Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-27 / 39. szám

szívökre kötniök, mert ezeknek kellő méltatásán alapul szerintem jellemüknek nemesbülése. A szelídség, melyet Krisztus ajánl, nem puszta érzelgős, szeretete nem szenvedőleges vagy felekezetieskedő. Az ő szelídsége ama mély lelki nyugalom, ama rendkívüli önuralom, mely ingerlés, sértegetés által sohasem engedi magát megzavartatni s a boszuvágyon felül emelkedett. Az ő szeretete munkás, mindent átölelő s a testvériség igaz szellemén alapszik. Szeret minden embert, mindeneknek jólétén és szerencséjén fáradozik, de a mi több, szereti az ellenséget. Krisztus azt parancsolja, hogy ellenségeinknek megbocsássunk, sőt áldjuk azokat, a kik bennünket átkoznak s imádkozzunk azokért, a kik minket bántalmaznak; azt parancsolja, hogy ha valaki arcul üt jobbfelől, tartsuk neki arcunkat balfelől is. Ki foghatja fel teljesen e túláradó szeretetet ? A legmeghatóbb a'akban nyilatkozik ez gyakorlatilag ama gyöngéd és kedves imában, melyet a megfeszített Jézus mely halálharca közben monda: „Atyám bocsáss meg nékik, nem tudják mit cselekesznek." (Hangos helyeslés) Óh, vajha e dicső imának szellemé,öl lehetnénk áthatva! Mily magasztos tiltakozás ez a harag és boszuvágy ama természetellenes szenvedélyei ellen, melyeknek kedvezni mi oly hajlandók vagyunk! Én reménylem, hogy e nagylelkű szeretet a kölcsönös viszonyokat s összeköttetéseket honfitársaim és az európaiak közt szabályozni, és oda irányozni fogja, hogy minden jóban egyértelmüleg munkáljanak közre. Gyakran buzdítottam a velem barátságos viszonyban álló benszülotteket, hogy a kegyetlen és gőgös európaiaktól okozott igaztalanságot bocsássák meg és fe* lejtsék el, a helyett, hogy haragjuk kielégítésére törekednének. Ha bennünk mások bántalmaznak, még nincs jogunk őket viszontbántalmazni. Nem kell-e inkább Lekik megbocsátanunk s uagylelküleg jóval fizetni ? Hogyan, ,ha ők a mi legelkeserültebb ellenségeink, ha ők bennünk, sértéssel, gyalázattal és erőszakoskodással halmoznak el s a legvégsőig ingerelnek, ne imádkozzunk-e szerető szivvel: „Atyám, bocsáss meg nekik?" (Helyeslés). Bi zonynyal, ha egy benszülött a durva hatalomtól szeretetet tanulni, s az ingeilést harag helyett engesztelékenységgel tudná viszonozni: akkor teljes lenne győzelme, mig elnyomójára megsemmisitőleg szállana a szégyen, gyalázat és általános kárhoztatás (Tetszés.) Még nagyobb nyomatékkal fordul a ker. szeretet tana az európai társadalomhoz. E tanban rejlik a legjobb ellenszer jellemének általam felhozott hiányai ellen. Mint keresztyéneknek az igazi keresztyén szelídségre kell kereszteltetniük, nyers természetük ez által emberiebb lesz, s hajlamuk az erőszakra és kegyetlenségre, hatályos módon zaboláztatik. Kötelezettségük erre sürgő ós elodázhatlan ; ők kötelezve vannak arra, hogy annak határzott parancsait, szeretete és szelídsége élő példáját kövessék, a kiben önvallomásuk szerint mesterüket látják. A szelídség egy lényegesen keresztyéni erény, és azok, kik a boszuban örömüket lelik s az izmaikban ülő keresztyénséggel dicsekednek, nem méltók a keresztény névre. Nézetem szerint a keresztyén férfiaknak s nőknek szent kötelességük, hogy a bocsánatnak Krisztus által hirdetett tanához szigorúan és betű szerint ragaszkodjanak. De fájdalommal látom, hogy ettől igen is távol, — sokan ugy látszik — e tant pusztán csak theoriának tekintik, a mely szerint élni szerintük balgaság. Ezen álláspontról dicsérik szépségét, gyönyörködnek a vallásos költészetben, a melyet benne találnak; de a gyakorlatban, mint a félrevezetett érzelgés túlzásait, vagy a legjobb esetben, mint egy ethikai hyperbolát félrevetik. Igen, azon szándékban, hogy keresztyén vallásukkal összhangzatban lenni látszassanak, Krisztus tanát elfogadható magyarázatnak vetik alá, s ugy módositják, hogy világi viszonyaik és körülményeiknek megfeleljen. Utánkutatva állítanak fel kivételes eseteket, melyekben a boszuvágyat és visszafizetést jogosultnak nyilvánítják. Miután jellemüket nem képezik Jézusnak törvényei szerint, igen eszélyesen a törvényt alkalmaztatják magukhoz s világi érdekeik követelményeihez. Miután nem akarnak az egész törvénynek engedelmeskedni, megcsonkítják, s igy a keresztyén erkölcstant könnyűvé és kényelmessé teszik. (Helyeslés.) Ez valóban sajnálatra méltó. Ha egyszerűen azt állítanák, hogy Krisztus törvénye a megbocsátásról reánk nézve igen magas, s hogy nehéz azt gyakorlatilag is betölteni, ugy szíves részvétet tudnék irántuk érezni. De hogyha folytatják e törvény szellemének elferditését s mértékének leszállítását mivel nem tudnak hozzá felemelkedni, ugy kötelességemnek tartom ily felelősség alá nem tartozó félremagyarázás, ellen fellépni s Krisztusnak erkölcstanát védelmezui. Van jogunk az igazságot megcsonkítani azon okból, mivel képtelenek vagyunk azt teljesen felfogni ? Meg legyen fosztva Krisztus a megbocsátó szelídség drága koronájától azért, hogy állítólagos követői szabadalmazott arcátlansággal elégíthessék ki boszuvágyaikat, és folyton csak „vérért vért" kiáltozhassanak ? (Hangos helyeslés.) Legyen szabad biztosithatnom benneteket, hogy Krisztus parancsai e pontra nézve világosabbak és érthetőbbek, hogysem a lélekben igaz értelmük felett kétséget hagyhatnának fenn, és hogy merev tisztaságuk semmi compromissumot, semmi megcsonkítást nem tür. Keresztyén testvérek, én kérlek bennetek, tartsátok meg emlékezetben, hogy ti a tant a szeretetről és a megbocsátásról, mint az az evangeliomban ki van mondva, kötelezve vagytok betű szerint betölteni. Nem csak a haragot kell elfojtanotok, a boszuról letennetek s ingerlést és sértést türelmesen elviselnetek, hanem őszintén és nagylelkűen áldani azokat, a kik titeket átkoznak s jóval fizetni azoknak, a kik gyűlölnek és bántalmaznak benneteket. Nektek törekednetek kell tökéletesen emez aranyszabály szerint élei: „Szeresd ellenségedet s tanúsítsd mindennapi életedben Krisztusnak kikutathatlan szeretetét." (Tetszés.) Az evangeliom erkölcstanának általam jelzett másik főrésze az Önfeláldozás. Lehetetlen ennek magas jelentőségét honfitársaimra nézve túlozni, miután ez az, mi népünk jellemének fő hibája : az önzés ellen a legjobb gyógyszert nyújtja. Az utasítások, melyek ezen erényt paran-