Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-23 / 34. szám

lönböző nemzedéken s népeken áthaladt, zavaros lett a tisztátalan vegyülékektől s szükségessé vált az eredeti keresztyénség helyreállítása. E nagy munkára Luthert keltette a gondviselés, s neki köszöni a vilá,' szabadulá­sát a pápaság tévelygései ós balgaságaitól. (Halljuk ! Halljuk !) Bátor tiltakozásával a római egyház despotis­musa ellen, Európa összegyűlt fejdelmei előtt, s szemben a dühöngő ellenzékkel, továbbá az evangeliom alapigaz­ságainak rettenthetlen képviseletével, s az egyéniitélet jo­gosultságával, a romlottság óriás épületét, — mit előtte felállítottak, — földredönté, uj életre keltette a keresztyénség szunnyadó erejét, s megalapitá még egyszer Krisztus dicső­ségét. A reformatió óta majdnem egészen uj élet áradt el a keresztyénségben s többféle körülmények közreműkö­dése megkönnyitó terjedését. Leglángolóbb követői, szent buzgalomtól lelkesítve széllyel jártak minden irányban, hogy a keresztnek vallását hirdethessék a legtávolabb or­szágokban is még éjszakától környezett testvéreiknek, minden veszélyekkel dacoltak, tengereken, pusztákon át vándoroltak, legyőzhetlen nehézségeken diadalmaskodtak, és türelemmel, kitartással s önmegadással nem egy or­szágban meghonosították a keresztet. (Helyeslés.) Az ő fáradozásaik folytán hatott el a keresztyénség a föld leg­távolabb szóleire, s nyert tanítványokat majd minden em­beri nemzetségek között. Nem egy tartomány, melyben barbárság s állati vadság uralkodott, lakhelye most a mivelt­ségnek, erkölcsiségnek ós békének, s nem egy nép, mely sokáig a bálványimádás és erkölcstelenség fertőjébe volt sülyedve, e vallás hatása alatt megjavult s megtisztult. A keresztyénség folyama, mely először nyugatra irányult, most körben az egész földön kelet felé fordult s a vilá­gosság áldásait terjeszti Chinától Peruig. Keleten, nyuga­ton, északon és délen, mindenfelé látjuk Krisztusnak di­csőségét. (Halljuk!) Az ő egyháza át van plántálva Grön­landba, a brit Guyanaba, Nyugatindiába, nyugati és keleti Afrikába, a Cap-városba, Madagaskarba, Törökországba, Arabiába, Perzsiába, Indiába, Tatárországba, Japánba, Chinába, az ind Archipelagusba, Australiába, Polynesiába és Ujseelandba. A keresztyének száma jelenleg 300 millió vagyis a föld összes lakosságának három tizedrésze. Nem alapnélküli azon állítás, hogy a vasárnapnak minden órá­ján tartatik egy vagy más helyen keresztyén isteni tisztelet. Térjünk közelebb önhazánkhoz, s nézzük, im történt a mi országunkban. Már 1706-ban jött Indiába néhány dán hittérítő, hogy itt missiót alapítson. Munkaterük Tranquebar volt déli Indiában. 1786-ban jött egy Thomas J. nevü ur mint seborvos Bengaliába, s miután némely futó­lagos kísérletet tett a keresztyénségnek a bennszülöttek közti hirdetésére , visszatért hazájába. 1793-ban a híres Carey ur kíséretében ismét eljött s M a 1 d a h közelében letelepedett. Nem sokkal ezután két más térítő , a jól ismert Marshman és Ward urak ér­keztek Seramporeba. Ezekkel egyesült aztán Carey is, s itt szervezék a missiói tevékenység ama rendszerét, mely emelkedő kifejlésével oly meglepő eredményeket szült. (Halljuk!) A keresztyén téritők ezóta egyre szaporodtak, s az ország minden részében alapítottak keresztyén tem­plomot. A ker. vallásra tért bennszülöttek száma összesen 154,000-re becsültetik. 32 missió-társulat dolgozik azon, hogy Indiát az evangeliomnak megnyerje, s ezek közül 12 angol, 4 continental, 9 amerikai, és 7 a nevelési céloknak szolgál. A külföldi téritők száma 519, s az évenként mis­siói célokra fordított összeg 250,000 font sterling. Ez a keresztyénség folytonos haladása, ez volt a Jézus által elhintett magnak csudás növekvése. Mondjátok, testvérek, valyon ti a názárethbéli Jézust, az ácsfiut, csak közönséges embernek tartjátok? Van valaki e nagy gyű­lésben, ki átallaná a megfeszített Jézusnak rendkivüli nagyságot s természetfölötti erkölcsi hősiességet t ulajdo­nitani ? (Tetszés.) Valyon ő, ki az elsötétült veszendő vilá­got bölcsesége által megvilágositá, hatalma által megmenté, valyon ő, ki nekünk az isteni igazság oly megbecsülhetlen örökségét hagyta hátra, s kinek vére 1800 éven át annyi csudát tőn, nem magaslott ő ki a közönséges em­beriség felett? (Helyeslés.) Áldott Jézus, istennek halha­tatlan gyermeke! A világért élt és halt meg ő. Vajha a világ is elismerné őt s követné parancsait! (Tetszés.) Gyurátz F. (Folytatása következik.) BELFÖLD. A clunániiinciii ág. h. ev. egyházkerület gyűlése. E gyűlésről bennünket eddigelé még nem tudósítottak, ennél­fogva kénytelenek vagyunk a napi lapok után közleni a kö­vetkező rövid tudósítást. A dunáninneni ágost. hitvallású egyházkerület f. hó 12-kén kezdé meg Alsó-Kubinban Szent-Iványi Márton főispán, mint kerületi felügyelő, ós Geduly Lajos superin­tendens ikerelnöklete alatt gyűlését. Napirenden volt a superintendens jelentése, mindenekelőtt annak első pontja : a thurócszentmártoni gymnasium ügye. Az elnöklő fel­ügyelő, miután a superintendens azon javaslata, hogy az ügy az egyetemes gyűlés elé terjesztessék, a nagy többség tetszésével nem találkozott, két részre osztá a kérdést, s felszólitá a gyűlést, nyilatkozzék mindenekelőtt az iránt, valyon helyesli-e a superintendens eljárását, azután pedig, mikép óhajtaná a kormány által szorgalmazott vizsgálatot eszközöltetni. Első szónok volt Pauliny-Tóth Vilmos, ki a nyitrai esperesség részéről kijelenté, mikép küldői a superinten­dens eljárását teljesen helyeselvén, annak bizodalmat szavaznak. Hasonló értelemben nyilatkoztak az árvái, lip­tói, trencséni és thuróci esperességek küldöttei. Ellenben a mosonyi, pozsonyvárosi és pozsonymegyei esperességek küldöttei kijelenték, mikép jóllehet a superintendens sze­mélye irányában esperessógeik is teljes bizodalommal viseltetnek, nem tartották volna az evangelikus egyház önkormányzatával összeegyeztethetlennek, ha a kormány

Next

/
Oldalképek
Tartalom