Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-13 / 37. szám

PROTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési dij : Hirdetések díja IC iadó-hi vatal: Mária utca tO-dik sz., első emelet. Helyben házhozhordással s vidékrepostai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij t: Pár szó „a magyar protestantísmus jövője" felett. E lapok két utóbbi számában Kiss János ur 161 s tőlem egy-egy cikk jelent meg, melyek egészen esetleg — mert cikkem Kiss J. ur cikkének megjelenése előtt már a szerkesztőséghez beküldetett, — egy s ugj anazon téren mozognak, vagy legalább egymáshoz igen közeleső themákkal foglalkoznak, habár egészen különböző szempontból indulnak ki, s egymással merőben ellentétes pontnál végződnek. Kiss J. ur oda akarván lelkesítő szavaival hatni, bogy egyházunknak minden rendű tanintézetei ezutánra is bármi áron fentartassanak, ha csak a protestantísmus „eddig viruló életfájának gyökerére" nem akarja a fejszét vettetni; mig ellenben szerintem abban semmi különös veszély nem rejlik, hogy az ujabb kor törekvése s hova tovább erősbödő szelleme oda irányul, miszerint az álllam területén levő tanintézetek nagy része minél inkább az államhatóság befolyása alá kerüljenek. A mennyiben Kiss J. ur cikke e lap szellemével, törekvésével nincs öszhangzatban, annyiban a szerkesztőség a maga észrevételeit előre bocsátott soraiban megtette. Minthogy azonban ezen cikknek pár passusa épen azon nézetek mellett látszik bizonyítani, melyeket én közelebbi soraimban nyilvánítottam, ezért pár szóval legyen szabad a cikkre viszszatórnem. „A protestantismusnak missiója van, mint volt és van a keresztyén vallásnak. A protestantísmus missióját a magyar protestántismusnak is meg kell érteni," mondja Kiss J. ur, és mi készséggel aláírjuk, nem csak, de egy kissé elmélkedünk mi is felette. Mit látunk a keresztyénség történelmében? Hátha az analógia villágosságot deritend a fennforgó kérdésre. A keresztyénség felfogván, avagy önkénytelenül érezvén, hogy neki nem az a hivatása, hogy egy a világtól külön zárt asketikus felekezetet, vagy pedig meddő elméletet tenyésztő kis csoportot képezzen, minők Toltak az essenusok, therapeuták, vagy az ujplatonikusok, hanem hivatása az, hogy az egész emberiségbe, közelebb a görög-római műveltségű pogányságba uj lelket leheljen, uj életet teremtsen, a romlásnak indult államot, társadalmat ujjáalkossa: határozott ellentétbe jött az első három század folyama alatt a pogány állammal s társadalommal; mely ellentót következtében gazdagon kijutott Krisztus híveinek a vértanúi korona, de a nélkül, hogy ezek ezen súlyos koronák terhe alatt öszszerogytak, a reájok áradt üldözések előtt magokat megadták volna. A kivégzett apostolok nyomaiban ujabb hirdetői léptek az evangeliomnak; a bebörtönzött papok, püspökök helyébe másokat választottak, az elfoglalt s lerombolt keresztyén imaházak helyett ujakat építettek; ha vérpadra hurcolták az apát, jelentkezett önkényt a hóhérok előtt a fiu is, a vőlegényt elkísérte a vérpadra menyasszonya is. Irthatták, mészárolhatták a keresztyónsóget, de hitétől, elveitől el nem tántoríthatták. És im háromszáz év múlva az a keresztyénség, mely ily makacs passiv ellentállást fejtett ki, mely az egész római pogány állammal ily erős harcban állott: testvérileg nyújtja ennek bókejobbját, a christianismus ós caesarismus a győzelmet jósló signum alatt összeölelkeznek, ós egy jó ezer éven keresztül 83