Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-20 / 38. szám

nem fog, collega ur,—beszédemnek más értelmet tulajdonítani akarni, mint amelyet magam jeleztem. Az effélét cselekedni azoknak a gyászos kiváltsága, kik mint a Figyelmezőisták és a szüntelenül rájok hivatkozó istenes Hurbanisták petroleur-ök, materialisták és istentagadók gyanánt denunciálják folyvást azon férfiakat, kik soha meg nem szűntek amaz elneve-zésekkel jelzett irányok ellen a szélsőig küzdeni. Ballagi Mór. A „Wanderer" a nazarenusokról. Minapában e lapok hasábjain is hivatkoztam a bécsi „Wanderer" egyik közleményére, mely a nazarénusok múltjára több t kintetben uj világot vet s Carolus es a közönség azon felfogásának, mintha a nazarenus secta Fröhlich által alapított felekezet lenne, határozottan ellentmond. Minthogy ama közlemény felől, mely habár, egynémely állításai a mai nazarénusok által igazolva nincsenek, de töi'ténetftekintetben figyelemre méltó, azóta nálam többen tudakozódtak s minthogy a kérdéses hírlapi szám ma már nálunk ritkasággá is vált: hü fordításban ezennel közlöm az egész cikket minden észrevétel nélkül, a szerint a mint az a „Wanderer" 1865. szept. 15. reggeli kiadásában, melyet Turgonyi L. túri lelkész szívességéből kaptam meg, feltalálható. A nazarénusok Magyarországban F. T. Az 1730. év közepén egy Székesfehérvár melletti faluba egy ötvös hozta be újra a nazarénusok felekezetót, ki fiatal korában sokat utazott s különösen keletet bejárta. A secta hirtelen elterjedést vőn a köznépnél. Annak tagjai nem járnak vendéglőkbe, kávéházakba, táncmulatságokba, színházba s tef., nem élnek szeszes italokkal vagy csak igen csekély mértékben p. o. uton ; de templomba sem mennek. Külmagokviseletét nézve „a morva atyafiakhoz" hasonlóan, csöndesek, jámborok, békeszeretők, szorgalmasok, adójok és tartozásaik fizetésében pontosak, szomszédaik iránt, még ha nem tartoznak is a sectához, szolgálatra készek és nyájasok. Szintoly pontosan s minden ellenmondás nélkül alkalmazkodnak felsőbbségűk minden rendeletéhez ; egy szóval a legszigorúbb lelkiismeretességgel teljesitik a kormány és a polgártársak iránti kötelességeiket. De vallásukhoz ragaszkodás tekintetében törhetetlenek és sem szép szóval sem szigorú törvényszéki eljárással nem bírhatók arra, hogy azt elhagyják. Isteni tiszteletök egyszerűen abból áll, hogy valamelyik hitsorsosuk házánál hetenkint néhányszor összegyűlnek. E célra azok a lakások választatnak, hol lehetőleg tágas szoba vagyon, nyáron csűrökben is összegyűlnek. Gyülekezeteikben, hová asszonyaikat és gyermekeiket is magukkal viszik, végig hallgatják a bibliának egy vagy több felolvasott fejezetét. Minden községben, hova e secta magát befészkelte magok közül férfiakat választanak, kik különösen szigorú és kegyes életök által tűnnek ki; ezen „vének" száma a tagok létszámához képest 3—12-re sőt többre is megy. Ő rájok néz a gyülekezet kormányzása, a proselyták fölvétele, a gonosztevők megbüntetése, illetőleg a bűnben élő tagok megintése, s ba ez foganatlau maradna, kirekesztése, a távollakó hitsorsosokkal való közlekedés, a családi versengések kiegyenlítése, s a lelkészi állás képviselése, minthogy sajátlagos lelkészeik nincsenek. Ebbeli fáradságaikért semmiféle fizetést sem huzn k s hogy ha valami botrányos hibába, minők részegeskedés, verekedés stef. esnek, a gyülekezet határozatánál fogva méltóságuktól megfősz'athatnak. A felolvasások 2—3 órabosszáig tartanak. Mindenik hallgatónak szabadságában áll a felolvasóhoz vagy a vénekhez kérdést intézni a biblia egyik vagy másik helye felől, s a kívánt felvilágosítás neki azonnal megadatik. A felolvasás végződtével közösen imádkoznak, s aztán mindnyájan „családonként" haza oszlanak. Az idegen, a kit a secta valamely tagja a gyülekezetbe bevezetett, jelen lehet a gyülekezetben, sőt a vének néha felhívják, hogy csak járjon el közéjök minél gyakrabban; ha az ilyen idegen mintegy 12-szer részt vett már a gyülekezetben, a vének fölszólítják, hogy vétesse föl magát a sectába, s erre nézve 6—8 heti gondolkodási időt adnak neki; ez idő alatt a vének értesülést szereznek az ő előélete felől; ha az kedvező, vagyis ha semmi rosz sem bizonyosul be rá, a batáridő eltelte után a gyülekezet legközelebbi együttléte alkalmával mint uj tag bemuttatik, ha pedig valami gonosztett sül ki rá, a fölvétel megtagadtatik, sőt a gyülekezetbe való további járástól is eltiltatik. Ha olyas hibában találtatott, minő a „veszekedés, korhelység" steff. a véuek megjobbulási határidőt tűznek elébe; ha ezalatt a próbát kiállotta, fölvétetik, szükségesetón ujabb próba időre utasittatik, ha ezt sem állotta ki, a fölvótetés megtagadtatik. Minden tagnak szabadságában áll a secta kebeléből való önkénytes kilépését minden indokolás szüksége nélkül bejelenteni; ekkor gondolkodási határidőt kap, ha ez elmúlik s ő a kilépési szándók mellett megmarad, a vének a legelső alkalommal bejelentik a gyülekezetnek, hogy ez s ez a testvér vagy nővér önkénytesen kilépett; de az önkényt kilépett tagnak visszatérni szabad, ha ugyan erkölcsi élete meg nem romlott. Midőn valamely tag felől az a hír terjed el, hogy megintetett, vagy kirekesztetett vagy önkényt kilépni akar, a secta csaknem minden híveitől, olykor száz mértföldnyi kerületből is, iratokat kap, melyekben igen megható módon kérik, hogy javítsa meg magát s kövessen el mindent, hogy a sectától meg ne váljék. Ajánlanak neki pénzt, portékát hitelbe, sőt baráti adomány gyanánt, ha megsejtik, hogy a szükség vagy kárvallás kényszeritik a kilépésre. Minthogy a sectatagok szerint törekvés ök az, hogy istennek tetsző élet által hozzá mindinkább hasonlók legyenek, annál fogva, mint már említve volt, lelkészeik nincsenek, ugy szintén sakramentomaik sem. Hogy mégis az állampolgári kötelékben megmaradjanak, látszólag azon vallásban élaek, melyet ők vagy szüleik s