Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-20 / 38. szám

akban képeztetik, legalább néhány év éta országszerte azt tapasztaljuk, hogy a gymnasiumok növendékei folyvást kevesbednek, a reáltanodákéi pedig egyre szaporodnak. Ez utóbbi tanodák közt pedig — a mint én tudom — egy áines protestáns felekezeti, és igy ezekben is a római vallású számtan- s egyéb tanár a derékszögek magyarázása közben hirdeti a pápai csalhatlanságot s a többi pápista hitcikket s általában azon munkálódik, hogy protest. ifjaink lelkében is „a feltétlen tekintély szelleme szemfödelet boritson a subjectivitas protestáns szellemére." És avagy ugy tanitanak, ezen munkálódnak-é valóban a nevezett intézetek tanárai ? Ha igen, akkor nem szabad egyházunknak egy óráig sem késni, hanem bármi áron protest. reáltanodákat kell felállítanunk, vagy pedig egész erőnkkel odahatnunk, hogy ifjainkat a reális pályától s reáltanodáktól elidegenitsük. Mert az csak még sem igazság, hogy prot. ifjaink egy részében nem csak a gymnáfcium nyolc osztályán keresztül ápoljuk az egyéni szabadság protestáns szellemét, de még azután is őrködünk feletlök? s készek vagyunk minden áldozatot meghozni, hogy azok mint jogászok is a protestáns szellem emlőin táplálkozhassanak ; mig a másik, s pedig nem kisebb részt, alig hogy a népiskolából — talán épen községiből kilépnek, lelketlenül odadobjuk a feltétlen tekintély szelleme Molochjának. Nemde ? És ha a prot. egyház ezek dacára nem állított, nem állit fel reáltanodákat, sem pedig a reális pályák ellen keresztes háborút nem prédikál : ebben ón erős érvet találok arra nézve, hogy azokban a rágalmazott modern, felekezet nélküli tanodákban voltakép a legigazhivőbb protestáns ember sem lát valami nagy veszélyt; érzik azt önkénytelenül is egyesek, testületek, hogy uj időket élünk, hogy ime mindenek megváltoztak, hogy más a mai állam, s ennek tanodái, iskolaügyi politikája, és más volt a régi. Már maga azon körülmény, hogy efféle modern tanodákat, minők a reál-, gazdasági, részben a felsőbb polgári iskolák, műegyetem stb. melyebet egyszersmind a jövő tanintézeteiként is tekinthetünk, minden szó nélkül, s felekezeti versenytárs nélkül engedi ifjai által látogattatni, eléggé tiszta bepillantást enged az iskolaügy jövőjébe, s kellő tájékozást nyújt korunknak s még inkább az ezután kővetkezőnek iránya, törekvése felől. De hát nekünk protestánsoknak — bár mit mondjon a kor szelleme — oly nehéz a gondolattal, az iskoláinkról való lemondás gondolatával megbarátkozni ; drága áron szereztük mi meglevő iskoláinkat, s drágák ezek nekünk most is; ezek képezték vallásunk, egyházunk viruló életfájának gyökereit, ezekben rejlik három százados multunknak titka, — ne csodáld, ha fél, reszket azokat kezei alól kibocsátani. Legyen az a vőlegény még oly gyöngéd s tiszta jellemű, édesanya mégis remegve, könyek közt bocsátja vele útra leányát. Beszélheted neki, tudja maga is, hogy ez leányának & hivatása, azért ő mégis sir, mégis aggódik. Igy vagyunk mi protestánsok iskoláinkkal. Egyrészt örülünk az uj idők e nagy fordulatának, másrészt meg félve őrködünk az általunk nagyra növelt tanodák felett. És ez jól is van igy. Nagy ugrás volna egyszerre odavetni miuden tanodánkat, nagy ugiások pedig nem maradnak büutetetlenül. Keljünk védelmére, s hozzunk áldozatot mindazon tanodáinknak, melyek fentartása kiválóbban szükségesnek mutatkozik, s melyeknek felvirágoztathatá?ára anyagi erőnket, avagy áldozatkészségünket elegendőnek érezzük. Ha azonban az újkori iskolapatron ussal, az állammal, nem birván mindenütt versenyezni, egyik vagy másik tanodánk a felekezeti szint államival cseréli fel: ne essünk kétségbe, s ne véljük mindjárt, hogy az egyéni szabadság protestáns szelleme eltapostatik. A negyedfélszáz éves küzdelmek között mélyebben bevésődött — hála a jó istennek — hazánk polgárai szivébe is a protestantísmus szelleme, hogysem arra a feltétlen tekintély pápistás szelleme egykönnyen szemfödelet borithatna. FARKAS JÓZSEF. ISKOLAÜGY. Iskolai értesitök. 16) A miskolci ref. lyceum értesítője. Szerkesztette Veskóy Jenő, ez évi igazgató. A tanári kar a nevezett lyceumban 9 rendes- ós 4 rendkivüli tanárból állt. A tanúlók száma 369 volt, ezek közül 32 magántanuló. A nyolcadik osztályban a rendes tanulók száma 45, a magántanulóké 16 Ebből látszik, hagy a miskolci lyceum igazgatósága a magán tanulásnak, ezen ép oly ártalmas, mint az illető iskola jóhirnevét veszélyeztető intézménynek korlátozására eddigelé mitsem tett. Különösen feltűnő és a gyanúsításokra méltán alkalmat ád az, hogy a 8-dik osztálybeli magántanulók száma a lyceumi összes magántanulók számának felét képezi. A 369 tanuló közül tandíjmentes volt 24, vallásra nézve helv. h. 187, ág. h. 20, róm. kath. 53, gör. kath. 10, zsidó 99, lakhelyre nézve 193 miskolci, 69 borsodmegyei, a többi más megyékből való, év közben eltávozott 11, meghalt 1, vizsgá nem tett 7. Az érettségi vizsgára jelentkezett 45 rende8 és 16 magántanuló közül egy sem bukott meg. A nélkül, hogy jelen lettünk volna az érettségi vizsgán, bátran merjük ajánlani a vizsgáló-bizottságnak, hogy nagyobb szigorral járjon el ; mert ha 45 rendes tanuló, jó tanárok vezetése alatt képes lesz is kiállani még a szigorúbb vizsgát is, alig hiszszük, hogy a közvetlen tanári vezetés alatt nem álló 16 magántanuló — ha alaposan megvizsgáltatik — kivétel nélkül érettnek találtassák — legalább a többi iskolákban tartott érettségi vizsgák e föltevésünket igazolják. Iutézetbeli ifjúsági egyletek: a dalegylet és a Kazincy nevéről nevezett önképzőkör. Az értesítő szerint „az önképzés elősegítésére hathatós befolyással volt azon intézkedés is, hogy a lyceumi nagy könyvtár, az ifjúság előtt hetenkint egyszer nyitva állott." Eddigelé tehát az intézeti könyvtárt az ifjúság nem használhatta s most is egy héten csak egy nap használhatja! Minek hát az a