Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-20 / 38. szám

sectába lépés előtt vallottak. Legtöbbon közülök korábban a római katholikus vallás hivei voltak, kevesebben tartoztak a proiestantismushoz, többen a g. e. egyházhoz zsidók ujabban nem lépnek át hozzájok. Ha a hatóságok által kényszerítve vannak a keresztséggel és a házasság sacramentomával élniök, azon felekezet papjához fordulnak, melyhez korábban tartoztak, de mellőznek ily esetben is mÍDden lármás mulatságot, minők a táncz, zene stb. A közélet társalgási nyelvén egymást „testvérnek" vagy „nővérnek" kzólitják; a házasság mint a „Herahutiak"-nál, kikhez leginkább hasonlitnak^ a szülék által köttetik, a nélkül, hogy magokkal a jegyesekkel sokat törődnének, azonban valóságos kényszert még sem alkalmaznak. Házassági elválás szinte soha sem fordul elő. A gyermekeknél a szülék iránti engedelmesség gyakran a házasságra lépés után is folyton tart, a irántok mindvégig a legnagyobb figyelemmel vannak. Már II. József császár alatt 1780-ban midőn ez a secta Magyarországon, főleg Torontál-, Temes-, Csongrád-, Csanád-, Árva- és Székesfehórvármegyékben elterjedett, szigorú rendszabályok által helyenként elnyomatott. A secta azonban feumaradt s az 1848. évvel együtt a nevezett megyékben mindenütt, valamint Erdélyben is újra felütötte fejét, s folytonos szaporodásnak indult. Már 185-7 és 1858-ban Temesváron szintúgy mint egyéb helyeken is a sectahivek ellen, mint az állam által el nem isméit „hamis vallás" követői ellen törvényesen jártak el, de az eddigi eredményből Ítélve sikertelenül, minthogy épen a büntetések tettek legtöbbet arra nézve, hogy ezen különben szelíd és szorgalmas emberekből fanatikusok váljanak, és a kormány megelégedett azzal, hogy az összegyűléseiket nehezítette, s hol tehette, a secta tagjait más vidékekre helyezte át. E tévtan követői jobbára parasztok, de jobb módúak, polgárok, kisebb üzletemberek (vagyis iparosok) végre cs. k. államhivatalnokok is ; hogy utóbbiakkal mint bánnak el, arra nézve a következő példát hozhatjuk fel : Az 1857. évben Temesvár városában az ottani helytartótanács két nős hivatalnoka, minthogy nyilvánosan nazarénusoknak vallották magukat, a tisztviselőségtől felfüggesztetett és fogságra vettetett. Mindkettőjüknek csak rövid ideig kellett volna már szolgálniok, hogy fizetésök teljes mérvű élvezete mellett nyugdijba léphessenek. Sokáig szép szóval akartak rájok hatni, de hiába. Ekkor egy helytartótauácsos, a ki a két nazarenus hivatalnok idősbikéfc, ki azelőtt ő alatta szolgált, szelid és rendes magaviseleteért megszerette, arra a gondolatra jő, hogy őt fogságában meglátogatandja, azon bizonyos reménységben, hogy ha az egyiket megtéritendi, a másik követni fogja. Hivatalosan megjelenik tehát az elzárt egyén előtt, ki igen megörültnek látszók e látogatás felett. A tanács-ur lefesté előtte a szomorú sorsot, mely rá jövőben várakozik, ha a tévhitben megmarad, családja nyomorát, és több mint két óra hosszáig beszélé neki, hogy őt a sectától elvonja; midőn aztán kifáradva az értekezésben, melyet a hivatalnok figyelmesen, de némán hallgatott, végig, a helyiséget elhagyni kószüle s épen arról gondolkodott, hogy még egyszer szivére kösse neki, hogy mindent jól meggondoljon: akkor felállott a hivatalnok, szívesen megköszönte a tanácsur részvétét, melyet sorsa iránt tani'sit, kinyilatkoztatá, hogy neki e mellett a hit mellett mindvégig meg kell maradnia s végül arra kérte a tanács urat, hogy ha őt jövőre is meg akarja tisztelni látogatásával, válaszszon erre oly időt, mely nem esik ösze a hivatalos órákkal, hogy az állam miatta kárt ne valljon. Mindkét hivatalnokot hosszasabb fogság után nyugalomba helyezték, s hazájukba Csehországba küldték szigorúan eltiltván őket a Magyarországba visszatéréstől. Bécsben, habár már kísérletek tótettek e secta behozatalára, kevés proselytákat fog az nyerni, minthogy az életvidor bécsi természet az ilyen jámbor önmegtartóztató életmódra huzamosan nem egykönnyen szánja rá magát. Kogy Magyarországon a secta hivei 1730 óta rnaig minden üldöztetés daczára fen tudták tartani magokat, anoak oka abban rejlhetik, hogy adójokat mindig pontosan, többnyire előlegesen megfizették, környezetökkel nyájas előzékenységöknél fogva mindig a legjobb egyetértésben éltek, szinleg azon valláshoz tartoztak, melyben ők vagy elődeik korábban éltek, végre az ország sajátságos politikai kormányzatában, mely szerint minden földesúr egyszersmind rendőrbiró is volt s az emberek lelki üdvösségével, ha egyszer adójokat lefizették, robotjokat leszolgálták, igen keveset törődött." Szeremlei Samu. KÜLÖNFÉLÉK. * Iskolai jelentések. A kecskeméti ref. lyceumban a beiratások, a javító- és pótvizsgák okt. 1—4-én történnek ; okt. 5-én pedig a tanév ünnepélyes megnyitása leend. — Anagy-kőrösi főgymnásiumban a beiratások, vitó-éspót-, vizsgálatok oktob. 1—-4-ig tartatnak. A rendes a iatanitások a 4-iki ünnepélyes megnyitás után 5-ón kezdetnek meg. A kik a tápintézetbe felvétetni kivánnak, teljes étkezésért havonkint 7 ft, csak ebédért 5 ft., a jótóteményesek, kik szegénységüket a beiratáskor hatóságilag igazolják s kitűnő bizonyítványuk van, minden ellátásért 5 ft., csupán ebédért 3 ftot fizetnek. Két algymnasialista, ki a többiek felszolgálását teljesíteni tartozik, ingyen vétetik fel. A városiaknál is jutányos elszállásolás és étkezésről, a szellemi és erkölcsi nevelés mellett gondoskodik az igazgatóság. — A reformátusok debreczeni főiskolájában, az 1874 — 5-ik tanévben, a hittanszaki s jogakadémiai tanfolyamokra beiratás, egyházkerületi gyűlés közbejötte miatt, f. ó. okt. 4-tól 8 ig fog történni. A pót- és javitó-szigorlatok a hittanszaki ugy a jogakadémiai nyilvános és magántanulókra nézve okt. 6, 7, 8-án tartatnak. Az előadások okt. 9-én kezdődnek. Mindez azon megjegyzéssel tétetik közzé, ho^y a jogakadémiábau az