Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-27 / 39. szám

nitók egéről az előítélet fellege; oszlatják azt azon előrelátó nagyjaink, kiknek a gondviselés kiváló lelki fensőség mellett anyagi tehetséget is nagyobb mérvben adományozott osztályrészül . . . Néhai tolcsvai Nagy G. ur, mint e nemben legelső alapitványozó, örök emléke előtt tanítótestületünk mindenkor meg fogja újítani a kegyeletes hála és méltó elismerés legtisztább nyilvánítását. A nagy szellemit alapitványozó emlékére és neve alatt kitűzendő évenkénti népiskolai pályakérdés iránt pedig arra kéri tanító-egyletünk az e.-megyét, méltóztatnék a már kitűzött, vagy kitűzendő tárgyat, valamint a készítendő művek beadásának határidejét, ugy szintén az erre kinevezett vizsgáló bizottmány titkárát is megnevezni, hogy e részben egyletünk kellően tájékozódhasson. Fekete Lajos egyleti elnök, vallásos népiskolai tankönyveinkről tartott értekezésében kimondja, hogy azok „beosztás tekintetéből mielőbb javításra várnak." Értekező nézeteit indokolja azon gyakorlatból vett tapasztalatokkal, hogy vallásos tankönyveink sok oly más oldalú tárgyakat foglalnak magukban, miknek ottan illetékes helyök nincsen ; p. o. a „Szenttörténet" III-dik része a VH-ig előadja, a Zsidók ókori polgári politikai történelmét; a „vallásra való bevezetés" 1—2 része, a természettan, természetrajz, és embertan ismertetését tárgyalja ; a „ker. erkölcstan" a polgári jogok és kötelmek hatáskörébe vág, stb. Elismeri ugyan értekező a tanköuyvek tömörítésének hasznos és szükséges voltát, kiváuja is azokat a mennyire csak lehet a tanításban egyesíteni, s egymásból mintegy kifolyóvá tenni; de mivel mindezekre külön kötelezett tankönyveink vannak : óhajtja a természettudományoknak a ker. vallástól való teljes elkülönittet;sét, más órán látja azokat célszerüaek előadni. E cél-Mi felhívja értekező az egylet tagjait véleménye fölötti nézeteik előadására. —Az előre haladott tanitásmód elveinél fogva, a vallás legfőbb igazságát, tehát az Isten fogalmát, egyletünk minden tantárgyból kivonhatónak, ós igy teljesen megismertethetnek hiszi és föltételezi; ennél fogva a szorosan vett ker. vallást mint külön álló tantárgyat óhajtja kezelni, melynél fogva értekező vei teljesen egyetért. Ugyanazért kéri egyletünk a nt. egyházmegyét addig is mig a S. Patakon alakult „irodalmikör" által e nembeli könyveink átalakíttatnának, egyesült nézetünknek pártolására! Nagy Sándor jegyző „Módszertani eljárásom az egyetemes földrajz tanításánál gömbön és térképeken" cimü tárgyról tart felolvasást. Értekező, Arvai József mértani földrajzát tartja szem előtt; a gyermek felfogásához alkalmazkodva, tehát azt mintegy kibővítve viszát szemléltetéseit gyakorlati tanításba. Szemléltetve magyaráz, beszéltetve tauit. A történelmet teljesen össze igyekszik kötni a földrajzzal; e két testvér tantárgyat a IV s Y. összpontosult osztálynak az első félévben kívánja előadni; mig a második félévben a valóságos mértani földrajz ismertetését viszi keresztül. Szerző értekezése közhelyesléssel fogadtatik; a gyakorlati térről elvont tanmenet tetszésre talál, s az értekezés a közgyűlés elismerése által méltányoltatik. Értekezési tárgyul jövőre az „uj mértékek ismerte tése" tüzetett ki. Elvárja egyletünk, hogy a tagtársak mentül többen fognak hozzá szólani. Az 1874 őszi egyh. megyei gyűlésre képviselőkai Fejes Albert laki, és Fövenyessi Bertalan hangácsi tanitó urakat nevezi ki egyletünk. Az értekezleti gyűlés d. u. 2 órabor feloszlott. Nagy Sándor, ref. tanitó, egyleti jegy/ő. TÁR G A.. JÉZUS KRISZTUS. Európa cs Ázsia Értekezés Kesab Tsander Sentöl. — Olvastatott 1866. máj. 5-én Calcuttában. — (FolytatasJ Az evangeliom erkölcstanának két fő tétele, melyek minden többi mást felülmúlnak, s az erkölcstannak a ő sajátságos fenségét s utólérhetlen kittinőségót kölcsönzik, szerintem az engesztelékenység és önfeláldozás parancsai, és ezekben ismerjük mi iel Jézusnak erkölcsi nagyságát. Mily dicsőén hirdette ő ezen elveket, mi nag/szivtien ólt ezek értelmében! Mily erkölcsi nyugalom és kellem van elterjedve egész életén. Mily rendkívüli gyöngédség ós alázatosság, mily bárány-szelidség ós egyszerűség! Szive telve volt könyörülettel és megbocsátó nyájassággal; barátok és ellenségek osztoztak szeretetében és jóságában. És másrészről mégis, mily elhatárzott, szilárd és hajthatlan az igazsághoz való ragaszkodásában ! Nem félt semmi halandótól, dacolt magával a halállal is az istenért és az igazságért! Valóban, ha élettörténetét olvassuk, szelídsége hasonlóan a szende holdhoz a szivet megragadja s mintegy derült fény özönében föröszti; azonban ha életpályájának nagyszerű befejezéséhez, kereszthalálához jutunk, ott mint hatalmas nap ragyog déli fényében ! (Helyeslés.) A keresztyén vallásnak e két tételét, melyek e világ bőlcseségóv íl annyira ellentétben állanak s legmagasb fogalmait a becsületességről annyira felülmúlják, kellene mind az európaiaknak, mind a benszülött törzseknek méltóképen