Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-05 / 27. szám

részéről, kiktől alig lehet részrehajlatlan ítéletet várai, hanem mondják és éreztetik még azok is, kik az evangéliumnak ex professo hirdetői és szolgái. Hallva ama beszédeket, méltán megfájulhat az ember szive: egyrészről az azokban rejlő igazságért, de másrészről az ott kimondott igazságtalanságén is. Ha az észre hivatkozunk, hogy mit tett az egyház és a papság az elmúlt időkben : hogy ő mivelíe azon talajt, melybe a nép szeretete ás magasabb nevelése ültettetett; hogy az iskolák, univerzitások légtöbbnyire azok által alapíttattak, a kiket a papok buzdítottak iskolák állítására országszerte ; hogy ők mindezt akkor tették, midőn a tudomány csaknem ismeretlen volt; hugy ők állottak ellen az amtocratia túlkapásainak ; hogy a jfden időig a javítás ós baladás minden ágában ők képezték a legtevékenyebb elemet, adván ösztönt minden jYra s arra mit a pbilosophusok, törvénytudók és más tudományos fők nem pillanatnyi értékűnek mutattak ki; ezek után ama fentebbi megjegyzések ellenében, hogyan lehessen kikerülni a megsértést ?! *) De a seb nem lesz veszélyes, ha azt a papság gyógyítani igyekszik; ha azon törekszik, hagy azok, kik most az elődök örökségébe jutottak : a felnőtt gyermekekhez hasonlóan ne vethessék meg az őket fölnevelőket (a papokat), s kik ne hányhassák szemükre, bogy nem haladnak; hogy csak az atyák örökségét bírják, a helyett, hogy azt javítanák, gyarapítanák, szükségeikre és azon akadályok elhárítására fordítanák, melyekkel körülvétetnek. Mindez pedig csak akkor érhető el, ha a theologiai növelés megfelel az idő kívánalmainak; más szóval, ha a dolgok mai állása a theol. tanintézetekbe hozandó újítások által gyökeresen megváltoztati k. 2. A theologiai irodalom. A fentebb emiitett közpanaszok mellett van egy olyan, melyről nem lehet elmondani sem azt, hogy nem igaz, sem azt, hogy túlhajtott. Ez a skót theologiának kevés irodalmára vonatkozik. Az egyház főleg a tanárok részéről többet kívánhat annál, a mennyivel az jelenleg kielégíttetik. Egy természetes és eredeti theol. irodalom iránt való vágy általános, benső óhaj mindenkinél. Biztos irányú munkákra van szükség a fél-aggodalmas kérdések, kétségek, határozatlanságok, vágyak, küzdelmek megoldására, s a jelenkor közönyösségének, érzéketlen makacsságának orvoslására. És kitől lehetne ezt inkább várni, ha nem a theol. tanintézetek tanári testületétől ? A theol. vizsgálódás mezején Skócia különböző felekezeteinek professorai közül a legnagyobb rész kétségkívül sokat tett. A históriai kutatásokban, az Ó-, mint az újszövetségi exegesis terén, a szentírás értelmezésében tekintélyes és maradandó becsű munkák jöttek létre; de a speculativ theologia mezejéről alig lehet valamit felmutatni. Nem túlzott állítás, midőn azt mondjuk, hogy e tekintetben a legnagyobb munka, mit a jelen nemzedék láthatott, a dr. Cardish *) Itt megjegyzendőnek tartom, bogy irónk a fentebbiekben nem általában a papságról, hanem specialiter csak a skót papokról szólt és szól. B, I. „Isten atyasága" (Eatherhood of God) cimü nevezetes műre; de több említésre méltó alig van. Nincs hiány sem a bzárazíöld theol. műveinek átültetésében, sem a régi theologia értékes munkáiban. Hiányzik csak a produetivitás ; ós az már hiányra mutat, ha egy" ország, vagy kor a helyett, hogy saját magától teremtene, csak más országok, vagy a multak termékeit p r o.d u c á 1 j a. A skót tbeologiák megállapodására és hátramaradására nem kis mértékben foly be a symbolumok m erevsége, melyek meghatározásai miatt egyik-másik becsületes vizsgálódó azon veszélynek van kitéve, hogy saját vélemóin ét, meggyőződését kénytelen megtagadni, hacsak a haeresis nyilvános bűnébe nem akar esni. E tárgy kétségen kivül oly fontos, hogy az egyháznak minden egyebek közt erre leginkább kell gondolnia, s oly módokat feltalálnia, melyek által az általános igazságok lényege kifejeztethetnék ugy, hogy egyfelől mig azok az egyház jellegét fejeznék ki, másfelől a szabadság nagyobb mérve terjesztetnék ki, a mely létre fogná hozni mindazt, a mi nemcsak óhaj, hanem közszükség, t. i. az egyház általános hasznosságát és hatását. A symbolumok merevsége oko:,za azt, hogy az emberek irántuk, s ezzel A

gyütt a vallás iránt is tiszteletlenek; hogy kénytelenek véleményeiket azok miatt eltakarni, vagy hogy kinyilvánított nézeteik következményeitől félnek, midőn az egyházi hatóság ítélet-hozásától tartanak. Mindezek eredményét nem kell messze keresni: lelkiismeretesen senki sem határozhatja el magában, hogy visszalép a kutatás teréről azért, nehogy ez által oly ösvényre lépjen, mely a hitvallások tekintetében téves. Ezért a tudós figyelmét más dolgokra fordítja; azon szellem pedig, mely a prot. egyháznak legbiztosabb fundamentuma; azon szellem, mely nélkül a római igények ellenében nem tudna győzelmes lenni'; mely különbözik Róma minden gondolata-, minden ellenirányú törekvésétől ; azon szellem, mely az embernek, kutató természetének legnemesebb tulajdona s adománya az istentől, s mely ezen felül minden nemzedéknek a legjobb, legtisztább és legnemesebb sajátja ; azon szellem, melyet mindig művelni és táplálni folytonos célunknak kellene lenni — ezen szellem addig szunyadó és enyésző-félben van ! Ezért nem lehet csudálni, ha hiányzik az egyházban a tbeologiák iránti mély érdekeltség ; ha nem haladhat előre a theol. tudomány, mely két elem pedig a theol. tanintézetek existen(iájának is főtényezői. 3. A tanulók segélyezése. Hogy a theologus ifjak ne legyenek annyi szükségnek kitéve, mint jelenben : nagyon kívánatos lenne, ha az északamerikai Egyesült-Államok presbyteri nevelés-székéhez (Presbyterian Board of Education) hasonlag minden egyházban egy ily testület megbízatnék azon főfeladattal, miszerint a papnövendékek szükségei fedezéséről gondoskodnék, hogy ne legyenek azok a szegénység miatt kényszerítve vagy elhanyagolni tanulmányaikat, vagy az anyagi gondok miatt mellőzni azon tért, melyre lépni kedvük és hajlamuk volna. Igaz ugyan, hogy a Develésnél utánzott szabályt alkalmazni 55