Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-25 / 4. szám

ján constatálja a 'küldöttség hivatását, mely abból állott, hogy a törvényjavaslattal szemben az egyház jogi állását kimutassa s egy emlékiratot készítsen. — P á p a y J. a részletekbe való bocsátkozást csak akkor látná helyén, mikor a miniszteri törvényjavaslat véglegesen megállapíttatik. Yárady Gábor: Oly fontos ezen törvényjavaslat, hogy ha ennek s ezzel szemben a conventi s küldöttségi munkálatnak pontonkénti tárgyalásába bocsátkozunk, ez több napot veend igénybe, mint ez történt a tanügyi bizottságban is. De különben is már alapjában ki van mozgatva ezen törvényjavaslat s talán maga a miniszter sem tudja, hogy hol fog ez a tanácskozások után kilyukadni. Ennélfogva nem tartja célszerűnek a a részletekbe bocsátkozni. Dégenfeld Imre gróf: A conventi pontokat nem lehet határozat nélkül hagyni. Vagy bocsátkozzunk bele a részletes tárgyalásba, vagy mondjuk meg, hogy miért nem bocsátkozunk bele. Révész Bálint: Ha az itt kimondott elveket az országgyűlésen keresztülvihetjük, akkor az egyes §-ok nem veszélyeztetnek bennünket, kivált még ha azt is keresztül lehetne vinni, a mit Tisza [K. felemiitett s a mit én mindenesetre szeretnék betétetni az emlékiratba, hogy jobb volna, ha az országgyűlés most csakis r

az állami intézetekre nézve határozna s csak azután a felekezeti iskolákra nézve, ha az országos tanulmányi alap rendezve lesz. Azonban mégis szükségesnek tartom, hogy a jegyzőkönyvben legalább a conventi munkálatra nézve mondjunk valamit, nevezetesen mondjuk ki azt, hogy a conventi jegyzőkönyvet már időntulinak tekintjük, a menynyiben a miniszteri törvényjavaslat egy országos tanügyi bizottságra van bizva, mely bizottság működésének hogy mi lesz az eredménye, azt nem tudjuk. Várady Gábor megjegyzése, Révész B. válasza s Kovács Imre és Nagy István rövid felszólalásaik után végre a gyűlés a részletes tárgyalásba bocsátkozik. A törvényjavaslat első fejezetének 2. §-ára vonatkozólag a convent kiemelni kívánta azon tényt, melyszerint egyházunknak, a törvényjavaslatban kijelölt jogalap mellett, régibb törvényes alapja is van. — A [küldöttség ennél tovább ment s mint már az elvi fejtegetéseknél láttuk, a bécsi és linci békekötésekben, s az 1791. XXVI. és 1848. XX. t. cikkekben gyökerező Önkormányzati jogra hivatkozott. A gyűlés azonban nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, e §-nál a békekötésekre való újbóli hivatkozást fölöslegesnek tartja. A 4. 5. és 8. §-okra vonatkozólag a küldöttség a conventtel egyetértőleg helytelennek tartja a görög nyelv fakultatívvá tételét, s kívánja, hogy annak tanulása kötelezővé tétessék. Tisza Kálmán nem ért egyet a küldöttséggel, ő tiszteli a görög nyelv iránti ragaszkodást, de szerinte választani kell a között, hogy vagy ne tanítsunk egyebet mint klaszikus nyelveket s akkor aztán tanítsuk ugy, hogy haszna legyen, vagy pedig ha a természettudományokkal, történelemmel stb. is meg akarjuk ismertetni tanulóinkat, akkor nem kell őket klaszikai nyelvekkel elhalmozni. A tulhalmozottság elöli a fiatalságban az itélő tehetséget, mert nem adunk neki időt a gondolkodásra. Balogh Ferenc theol. tanár: Nekünk az a szerencsétlenségünk, hogy sok nyelvre vagyunk kárhoztatva, mindamellett nem tartom szükségesnek, hogy egynél több világnyelvet bírjunk, ezzel feltárhatjuk magunk előtt az uj világot, mig a klaszikai képzettséggel visszamehetünk a régi világba. Szükséges tehát a görög nyelv, már csak azért is, mert a renaissance, sőt maga a reformatio is egy részben a görög nyelvből született. Ennélfogva én a görög nyelvhez protestáns szempontból is ragaszkodom. Nagy Istvána görög nyelv kötelezővé tétele mellett szavaz — Litkey Péter megjegyzi, hogy eddig kötelezett tantárgy volt a görög nyelv, s dacára ennek meg tudná az ujjain is számlálni azon prot. papokat és theologusokat, a kik Plátot eredetiben olvasni tudják. Tisza K. nézetéhez csatlakozik. Pápay Imre azért is óhajtja a görög nyelvnek kötelező tantárgygyá emelését, mert más nyelvet magán ütőn is és könnyebben el lehet sajátítani, mint a görög nyelvet, — Révész B. Kovács Imre szintén a küldöttségi javaslat mellett szólanak, a mely Tisza K. rövid megjegyzése után nagy többséggel el is fogadtatik, vagyis az egyházkerület kimondja, miszerint kívánatosnak tartja, hogy a görög nyelv kötelező tantárgygyá emeltessék. A 9. §-ra vonatkozólag az egyh.-kerület Tisza K. indítványára azon véleményének ad kifejezést, miszerint a tanterv beosztása a törvénybe nem való ; a törvényben csupán az elérendő végcél jelölendő meg. A 10. §-t a küldöttség a conventtel egyetértőleg oda kívánja módosittatai, hogy az egye3 iskolákban rendelkezésre álló tanerők tekintetbe vételével az alsóbb osztályokban a mérsékelt osztályrendszer, a felsőbbekben pedig a mérsékelt szakrendszer alkalmaztassák. Ez a gyűlés által is elfogadtatott. Az előkészítő osztályra nézve á küldöttség azon óhajtását fejezi ki, hogy olyan helyeken, a hol a hitfelekezet a gymnasium elemi iskolájának 4-ik osztályát kellően szervezte, ezen kívül más, külön előkészítő osztálynak felállítására ne köteleztessék. Tisza K. egyetért a küldött séggel s az előkészítő osztály iránti intézkedést szükségtelennek, vagy legalább céltalannak tartja. Várady Gábor az előkészítő osztály helyett a felvételi vizsga felállítását látná célszerűbbnek. Balogh F. azt tartja, hogy miután az elemi iskolák országosan szervezve vannak, az onnan kikerülő tanulók már képesítve vannak a gymnnsiumra. A felvételi vizsgát nem tartja cé'szerünelr. H a j n a 1, Nagy István és Révész B. megjegyzései után a gyü-8