Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-20 / 38. szám

PROTESTÁNS ÁSI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési tlijí Hirdetések díja Tv i a dó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., elsfl emelet, Hely ben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij Kit negyeflevre fizettek elő, előfizetősük: mecujitására kéretnek 1 Még egy szó a prot. jogakadémiák kérdéséhez. Ha e lapok 31-ik számában ígéretet nem tettem volna is, hogy e nagyhorderejű kérdésre még egyszer visszatérendek, s a jogtanintézetek szervezetét illetőleg nézeteimet röviden elmondandoin: tennem kellene azt most azon körülménynél fogva, hogy köztem s e lapok szerkesztője közt e nagy fontosságú, egyháztársadalmi korkérdést illetőleg igen-igen lényeges nézetkülönbség merült föl, természetesen csak látszólag. Köztem és Ballagi között, nagy örőméra lelkemnek, ez ideig móg igen kevés nézeteltérés merült fel, prot. egyházunk életének akár tudomá iyos, akár administrativ oldalait illetőleg, ós én mindenkor tisztelettel is hajoltam meg azon férfiú helyes érvekkel támogatott nézetei, véleménye előtt, a ki szerintem egyházunk legutóbbi korszakában legtöbbet tett arra nézve, hogy az álló víz k végképpen meg ne posh .djanak, sőt életerős hullámzásnak indulva az egykor üde partok lankadt virágai újra felfrissüljenek, s a zajló habok az élet ós haladás igaz gyöngyeit teremjék meg. Alost is megfontoltam, át meg át vizsgáltam a dolgot; mérlegeltem higgadtan nemzetünk tényleges állami és kultur-viszonyait; szemébe néztem azon óriási indifferentismusnak, mely a három millió lelket számláló prot. egyházat, magyar prot. egyházat, polyp-karjaival fogva tartja, s halált lehelő tespedésre, önbizalmát vesztett nyomorult kishitűségre kárhoztatja; megnéztem minden zegét-zugát egyházunknak; van bajunk, tátongó sebünk elég; tudom, hogy hazánk állami és társadalmi átalakulása nagyobb mérvben veszi igénybe a polgárok áldozatkészségét, hazafias ügy buzgalmát mint valaha, de azért a jogakadémiákat illető nézeteimet r

mindezek dacára kénytelen vagyok fenntartani. „Hier stehe ich; ich kann nicht anders"; möge Gott mir helfen!" mondhatom ón is Lutherrel. Igenis a prot. jogakadémiákat fenntartandóknak vélem vagy szabatosabban szólva, azt akarom, hogy a magyar protestáns egyház, ha iskolai teljes autonómiával akar bírni, legalább egy vagy két jogiskolát a haza területén, vagy egy prot. egyetemet az ország fővárosában szervezzen és rendezzen be ugy, hogy az vagy azok a versenyt az állam hasonló intézeteivel dics teljesen állhassa vagy állhassák meg. Akarom pedig és óhajtom ezt nem azért, mintha Kiss Jánossal attól tartanék, hogy a hierarchicus tendentiák áramlata a protestantismus existentiáját még most is veszélyeztethetné s a feltétlen tekintély elvéuek hideg, rideg fuvalma az egyéni szabadság lánglobogva égő s hova tovább nagyobb tért foglaló szellemét kiolthatná ; e tekintetben igen helyesen mondja Ballagi, hogy a protestáns szellem jelenleg már nem egy felekezet sajátja, s legio a nevök azoknak, kik a bárhonnan s bár kitől jövő, s a protestántismus lételét fenyegető támogatásokat ma már nem csak elítélnék és kárhoztatnák, hanem egyszersmind a sajtó egész hatalmával, a közlelkiismeret teljes megundorodásával határozottan vissza is vernék. A vallási fanatismus burjánai a modern társadalom, a jogállam talajában nem igen tenyészhetnek, 85