Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-20 / 38. szám

melyben a vallásos s egyházias neveltetésnek jelentékenyebb szerepe s hatása van, nevezetesen a gymnásiumot, egész erőnkkel támogatni, és azt lehetőleg a kor színvonalára emelni, és ngy fölszerelni, hogy a kor igényei szerint szervezett iskolákkal bátran kiállhassa a versenyt. Igen ; de a jogakadémiái fentartása egyik életkérdés reánk nézve — mondja a tárgyalt cikk irója, — mert különben „a föltétlen tekintély szelleme szemfödelet borit hazánkban a subjectivitás protestáns szellemére," s mert a római hitű egyházjogtanár azt tanitandja ifjainknak, hogy a római, kíilső intézvényen nyugvó egyház fejével, a római pápával, az az egyedül idvezitő egyház." Vájjon ? Hát a 16, 17, 18-ik század, midőn hazánkban nem volt még egyetlen prot. jogakadémia is, nem borított szemfödelet a subjectivitás ^protestáns szellemére ? s ha azok a kathol. egyházjogtanárok annyira az egyház dogmáin függenek, s ha minden állami jogakadémián oly igeu rajta vau „a római clerus pecsétje, elpecsételve a föltétlen tekintély pecsétjével," miként történhetett, hogy ezea akadémiákból csak e században is egy Deák, Eötvös, Beöthy Ödön, és hosszú sora került ki az oly katholikusoknak, a kiknél épen nem látszott meg, hogy a subjectivitás szabad szellemére szemfődéi lett volna boritva. S ha ily fórfiukat az egykori, merőben katkolikus befolyás alatt álló, s csupa kath. tanárokkal ellátott állami intézetek tudtak nevelni: miért kelljen rettegai azoktól épen most, a midőn az állam teljesen emancipálta magát e tekintetben a felekezetiesaég befolyása alólM

- sa midőn a maga intézeteiről határozottan leütötte a római klérus pecsétjét, midőn p. o. az egyik állami jogi fakultásához épen a pápai és eperjesi protest. főiskolák egy-egy kitűnő volt tanárát nevezték ki ; egy másikhoz — értem a kolozsvárihoz — ugyancsak a prot. főtanodákból válogatták össze a tanárok egy részét. Éu legalább nem hiszem, hogy a protestantismus „eddig viruló fájára vettetnék a fejsze," vagy hogy az „egyéni szabadság felett halálharang koldulna meg" a miatt, ha ezentúl protestáns ifjaink nem a pápai felekezeti tanodában hallgatnák a jogot, hanem p. o. Pesten egy Kerkapoly-, Vécsey Tamás-, Szilágyi Dezsőtől, s más ily férfiaktól. Ilyesféle bajok miatt nem féltem egyházamat, sőt örvendek, ha az a valódi magyar protes. táns szellem, melynek eddigelé majdnem kizárólagos tűzhelyei prot. tanodáink voltak, ily férfiak kinevezése, s ifjainknak ily intézetek köré való csoportosulása által átszivárog azon tanárkarokba s azon ifjúsági körökbe is, melyek eddigelé a római klérus pecsétével voltak megbélyegezve, s melyek épen ezért, még ha magyarok voltak is, de mégsem érezték szivöket e mi hazánkkal oly erősen összeforrva, mint mi magyar protestánsok, kiket ahhoz oly sokszor vérkötelék kapcsot. Áldozott e mi hazai prot. egyházuuk három századon keresztül vérben és vagyonban pleget tanodáiért, betöltötte missióját e tekintetben is híven; és ha most — istené legyen a dicsőség — oly előmenetelt tesz a tudományos műveltség, hogy iskoláink némelyike — melyek pedig egykor az állami és a más vallásfelekezeti tanodákhoz viszonyítva, messze előre fénylő csillagokként ragyogtak, — kénytelen önmagáról beismerni, hogy uam áll a kor színvonalán, s a „kor igényei szerint szervezett hazai iskolákkal ma már nem futhat versenyt" : akkor azon ne erőlködjünk, hogy a gyenge épület tetején a gyenge emeletet minden áron fentarthassuk, hanem erősítsük jól meg az épületnek azt a részét, melyre különösebben vau szükségünk. Le roi est mort, vive le roi! Meghal a jogakadémia, éljen a gymnasium ! Ezzel azonban távolról sem azt akarom kifejezni, mintha én a gymnasiumokat talán egyházunk életkérdésének, s a protestáns egyéni szabadság kizárólagos védbástyáikóut tekinteném, s enuélfogva azokat, az állammal szemben, minden áron fentartandókuak óhajtanám. Nem, csak a jogakadémiákkal szemben ezeknek elsőséget adok, mint a melyek a vallásos s egyházias szellem ébresztésére s élénkítésére kétségkívül nagyobb befolyással vannak, mint amazok. De ba p. o. eszembe jut, hogy az egész dunántuli ref. egyházkerületben aligha vau csak egyetlen protestáns felsőbb nőnövelde, s hogy épen e miatt több dunántuli ref. lelkész, s több igazi protestáns érzületü középsorsu családapa, kik leányaiknak kissé jobb nevelést óhajtanának adui, s ez által azoknak anyagi tekintetben jövőjét biztosítani ; de a kik anyagi helyzetüknél fogva a költséges magánnöveldéket nem vehetik igénybe, — a Dráva vidékén levő apáca-zárdákba adják ba neveltető? végett serdülő leányaikat, a jövő nemzedék leendő anyjáit, első nevelőit; vagy ha p. o. elgondolom, hogy az egész magyar protest. egyházban nincs egyetlen tanitónőkópezde, mely pedig hogy mennyire nagy fontosságú s áldásos hatású, mutatják az állam által felállítottak, — ha ezeket, mondom, s az efféléket elgondolom, és akkor kérdésbe teszem magam előtt, hogy vallásunk s prot. egyházunk iránti érdekből az-é fontosabb, hogy egy-egy ily intézetet felállítsunk, vagy pedig hogy valamelyik nyomorgó gymnásiumocdkánkat, (nem a pápait értem, melynek megvan a maga fontos hivatása) avagy ennek felső osztályait fentartsuk: ón habozás nélkül az előbbire szavazok. Hogy a gymnasiumokat miért nem tekintem egyházunk életkérdéseiként, erre épen Kiss J. ur cikke juttatott eszembe egy, azt hiszem eléggé erős érvet. Ő ugyanis a protest. felekezeti gymnásiumok mellett harcolva, egyik fő érvül azt hozza fel, hogy a más gymnásiumok szelleme „nem lehet más, minta feltétlen tekintély szelleme", mert hiszen a római valláson levő tanár köteles az egyház hitcikkei szerint tanítani, és p. o. mérnöktanár igy magyaráz : „azon igazság, hogy minden négyszög négy derékszög, oly igazság, mint a pápa csalhatlansága." — Biz ez elég furcsa magyarázat lenne ; de hát gyerünk egy lépéssel tovább. A derékszöget a gymnásiumban is emlegetik az igaz, de móg többet foglalkozunk azzal a reáltanodákban s a műegyetemen; vagyis más szóval: mai napság a gymnasiumokkal és a jogakadémiákkal egyenlő fontosságú intézetek a reáltanodák s műegyetemek, sőt ez utóbbiak talán maholnap fontosabbak lesznek, s a jövő uralkodó nemzedékének nagyobb rísz) talía ez utóbbi-