Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-25 / 4. szám

lés az előkészítő osztály eszméjét elvetvén, a felvé tel i vizsga mellett nyilatkozik. A 14. és 15. §-ok elfogadtatnak oly megjeg) zéssel, hogy egyik tanintézetből a másikba való átlépés rendesen csak az első félév elején vagy végén történhetik. A 16. § ellenében a conventtel egyetértőleg az egyh.kerület fentartandónak véli azon jogát, hogy ugy a vizsga, mint a tandíj megállapítása felett maga határozhasson. A munkálat azon része, mely az összes középtanodák részére egyöntetű tanterv életbe léptetését sürgeti, Tisza K. azon megjegyzése után, hogy ez a tanszabadságnak burokba való burkolása volna, mellőztetik-, A 17—20. §-ra vonatkozólag a küldöttség s az egyh.-kerület a conventtel egyetértőleg szükségesnek mondja ki a tanárképességi vizsga letételét, de nem tartja méltányosnak, hogy azon tanárok is köteleztessenek ezen vizsga letételére, a kik ha 10 évnél fiatalabb tanárok is, de szabad választási jogunk alapján, ily vizsga letételre való előleges köteleztetés nélkül nyertek, mint rendes tanárok, élethossziglani alkalmaztatást. A convent azon óhajtására, vajba az egyetemes ref. egyház egy kellően szervezendő gymn. tanárképe zd é t állítana, — a küldöttség megjegyzi s ezt az emlékiratban is kifejeztetni kivánja, miszerint ezen tanárképezde felállítására szükséges költségek viselését a ref. egyház az államtól és pedig jogosan követelheti. — E passus azonban T i s z a K. felszólalására szintén mellőztetett. A 21. §-t, a melyben a tanárok számáról van szó, e küldöttség nem tartja elfogadhatónak, mert az államnak csak a tanításnál elérendő végcélt van joga meghatározni, de hogy ezen cél hány tanár mellett s mi módon éretik el : abba az államnak beavatkozni nem lehet. De különben is a tanároknak a miniszteri javaslatban megszabott száma nagyon magasra van téve, s elegendő volna — mint a convent jegyzőkönyve mondja — a 4 osztályú gymnasiumnál 5, hat osztálynál 8, nyolcz osztálynál pedig 10 tanár alkalmazása. A gyűlés ezen vélemény első felét elfogadja, a másik felét azonban Tisza K. indítványára, egészen mellőzi. A törvényjavaslat 22—27. §-ai, melyekben a tanulási óra számok maximumáról, a párhuzamos osztály felállításáról, a tantermek térfogatának, az évi szorgalomidő s a vizsgák meghatározásáról van szó, a küldöttségnek azokra tett megjegyzéseivel együtt egészen mellőztetnek, minthogy ezeket a részletezéseket a superintendentia nem tartja a törvény keretébe valóknak, de másfelől azokat az autonomiába ütközőkuek nyilvánítja. Erre vonatkozólag különben az egyh.-kerület már a főbb elveknél kimondta a maga véleményét. Az 54. §-ra vonatkozólag a küldöttség, valamint az egyh. kerületi gyűlés is a conventtel egyetértőleg nem tartja méltányosnak, hogy az állam a tanári fizetések meghatározásába, ezen tisztán házi ügybe, beleavatkozzék, valamint azt sem, hogy a középtanoda tanára, kötelességeinek pontos teljesítése mellett, idejét ós erejét más, főleg hivatásával rokonnemü munkásság terén, ne értékesíthesse. A törvényjavaslat 55. §-át, mely a tanári értekezletek tartása iránt rendelkezik — a convent véleményétől eltérőleg — a küldöttség, valamint a gyűlés is elfogadhatónak és célszerűnek tartja, csakhogy mivel a tanügy érdekében tartandó országos értekezletek országos érdekben történnek : az erre kiküldött és megjelent tagok költségeit az állam viselje. Az 56. §-t, mely az állami segélyben részesülés feltételeit határozza meg, a gyűlés minthogy a segélyezésre nézve általában már nyilatkozott, hallgatással mellőzi. Az 57. §-ra vonatkozólag az előre bocsátott elvek alapján ujolag kimondatik, hogy ugy a miniszter, mint az állami tanfelügyelő, hitfelekezeti iskoláinkkal minden hivatalos ügyben csak az egyh. főhatóság közegei utján érintkezkessék. Az 58. és a következő egynehány §. tárgyalásába a gyűlés nem bocsátkozik, a főelvek szolgálván ezekre nézve is irányadóul. Ezzel a nagy fontosságú ügy tárgyalása befejeztetett. A. kifejtett elvek és megvitatott részletek egy emlékiratba foglaltatnak, mely emlékirat az országgyűléshez terjesztetik fel. Végül megjegyezzük, hogy a küldöttség, mely a munkálatot az egyh.-kerületi gyűlésre beterjesztette, a következő 5 tagból állott, u. m: Könyves Tóth Mihály, Kovács János, Tóth József, Szegedi Sándor és Ármós Bálint. A gyűlés második napján a jegyzőkönyv hitelesítése után az egyházmegyék felterjesztései, miniszteri leiratok, folyamodváuyi ügyek s egyéb kevésbbó fontos ügyek kerültek tárgyalás alá. (ys.) Nagytiszteletü szerkesztő ur! Családi ügyeiben több napig távol volt barátom megérkeztére várva, hogy vele nagytiszteletüségednek a Prot. Egyh. s Isk. Lip f. é. 2. számában az ő nyilatkozatára vonatkozva megjelent tájékozó sorai felett szót válthassak, nem elébb, mint jelenleg közölhetem mind kettőnk észrevételeit. Előre sejtettem, hogy az én barátom nem fog az ő nyilatkozatára vonatkozó szerkesztői válaszszal megelégedni. S nem csalódtam. Azt mondja t. i., hogy nagytiszteletü -séged nem ott keresi a bibét, a hol van, s mikor utoljára csakugyan oda kerül a megoldandó boghoz, még bonyolultabbá teszi azt. Bevallja, hogy a lapszerkesztői viszonyok ismeretében nagytiszteletüségeddel nem versenyezhet, s kedvesen veszi e téren az oktatást: noha valamikor ő is olvasta, hogy „minden cikkekért, melyek valamely lapban megjelennek, a lapengedély végett az illető hatósághoz beadott nyilatkozatban kijelelt felelős egyének [tartoznak a feleletteheirel, ha a szerző felelősségre nem vonathatnék": de, kétségét jelenti ki aziránt, hogy alá nem irt vagy álnevű cikkeket is meg nem csillagozhatna a szerkesztő, kivel a cikkírónak valódi neve is tudatva van ; s nem látja ily oktatással a jelen esetben megcáfoltnak