Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-25 / 4. szám

hazudjál soha se gyermeked, se híveid előtt, inert a hazugság méreg, mely ugy az egyesnek, mint egész népeknek megmérgezi lelki életét. E meggyőződésből indulva ki, van egy más okom is a mai corruptio legfőbb forrását a katholicismusban, illetőleg annak papi intézményében keresnem. Minden katholikus országnak az ólén ott áll mint első rend a katholikus főpapság, fényben, hatalomban, gazdagságban vetekedve az ország legfőbb s leggazdagabb uraival. S honnan, miért e nagy uraság? a porból, az egyszerű körből miként emelkedtek ama fényes polcokra ? Talán ők a hazának legkitűnőbb s jó, rosz napokban legbiztosabb támaszai ? vagy talán ők azok, kik a nemzet igaz jogaiért készek minden percben sikra szállani, kikben a nemzeti szabadságnak egy-egy hős lelkű confessora vagy leendő vértanuja lappang ? Yagy talán az igazság fáradhatlan kutatása, prediklálása, a szabad tudományok művelése, vagy a civilisatio terjesztése körül szerzett érdemeik emelék az ország nagyjai közé ? Meglehet, hogy vannak közöttük igazi jó patrióták, nemkülönoen tudomány- s művészetkedvelő férfiak: de a hágcsót — nagyon kevés kivételt eltudva — nem az efféle érdemek képezték, hanem mert az egyháznak ők a legengedelmesebb szolgái, az egyházi tanoknak legbuzgóbb hivői, leghívebb őrei; azaz ők legjobban megtanulták saját akaratuknak legyőzését, s a felsőbbek parancsainak, legyenek azok nemesek vagy nemtelenek, üdvösek vagy károsak, vakon, gépileg engedelmeskedni; ők legjobban tudják saját hitöket meggyőződésöket elfojtani ; hanem hiszik mindazt, mik az egyház szempontjából az üdvösségre, — no meg a főpapi szék elnyerésére szükségesek. Tanultak ők is természettant, történelmet, bölcsészetet, de ők azért az egyház tanai előtt, vonatkozzanak bár azok a szeplőtlen fogantatásra, vagy az infallibilitásra, mély alázattal hajolnak meg s áhítatos arccal ismétlik sz. „Ágoston szavait. „Credo quia absurdum." Szegény bolond Luther! ki oly komolyan vetted a lelkiismeret szavát, s ki nem tudtad rgyéni meggyőződése det a felsőbbek szavára megváltoztatni, s nem tudtad hinni, hogy a fehér, fekete, — beh jól tetted, hogy ott hagytad azt az egyházat, mert bizony ott soká lett volna püspök belőled! Szegény rajongó patrióták, kik a fensőbb hatalmasságok önkénye, zsarnoksága ellen küzdetek, s kik a fensőbb helyről jött hatalomparancsok ellenében az egyén vagy a nemzet akaratára s jogaira hivatkoztok: de nem tudtok tanulni főpapjaitoktól. Engedelmeskedni vakon a felsőbbségnek, ez egyik fő keresztyén erény. Állítsatok ti is egy egy infallibilis pápát az államok élére, ennek engedelmeskedjetek feltétlenül, ós azután jól lészen dolgotoka földön, mint a püspök uraknak. Együgyű bölcsészek, jogászok, államférfiak! mit hánytorgatjátok ti egyéni nézeteteket, meggyőződósteket, mit keresitek ti, hogy az uralkodó politika tanai igazak-e vagy nem, javára, előmenetelére vannak-e a népnek, vagy annak kárára, kizsákmányolására. Légy eszes, s igyekezzél, hogy az uralkodó politikai vallás segítségével egy gazdag jövedelmű állást nyerj; a csőcseléket pedig intsd jámbor képet csinálva, hogy nyugodjék meg Istennek s a felsőbbségnek akaratán. "De nem tudtok tanulni a fényes példákból. Dehogy nem! Nagyon is követi a világ e példákat, és itt van épen egyik gazdag forrása azon fél Európát elborító árnak, melyet corruptiónak nevezünk. Elcsodálkozik az ember, mikor olvassa Spanyol-, Francia-, Olaszországnak ujabbkori történelmét, avagy [napi eseményeit. Töri a fejét az olvasó egyes jeleneteken. Hogy eshetik az, hogy a hős áruba bocsátja kardját, az iró tollát, nagynevű államférfiak lelkiismeretüket, multjok dicsőségét. Ma szolgálják ezt az intézményt, holnap már ennek épen az ellenkezőjét. Ma még a barrikádokon küzd a szabadságért, holnap mint miniszterelnök fojtogatja egy egész nemzet szabadságát; ma löveti a zsarnokság szolgáit, holnap akasztatja az alkotmányosság hőseit, holnapután elutazik kegyes zárándokként Rómába, s csókolja a szent papucsokat. Ne csodálkozzál jámbor olvasó e tüneteken, avagy teremhet-é a bojtorján fügét, s a bógács izes gyümölcsöt ? Avagy várhattok-é nemesebb eredményt oly társadalmaktól, melyeknek élén oly intézmények állanak, melyeknek alapja hazugság, vak engedelmesség, az egyéni meggyőződés eltiprása? Ne várd ott, hogy az emberek nagy része eszmékért lelkesüljön, önzetlenül, önfeláldozólag, kitartóan küzdjön. Haszon és haszon, fény, csillogás, előmenetel : ez ott a jelszó, ezért küzdenek, ezért lelkesölnek, hol a hazafiság s becsületesség álarca alatt, hol a lárvát ledobva. De hát ezelőtt? — kérded talán, — hiszen a katholicismus nem mai, vagy tegnapi, miért lenne épen korunkban oly corrumpátó hatása? A felelet 7*