Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-18 / 3. szám

mit külföldön levő tiszt, püspök testvéreink ellen is mivelnek, mindenre el lehetünk készülve. Talán most is arról gondolkoznak titokban, miként járjanak el alattomban és nyilvánosan, hogy legközelebb vagy egyátalán ne választassák pápa, vagy pedig olyan választassák, a ki gonosz terveiket elő fogja mozditani. Ezért követjük boldog emlékezetű elődünket, VI. Pius pápát, ki szintén nagy aggodalomban forgott, és nem állt el attól, hogy segitségére ne jöjjön a keresztyén köztársaságnak; szándékunk az egyház jelen és jövőbeli veszélyei ellen tőlünk telhetőleg előre is gondoskodni. Miután látjuk, hogy napról-napra uj és nagy nehézségek támadnak, bevalljuk, hogy a helyzet uj korlátozásokat igényel. Ezen és más okokból jelen irat tartalmá val arról akarunk gondoskodni, hogy halálunk után könynyü módon, kellu gyorsasággal választassák római pontifex ós hogy azon szertartások és ünnepi szokások megtartásával menjen az végbe, a melyekkel egy ily fontos ügy véghezvitetni szokott. Ezért tehát saját elhatározásunk és apostoli teljhatalmunknál fogva a megtartandó választói gyülekezetre nézve megszüntetjük mindazon törvényeket, melyek a megejtendő választási tény helyére vonatkozólag hozattak és melyek szerint a választás ott ejtendő meg, ahol a pontifex meghalt; megszüntetjük továbbá azon törvényeket, meiyek azon szertartások és szokásokat illetik, a melyek egyáltalán nem tartoznak a canoni választás teljessége- és lényegéhez. Jól tudjuk ugyan, hogy elő van irva, miszerint e törvények, a mennyiben akadályok, veszélyek nem forognak fenn, vagy pedig csak távolról fenyegetnek, nagy okossággal és méltósággal követtessenek ; hogy különösen elő van ez irva az „Ubi periculum constitutió"ban, melyet X. Sil. Gergely adott a lyoni zsinaton, V. Kelemennek „Ne Romani" constitutiójában, mely szintén egyetemes zsinaton hirdettetett ki Vienneben 131 l-ben, továbbá VI. Kele'mennek „Licet in constitutione" cimü 1351-iki; IY. Piusnak „In eligendis" c. 1562-ki, XY. Gergelynek „Aeterni Patris" és „Decet Romanum Pontificem" c. 1621-iki, végül pedig Vili. Orbánnak „Ad Romani Pontificis" c. 1797-iki constitutióiban. De miután a viszonyok ugy megváltoztak, hogy azon rarasz emberek részéről, kik részben katholikusoknak akarják magukat neveztetni, vagy kik az eretnekek táborához tartoznak, mindentől lehet tartani: testvéreinket, a szent római szék egyház bibornokait feloldjuk azon eskü alól, mely által megfogadták, hogy mindazt, ami a nevezett constitutiókban foglaltatik, ápolni és őrizni fogják ; s őket ezennel föloldottaknak jelentjük ki ez eskü alól. És ez ne csupán azon választási gyűlésre nézve legyen érvénynyel, a mely közvetlenül halálunk után fog megejtetnij hanem az utánna következőknél is, ha megesnék, miszerint szent Péter székén való utódunk vagy ideje korai kimúlás, vagy más oknál fogva nem volna azonj helyzetben, hogy a következő választásról külön constitutióban gondoskodjék. Miután tudjuk, hogy apostoli constitutiókban, nevezetesen IV. Pálnak „Quum secundum" cimü constitutiójában a legszigorúbban tiltatik a pápa életében, enne* tudta nélkül, utódjának választása fölött értekezni, a sz. egyház bibornokait feloldjuk ez alól, és szabadságukra hagyjuk, hogy életünk idején előre is megfontolják mindazt, a mi alkalmas arra, hogy az ügy szentsége a célszerű sietséggel összhangba hozassék. Eszerint büntetlenül értekezhetnek a jövő választási actus napjának megállapítása vagy megszüntetése, szóval mindazon ügyek felett, amik a legfőbb pontifex idején való szabad választását veszik célba. A mi a helyet illeti, a hová a választói gyűlés egybehívandó, annak, a kire kimulásunk után szokás szerint ez a jog tartozik, szabadságában áll a választást, ha az, mint tőle tartunk is, Rómában nem volna szabadon megtartható, a monacói fejedelemségben, vagy egy francia városban, Maltában tartassák meg, \agy akárhol, ahol megvan azon teljes szabadság, mely a szent mű befejezéséhez okvetlen szükséges. De azt mi is előírjuk, ép ugy mint elődeink, hogy addig, mig a mindenhatónak türelmes kegyelme bennünket életben hagy, a szent római egyház bibornokainak nincs megengedve, összejöveteleket vagy tanácskozásokat tartani azon személyt illetőleg, a ki legközelebb pápává lesz választandó. Amennyiben az ügy a legnagyobb fontosságú, mivel hogy a legfőbb pontifexnek idején való megválasztásától függ a katholikus egyház egysége és nyugalma, apostoli tekintélyünknél fogva a sz. római egyház összes bibornokainak és mindegyiknek külön-külön a szent engedelem igénybevétele mlllett, az excommunicatió büntetésének terhe alatt meghagyjuk, hogy e constitutiónak engedelmeskedjenek, és mindent, a mi benne foglaltatik, szerényen kövessék és készséggel vigyék végbe. Boldog emlékű VI. Pius elődünknek, a legyőzhetlen bátor pontifexnek, „Quum Nos superiori anno" cimü constitutiójában foglalt e szavakkal végezzük : Az irgalmas isten szivére, a szent lélek iránt való sziveinkbe öntött szeretetre, azon eskünek szentségére, melylyel a bibornokok szent gyülekezetébe befogadottak mindegyike arra kötelezte magát, hogy Krisztus egyházát Vérig fogja oltalmazni és védelmezni, arra intjük valamennyit együttvéve és mindegyiket külön, hogy a keresztyénhit e nagy veszélyében a személyes indokokat mellőzni fogja az isten dicsőítése, az egyház nyugalma érdekében és készséggel, egyetértőleg, azon egy gondra fog súlyt fektetni, hogy Péter hajója ne nagyon soká hányattassák ily viharok áltai, a vezető és kormányzó hiányában ne legyen kénytelen ingadozni, hogy az egész katholikus föld, miután mindenfelől annyi farkas ront a bárányokra, személyi tekinteteknél fogva ne soká nélkülözze pásztorát és őrzőjét, akitől megóvathatik és megvédelmeztethetik. Arról legyenek meggyőződve, hogy bár hűségüket bebizonyították, midőn Krisztusért egész türelemmel és elnézéssel annyi és oly nagy bánatot szenvedtek el, hűségüknek mégsem adhatják fényesebb bizonyítékát, mint ha egyetértő buzgalomban a pontifex gyors megválasztása által megmutat-