Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-09 / 32. szám

nem utolsó fontosságú — külső csinra nézve is hirdetője legyen a magyar miveltségnek. Ha a sok oldalról igénybe vett egyházközség nem képes erre : ott a város, melylyel kezet fogva meg fogja oldhatni a nagy föladatot, ugy, hogy az a kor és a tudomány előhaladt igényeinek megfelelő legyen. Ami a lyceumnak mostani állapotát illeti, meglátszik rajta az az átalánosan elterjedt nyavalya, hogy mikor mulatságunk kedveért költekezünk, a forintot egy darab bankó-számba indítjuk útnak, de amint mivelődésünkre kell költekeznünk, mindjárt eszünkbe jut, hogy milyen nagy bankó az a forintos: s z á z krajcár van benne, melyet, lehet-e csodálni ? fogunkhoz verve adunk ki. Átalános szempontból véve föl a dolgot, ez az oka, hogy a jelenlegi vásárhelyi lyceumra nézve igen-igen sok kifogásunk lehelne; de mindjárt engedékenyebbek leszünk, ha eszünkbe veszszük, hogy Hódmezővásárhely lakói is oly viszonyban állanak ezen intézetükhöz, mint magyar hazánk u nemzeti muzeumhoz. Du Bos de Pelloutier magyarországi francia utazó az ötvenes években megjelent uti emlékirataiban megemlékezik muzeumunkról, s azt irja, hogy ámbár nem valami fényes, de azért nagyban pótolja ebbeli hiányát az, amit minden magyar látogatása szeméből is kiolvashatunk, hogy „ez a mienk, nekem is van némi részem ezen, tisztán a magyar nemzet áldozatkészségéből alapított intézetben!" Hódmezővásárhely is egészen a maga erején tartá fönn lyceumát: porszemet porszemre halmozott, hogy e mű létrejöhessen. Mert e lyceumnak nincsenek, soha sem is voltak nagy nevü, teli erszónyü patrónusai, akik felől midőn a mult századi absolut kormányunk által a helybeli lelkész megkérdeztetnék, büszkén válaszolta : rongyos papirosaink, úgynevezett alapitványleveleink nincsenek: a mi alapítványunk be van irva minden hódmezővásárhelyi lakos szivébe. BALLAGI ALADÁR. A Magy. tud. Akadémia ildvözlő-irata a hódmezővásárhelyi gyülekezet elöljáróságához. Tisztelt elöljáróság! A m. t. Akadémia örömmel vette a hódmezővásárhelyi reformált egyház elöljáróságának meghívását főgymnásiumának f, év augustus 2-án tartandó másfél százados ünnepélyére és képviselőiül F ábián Gábor ós Ballagi Mór rendes tagokat nevezte ki. Üdvözletét küldi a magyar tudományos Akadémia általok: üdvözli a főgymnasium másfélszázados múltját, mely többé-kevósbbé kapcsolatos a magyar műveltség és tudomány fejlődésével; üdvözli jövőjót, mely e feladatoknak még nagyobb sikerű megoldására van hivatva. Egy ótven ezer lakost számláló, tiszta magyar város fontos tényező, mind állami, mind egyházi, mind műveltségi tekintetben. Nagy erőt rejt magában, melynek kifejtése polgári, vallásos és nemzeti kötelesség, s bizonyára e város és egyház, mely a mult idők sanyaruságai között sem vesztette erélyet, a jobb időkben kétszeres buzgósággal és áldozatkészséggel fogja teljesíteni a kötelességeket. Az alsóbb és felsőbb közoktatás ügye uj lendületet vett hazánkban, mely elől legkevésbbé a protestáns egyház vonulhat félre, mely ezelőtt három századdal oly fennszárnyaló lelkesülóssel, oly fényes sikerrel iüzte ki a nemzeti műveltség lobogóját. Ha van alföldi nagy város, mely sokat tehet e téren, bizonyára Hód-Mező-Vásárhely az; ha van pillanat, mely alkalmas arra, hogy a lelket fölemelje, áldozatokra buzdítsa, bizonyára egy másfélszázados küzdelem ós siker ünnepélye az. Adja isten, hogy a mult szép emléke, a jelen küzdelmeire s a jövő reményeire lelkesítse Hód-Mező-Vásárhely egyházát; adja isten, hogy főgymnasiuma mind szellemi mind anyagi tekintetben a jelenkor magasabb színvonalára emelkedjék és nagy sikerrel szolgálja a jövőt, a protestáns egyház s a nemzeti miveltség jövőjét. Maradtam teljes tisztelettel a tisztelt elöljáróságnak Budapest, jul. 30. 1874. alázatos szolgája GyulayPálm. k. Csengery Antal m. k. helyettes főtitkár. a m. tud. Akadémia m. elnöke. A tiszai ág. h. ev. egyházkerület közgyűlése. A tiszai egyházkerület ez idei gyűlése országos érdeklődést keltett, amennyiben e gyűlésen határoztak a többi közt a panslavismus egyik főfészkének és ápoldájának, a rőcei iskolának sorsa felett. A gyűlés folyamáról bennünket még eddig nem tudósítottak s ennélfogva kénytelenek vagyunk egyelőre a központi közlönyök tudósításával megelégedni, holott ezek csakis az egész országot érdeklő rőcei ügyre és Zsedényi beszédére fordítottak figyelmet s a gyűlésen felmerült, a mi olvasóinkat közelről érdeklő, speciális egyházi ügyekre nem reflectálnak. A gyűlést Zzedényi Ede jul. 30-kán nyitotta meg a következő beszéddel: Tisztelt egyházkerületi gyűlés! Tavalyi egyházkerületi gyűlésünk óta két szomorú jelenet tünedezett föl a magyar protestantismus szemei előtt, sajnálatosan bizonyítgató egyrészről, hogy hazánkban a nemzeti érzet még korán sincs oly szilárd polcon, miszerint ügyét kivivottnak és jövendőjót aggodalmon kívülinek gondolhatnók; másrészről, hogy azon tanszabadság iránt, melyet a magyar protestáns egyház mindig legszentebb sajátjának vallott, borús sejtelmet ébresztő felhők vonulnak föl a törvényhozás láthatárán. Értem némely protestáns gymnásiumok pánszláv mozgalmát ós a középtanodák felügyeletéről szóló miniszteri törvényjavaslatot. Mély fájdalommal kell jelentenem, hogy amazokhoz, a paslavismustól elkábított gymnasiumokhoz ezen egyházkerület egyik iskolája, a nagyrőcei kőzéptanoda is tartozik, melynek tanári kara, ismételve hozzá intézett intések dacára, botoiul megszakítván a múltban közösen fogadott engesztelődés kőtelét, oly hazaellenes irányt követett, hogy köztudomásra jutott tettei fölött szigorú vizsgálatot kellett elrendelni, a melyről szóló érdemleges jelentós a tisztelt egyházkerületi gyűlés elé bírálat ós végleges elintézés végett fog terjesztetni. Érezzük, tisztelt egyházkerületi gyűlés, hogy e tárgyban magunkkal némileg elégedetleneknek lenni okunk