Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-13 / 37. szám

összeölelkezetten munkálnak a keresztyénség: terjesz tósén, a keresztyén műveltség-, művészet, tudomány kifejlesztésén. Hogy e fordulat honnan volt, tudjuk. Az állam, s főként ennek fejei a császárok meghó­doltak legalább félig-meddig az uj eszmék előtt, a nap-isten képe mellé fölvették Krisztus kópót is, a pogány isteneket ha nem hagyták is el egészen, de legalább keresztyénhősök, vértanuk nevei alatt tisz telték. Im e félig-meddig- való befogadása az állam által az uj eszméknek elég volt arra, hogy az előbb még vórig üldözött keresztyénség keztt fogjon, kibé­küljön üldözőjével, jól sejtvén a keresztyénség, hogy a benne rejlő áldásos erőt, az emberiséget boldogí­tandó örök eszméket elméletileg talán magára ha­gyottan is, de gyakorlatilag, s valóban áldást árasz­tólag csak az állammal s társadalommal kezet fogva fejtheti ki. A tovább történteket tudjuk. Alig egy-két szá Zdd multán az egész civilizált világot magában fog­laló római állam keresztyénné leve ; majd uj népek a jövő történelmének uj tényezői jönnek, ós azon szoros viszonynál fogva, melyben az egyház és ál­lam egymással voltak, ezpk is rövid időn a ke­resztyónségnek megnyeretnek, ós ma már több mint ezer éve, mióta a világtörténelem fonalszálai közé a keresztyénség elválaszthatlanul be van szövődve, mi óta a keresztyénség ereje s jellege a történelemben szerepet játszó népek életében többé kevésbé felis­merhető. Igaz, hogy más szempontból tekintve meg­volt ezen szövetkezésnek káros következménye is, sok tisztátalan e'em beszivárogván ennek folytán Krisztus vallásába; de ez aligha volt elkerülhető, ezer példával igazolván a történelem, hogy nagy tömegeknél a legnemesb eszme is kezdetben sok­salakkal vegyest, sőt néha valódi torzalakban nyer érvényesülést, s évtizedek, néha századok kellen k, mig a nép annak tisztább felfogására képesittetik. Igy kétségkívül a keresztyénség eltorzulásának kez­detét a keresztyén Caesárok korára tes?szük; de más­részről nagy kérdés, hogy ezek nélkül nyerhetett volua-é oly nagymérvű világtörténelmi jelentőséget; lcga'ább a történelemből ugy látjuk, hogy a római birodalmon kivül levő, s az illető államoktól mngát elszigetelt keresztyénség mélyebb nyomok hátraha­gyása nélkül enyó.^zett vagy csenevészett el. Ezen röviden érintett vonásaiban a keresztyén­ség történelmének, részemről eléggé találó analó­giát látok a protestantismus s különösebben a ha2ai protestantismus múltjára és jövőjére nézve. Ha­zánkban a protestantismus és az államkormány között (Erdélyt peisze nem számítva) elvi éles el­lentét állott fenn negyedfél századon keresztül, mely ellentót sok keserű gyümölcsöt termett az államnak is, de még iukább nekünk protestánsok­nak, s a többek között megtermelte keblünkben az államkormány, mint elvi ellent égünk iránti bizal­matlanság, gjanatodás gyümölcseit. Ezen gyümöl­csök nyomják még most is gyomrunkat, s ezeknek keserű utóizét' 1 nem tudunk s nem akarunk sza­badulni. Ezek t-szik azt, hogy nem akarjuk belátni, mi-zerint a mai parlamentaris alkotmányos állam elvei, törekvései homlokegyenest ellenkezők azon ál­laméival, mely ellenében mi háromszáz éven át vé­dekeztünk, s hogy az államkormány szellemét ille­tőleg sokkal nagyobb fordulat történt ma, mint N. Konstantin s az első ker. Caesárok idejében. S ha már a protestantizmus, s in specie a hazti, ki akarja a benne rej o elveit a szabadságnak, haladásnaks az egyetemes műveltségnek fejteni, azé célszerűbb, ha magát ezután is az állam ellenében körülsáncolt állásában, mint<gy status in statu igyekszik fentartaui, v gy pedig ha követve az ős keresztyénségnek a történelem által is igazolt pél­dáját, kezet fog a protestántismus elveit annyira­mennyiie magáéivá tett állammal, és ennek segit sége mellett, s egymást kölcsönösen támogatva tö­rekesznek minélinlább megvalósítani az emberiséget boldogító azon örök eszméket, melyelmek a 16 ik században a vallási reformátorok, 1789 és 1848-ban pedig a politikai reformerek szegődtek aposto­laivá? Szerintem célszerűbb az utóbbi, s ha a ma­gyar protestántismus a maga m'ssjóját meg akarja érteni, akkor nagyon is érdekében áll s kötelessége az alkotmányos államkormánynyal — legyen az jobb- vagy baloldali, az itt nem jő tekintetbe, — kezet fogni, s ezt minden szabadelvű törekvéseiben, s minden oly intézkedéseiben, melyeknek gyökér­szálai a protestántismusra visszavihetők, teljes ereje szerint támogatni, móg ha a miatt kénytelen lenne is az ősi sáncokat odahagyni. Támogatni kell, mert a protestantizmusban rejlő örök s egyetemes érvé­nyű elveknek nem az a rendeltetésűk, hogy egy duzzógó felekezet szűk körébe zártan ápoltassanak, hanem azoknak hivatások, hogy egy egészen uj vi­lágot teremtsenek, hogy az eddigelé őket ápolt pro­testántismusból — mint anyai móhböl —• kilépve,

Next

/
Oldalképek
Tartalom