Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-23 / 34. szám

resztyén nevet, s vették fel egy zárt vallási társulat alak­ját. E nevet azonban, melyet most sokan mint tiszteiet­jeit viselnek, a keresztyénség ellen először mint a meg­vetés kifejezését hasznalták. Pál, a pogányok nagy apos­tola, lett a téritői munkásság vezetője. Három utazást tett, melyeken ama drága igazságokat, miket Jézus taui­lott, Kis Ázsia különböző tartományaiban, az átellenben fekvő európai partok főbb városaiban, Macedóniában, Gö­rögországban és sok más helyeken, tovább terjeszté. Később mint fogoly Rómába vitetett, hol már rég óhajtotta az evangeliomot hirdetni, s jóllehet láncokban, nem is mu­lasztotta el az uj vallás örvendetes hirófc mindenekkel kö­zölni, kikkel érintkezésbe jött. Két más vezetője a térítésnek állott még Pál mellett: Péter és János, kiknelí munkássága főkép Kis-Ázsiára szorítkozott. Ezek hárman, mint a ker. jellem három alapvonásának, a hit, remény ós szeretetnek képviselői ismeretesek, s munkásságuk folytán olvadt egybe öszhangzóan e három elem Krisztus fiatal egyházában. János halálával végződött az első évszázad, melyet a ke­resztyének az ihlet korszakának neveznek. Ezen időpont körül Krisztusnak egyháza Macedóniától Alexandriáig, Antiochiától Rómáig terjedt el. Élete azonban az aposto­lok utolsójával elhanyatlott, és bár külterjedelemre nézve gyarapult, mégis nagyon gyöngének és jelentéktelennek találta magát a rémitő sötétségben, mely még környezé, s még nem számithatott arra, hogy erős és állandó ala­pot biztosithat magának. Eretnekségek is sarjadzottak fel az egyház keblében, mig kívülről ezrek valának, kik ám­bár hitüket a b^lványimádásban elvetették, a keresztyén vallást mégsem vették fel, hanem skeptikus gondtalanság­ban az érzéki élvezet minden kicsapongásaiba merültek. Ennek dacára is tovább élt a fiatal egyház s hivatása teljesítésére hatalma lassan és folyton nőtt. Két száza­don át, Konstantin koráig, a keresztyénség története fo­konként haladást, terjedést és fejlődést jelez. Ez volt a heves üldözések korszaka is egyszersmind; a vallási téren ugyanis haladás és üldözés egymással kezet fogva járnak. Ama tűzpróbák nélkül, melyeket a keresztyénségnek ama napokban kiállania kellett, dicsősége és nagysága előttünk ismeretlen dolgok volnának. A kegyetlen üldözések hosszú láncolata, — melyet szívtelen és zsarnok császárok egész sora támasztott ellene, — volt az, mi ez egyház tartós­ságát megőrzó s egyre szilárdabban megalapitá. Az egy­háztörténet tíz fő üldözést emlit ama korból, s lerajzolja ama borzasztó ós ördögi kegyetlenségeket, melyek ez ül­dözéseket jellemzék. Az elsőt Nero, a legembertelenebb és legelvetemültebb császár indította meg, ki miután Rómát lángba borította, magáról minden gyanút elháritni igye­kezett, s az egész véteksulyt a keresztyének nyakába ve­tette, kik ellen ellenállhatlan gyűlöletet táplált. Sok keresztyén kegyetlen kínpadra vonatott s barbár módon halálra kínoztatott. Nero azonban csak elkezdette a vé­res munkát. Domitian császár megujitá az üldözést, töb­ben utódai közül folytatták, kik aztán igy teljessé tevék a keresztyén szenvedés ós vértanúság képét, mely egy­szersmind a keresztyénség legfájdalmasb s legdicsőbb fe­jezetét alkotja. (Halljuk! Halljuk!) Borzasztó, ama szenve­dések elbeszéléseit olvasni, melyeket az első ker. vértanuk­nak eltürniök kellett. Az ő megpróbáltatásaik felvillanyozzák a kebelt s felkeltik bennünk a lelkesedóst. Erejük és türelmük, szelidségük és szilárdságuk, hüségük az igazság iránt, megnyugvásuk isten akaratján: mind magasztos valóságukban állnak előttünk s szent buzgósággal töltenek el bennünket (Helyeslés.) Nem csak erős férfiak, hanem még gyönge nők is félelem nélkül álltak az ellenség csapatjai elé ; eltűr­ték a leggyötrőbb kínokat s feláldozták éltüket isten dicső­ségére. Az áldozatkészség ily példái igen alkalmasak arra, hogy lelkünkből minden gyávaságot, ingadozást ós állhatat­lanságot elűzzenek s éreztessék velünk, hogy az igazság drágább, mint maga az élet. (Tetszés.) Kétségkívül a martyrvér volt az, mi a Jézus által hirdetett isteni igaz­ság drága magvait táplálta, míg nem hatalmas fává nö­vekedett, melynek kiterjesztett ágai a lakott föld egy igen nagy körét beárnyalák, s melynek gyümölcseit a világ különböző részein ezer és ezernyi férfiak ós nők élvezik. (Helyeslés.) Tisztelet, minden tisztelet Jézusnak, ki oly nagylelkű példát adott az önfeláldozásra az igazságért, s amaz istenfélő vértanúk sergének, kik nyomdokát követve az igazság országát tovább terjeszték s a világot mara­dandó jótettekben részesítek. (Tetszés.) A ker. egyház szenvedései Konstantin koráig tartot­tak, ki egy császári parancs által a keresztyéneknek tel­jes türelmet biztosított. A keresztyénség most elismert államvallássá lőn s elterjedt az egész római birodalomban. Igy futott be Krisztus hajója, a harc és szorongattatás évei multán, miután leirhatlan szenvedések hullámain há­nyattatott s az üldözés viharaitól csapdostatott, most a császári véduraság minden tiszteletjeleivel ékesítve, győz­tesen a béke révébe. Jóllehet most Jézus vallása az akkor ismert világ­nak legtávolabb határáig elhatott, kiterjedése mégis nagy részt felületes, s virágzása csak külfóny volt. Hiányzott a benső élet. A keresztyénség szive megfordult. Tévtanok és erkölcsi romlottság ütötték fel fejüket, s ezeket a ve­zetők és fők maguk mozditák elő önéletökkel és példá­jukkal. Némely gyülekezetek püspökei azon törekedtek, hogy magukhoz ránthassák a legfőbb hatalmat, s uralomtól és hírvágytól hajtva csak földi dicsőségért küzdöttek. A romlás egyre nőtt ; mig a pápaság lealázó rendszerében tetőpontra hágott, a római püspök legfőbb atyának, papa vagy pápának nevezte magát, s feltétlen tekintélyt köve­telt magának, minden a theologiára és egyházfegyelemre vonatkozó kérdések ellenőrzése és eldöntésében, ós ez ál­tal a babona, papi csalás és erkölcstelenség egy oly rend­szerét alapitá meg, melynek szemlélése borzalmat gerjeszt. Azonban a romlottság nem tarthat örökké istenországában; előbb vagy utóbb tettre kel ellenében az erős visszaha­tás. A bűnbocsátó levelek árulása tetőpontját képezte a pápaság ez átkos rendszerének s felhívta a szintérre a ha­talmas Luthert. Ismét szükség volt világosságra, mert a ker egyház sötétségbe volt burkolva, s végenyószettel fenyegetve. A keresztyénség folyama, míg útjában kü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom