Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-05 / 27. szám

tagságra az intézetnek bármely biztosító és rószletjegy tulajdonos tagja választható. Többet mondanom ugy hiszem nem szükséges. Különben is, mint mondám, nem akartam dicséneket irni, csak ez intézetet akartam a közönséggel főbb vonásaibau megismertetni. És most, azon kijelentéssel, hogy a közönség érdekében véltem cselekedni, midőn eme dolgokat nyilvánosságra hoztam, bezárom soraimat. Budapest, 1874. Szabó József reform, s.-lelkész. Külföldi egyház és iskola. A skót theol. tanintézetek. Ha ránk nézve érdekes lehetett az Egyesült-Államok presbyteri theol. seminariumairól nyújtott s csak vázlatosan ecsetelt kép: azt gondolom, hogy a skót megfelelő intézetekről adandó hasonlag ép oly, vagy talán még figyelemreméltóbb lesz; nem azért, mintha ezek képén tán vonzóbb és festőibb, s mintegy ránk nézve még ideálisabb szinezéssel, vagy ha ugy tetszik, tökélylyel találkoznánk, — sőt ellenkezőleg ez utóbbi az előbbi „árnyképének" fog látszani, — hanem azért, mert e képen, kevés kivétellel, oly vonásokkal találkozunk, mintha eredeti festőnk, dr. Willigam professor a már megnevezett „The British and Foreign Evangelical Review"-ban hazánk theol. intézeteit is bemutatta volna, vagy, mintha valamely hazánkfia segített volna az ecsetelésben. A minél fogva felmentve érzem magamat azon feladat alól, hogy a skót theol. tanintézeteket a mieinkkel mintegy öszszehasonlití rendszerben tárgyaljam; elégnek tartom, ha a szorosan helyi viszonyokat illető dolgok mellőzésével, — melyek ránk nem tartoznak — jellemzett leírását adom említett közleményünk után a nevezett theol. tanintézeteknek ; ebből önként ki fog tűnni a mienknek a skót, s e kettőnek az amerikai Egyesült-Államok theol. seminariumaitól való különbözősége. 1. A skót theol. tanintézetek szelleme általában. Hogy ezen theol. intézeteket kellőleg méltányolni tudjuk, azon kérdésekre kell előbb feleletet adni, hogy kielégitők-e ezen intézetek mivolta, a papnövendékek helyzete és magaviselete, s végre azon eredmények, melyeknek 3zármazni kell, midőn a tantermek, a szószékek, gyűlések s a községek ügyeivel cseréltetnek fel ? Félő, hogy az ezen kérdésekre adandó felelet épen nem lesz kielégítő. Hol keressük az okokat? Egészben véve, ha tekintjük a papságra készülő ifjúság általános helyzetét: Skócia minden egyháza valószínűleg meg fog elégedve lenni. A skót theologiák vonzereje aránylag tagadhatlanul jó még mindez ideig. A tanulás buzgó kegyességgel párosul. A vasárnapi iskolákban, istentiszteleti összejövetelekben, a szegények és nyomorultak közt gyakorló missioi teendőkben az önkénykedéseknek legkisebb nemét sem tapasztalhatjuk. Az egyházi ügyek érdekében a tehetséges és vállalkozó ifjak s általában mindazok részéről, kik magukat a tanfolyam alatt kitüntették, elismerésre méltó szolgálatokkal találkozunk. Egy szóval, ha tekintjük a mai nap kőiről, ugy mint belülről jövő számos elkedvetlenítő befolyást a skót presbyteri egyházakban: igazán csudálni kell, ha ezen intézetek testülete oly tekintélyes, mint a minő valóban; a mi nyilván mutatja, hogy a régi nimbus a papság kebelében és a régi szeretet a papság iránt nem halt ki még a skót nép szivéből. Csak e két elem tudja a várt eredményeket mindig biztosítani. Mindezek dacára ma mindkét tekintetben visszaesést látunk, s pedig hovatovább nem kis mértékben. Halljuk a közvéleményt. Mindenfelől több nemű panaszokat hallunk a növendék-papság irányában, s különösen némelyeknél azon vélemény uralkodik, hogy addig nem kell az ifjakat a szószékbe engedni, mig eléggé nem képesek a nép szivéhez szólani. Ők — mondják — nyersek, alkalmatlanok, nem bírnak elég gyakorlattal, a dolgok valóságait a tanszerűség homályos ködjeibe burkolják, stb.; ezek s ezekhez hasonló kemény kifakadások mindenesetre a pana> szolkodókat gyakran oly színben tüntethetik fel, mint a kik nem mindig vannak tisztában azon tárgygyal, mely ellen kemény ítéletüket hangoztatják; de másfelől eléggé fontosak, ha nem is egészen alaposak, hogy minket a gondolkodásra felhívjanak és széttekintsünk magunk körül. Sokszor fel van híva figyelmünk azon nagy ellentétre, mely a theologiai világnézet, és a még eddigelé soha oly nagy mértékben ki nem terjedt napi magasabb irodalom minden ága s azon tudományos tárgyalások közt létezik, melyek a folytonosan fölfedezett uj csuda-találmányoknak fejtegetéseit összekötik a legvonzóbb irály szépségeivel; a két irodalmi ág közti különbség olyan, mint a gazdagok palotái s a szegénynek gunyhói között levő ellentét. Ma, kétségen kivül mindenkitől eléggé jól láthatólag, van egy oly külső hatalom, mely az egyháa tanától nemcsak különböző, de azzal homlokegyenest ellenkező eszméket hirdet s az emberek szemeit azok felé irányozza. Ez mindig nem volt igy. Yolt idő, mikor a papság volt a napi közvélemény és nézet kifejezője s irányadója. Akkor a nagy néptömeg gyakorlati oktatói csak a papok voltak; s ha nem is a folytonos haladásban, de még is ők képezték a magasabb neveltek számát a nép egyeteme ellenében, ők voltak elsők nemcsak a cselekvésben, hanem abban is, a mi mélyebb, mint a tett, a gondolatban. De mai nap az elismert felsőség ama mértéke nem hajlik feléjük. Ma sokan azon meggyőződésben vannak, hogy a papok mai napság csak a régiség emberei ; hogy existentiájuk csupán azon erőben áll, melylyel a multak hagyományait még hatalmukban tartják ; hogy ők a jelenkor meggyőződéseinek vezetésére képtelenek stb. Ilyenféle nyilatkozatokat hallunk ma nemcsak azok