog összehozhatni oly dologra, melynek okszerűségét, reális célját, senki megmondani nem tudná. De tegyük fel, hogy véletlen csuda egyszerre a harmadfél millió birtokába juttatná az egyházat: ugyan feleljenek, honnan veszik a férfiakat, kik a tudomány móltóságát elárulva, azt a káté szolgálatába vinni hajlandók volnának ? Honnan vennék azokat ma, midőn a választásaiban confessióra nem tekintő állam a köztünk létezett tudományos erőket sorra elszedte ós férfiak, mint Szabó Károly, Vámbéry, Hunfalvy, Imre Sándor, Kerkapoly, Yócsey, Salamon stb. stb. a nemzeti egyetemeken confessiora nem tekintve taníthatják a tiszta tudományt. Valóban, protestáns egyetem, ha létrejöhetne is, mai viszonyaink közt nem volna más, mint közvetlenül az egyetemi címnek paródiája, a tudománynak lealacsonyitása, közvetve pedig az ultramontánokhoz intézett hatalmas íölhivás, hogy ők. kik a legújabb időkig az egy országos egyetemnek ha bitorlolt cimen is, de tényleg csakugyan birtoklói voltak; ők, akik elegendő anyagi erővel rendelkeznek: siessenek a rég tervezett ultramontán egyetem föl állítása által ellensúlyozni a hatást, melyet ellenaseik intézete gyakorolhatna és mentül elébb örvendhessenek azon középkori jeleneteknek, melyek a két felekezeti intézet közti Versengésből okvetlen fejlődvén, rést nyitnának nekik a gyűlölt modern állam elleni törekvésekre. Jól tudjuk, hogy az ultramontán egyetem, részünkről jövő minden biztatás nélkül is létre fog jönni, ; ám legyen — ő nekik, a szellem leigázására alkotott középkori rendszer embereinek, van okuk saját-szabású tudományt terjesztő tanintézetet állitani; de nekünk semmi okunk példaadásnnk által őket abbeli törekvésükben erősíteni. Ha a Debrecenben ülésezett férfiak számot adnak maguknak e kérdésben nemcsak az elérendő cél jelzett végeredményeiről, hanem a rendelkezésünkre álló eszközök korlátolt voltáról is: percig sem kétkedem, hogy megállapodnak a teendők első stádiumánál, a theologiai teljes facultásnál, mely az ennek alapjául szolgáló, tanárkópezdóvel egybekapcsolt bölcsészeti tanfolyammal kimerítené mindazt, miről gondoskodnunk vallásfelekezeti kötelesség s éppen mert az, arra, remélem, sőt bizton hiszem, az eszközök sem fognak hiányzani. Mert jegyezzük meg, még e szűkebb formulázásban is a protestáns egyházra oly feladat vár, melynek keresztülvitele nagy áldozatokat igényel és egyházunk szegénységét tekintve, csak erőfeszítéssel volna remélhető. Egy jól berendezett bölcsészeti facultás, a bölcsrlmi szakra 2 tanárt, a törtéiielmi és archaeologiaira 3-at, a philologiai ós linguisticaira 5-öt, a mennyiség- ós erőműtanira 2-t, a természettudományira, még pedig a descríptiv rószre 3-at, a pliysicai és chemiaira 2-t véve föl, már ez maga 17 tanár, s ez a minimum; hozzá véve még kót tanárképezdei előadót és 6 theologiai tanárt, ez összesen 25 tanár, kiket, miután nálunk tanpénzről szó sem lehet, ha igazi szakembereket akarunk alkalmazni, legalább 2000 fttal kellene dijazni; ami is huszonötször véve, évi 50.000 ftot tesz kr, ez pedig egy millió forint tőkét képvisel; pedig akkor helyiségre, fölszerelésre, 03 a szolgálatra még egy krajcárt sem számítottunk. Igy azonban, a teendőket a szükségesre reducálván, bizhatunk a protestáns nép buzgóságában, bízhatunk annak áldozatkészségében, melyet annyiszor igénybe vettünk, ós soha megfogyatkozottnak nem tapasztaltunk. De attól tarthatni, hogy a legjobb akaratuak is elriadnak, ha többet kivánuuk tőlük, mint amire képesek ós kívánjuk oly célokra, melyeket sem felekezeti érdekkel igazolni, sem hazai viszonyaink által követelteknek fölmutatni nem tudunk. BALLAG! MÓR. *——