Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-05 / 27. szám

érdemelnének, mint a mennyit a folhozott idézetekben, s azokhoz hasonlókban tapasztaltunk. Nem. elég azonban csak a sajtó utján őrködnünk a közvélemény alakulása felett; de őrködnünk kell a magánélet körében is. Az utóbbi időkben mi protestánsok, talán mert nagyon is elbizakodtunk tanintézeteink jó hírnevében, s a más vallásúak által azokra szóit dicséretekben, vagy talán mert nagyon is szigorú bírái vagyunk önmagunknak ós sokkal hamarabb meglátjuk a hibát, mint az érdemet, igen sokszor könnyelműek voltunk iskoláink rágalmazásában. Sokszor a kis hibákat is nagyitó üvegen át néztük, és e nagyított alakban hirdettük boldognak, boldogtalannak. A tanári kar valamelyik tagja iránti ellenszenv vagy gyűlölet elég volt némelyeknél azon egész intézet, sőt minden protestáns tanoda ócsárlására; ha a tanári fizetés némi mértékben emeltetett, már ez sokaknál irigységet költött, ós az irigység az intézet befeketitésében keresett magának elégtételt ; annyival inkább ha valamelyik tanár, vagy épen tanártestület más politikai párthoz tartozott, mint egyik vagy másik tagja az iskolafentartó testületnek, már ezért az egész protestáns tanügy állíttatott pelengérre. Ugy hogy, ha a közvélemény mai napság némileg változott irányunkban, s ha az ellenfél most már egész nyíltan merészel ellenünk fellépni, s nem átallja tanintézeteinket csak gyomot és burjánt tenyésztő zugiskolákként feltüntetni: ebben kétségkívül nekünk protestánsoknak is van bűnünk. Szabad legyen azért mindazokat, kik egyházunknak s iskoláinknak őszinte jóakarói figyelmeztetni, hogy az ellenség résen áll a közvéleménynek ellenünk idomitására, ugy a sajtóbau, mint a magánéletben kész minden alkalmat megragadni iskoláink tekintélyének lerombolására, és ha mi magunk nem őrködünk az apák e drága hagyománya felett, mások is elpártolnak tőlünk. Ezen őrködés szóval azonban távolról sem akarok talán palástoltan valami olyasfélét kifejezni, hogy ezentúl tanintézeteink hibái és hiányai előtt dugjuk a homokba struckónt fejünket, és ugy tartsunk dicsérő hymmusokat iskoláink jelessége, tökáeteísóge felett. Koszul ismerné magyar protestáns természetünket, ki ilyesmire merne gondolni. Mi megszoktuk a házunk elé való seprést, ós pedig nem csak kefe- s cirok-seprűvel, de néha nyirággal is, és e szokásunkról nem egy könnyen mondunk le ; és talán helyesen is, mert miként egyik debreceni levelezője az „Ellenőrnek" a héten megjegyzé iskoláink védelmére irott cikkében, azért, hogy mi seprűnk a házunk előtt, más pedig nem seper, abból nem következik, hogy a mi iskoláink szemetesebbek legyenek. Nem én, az őrködni szót valódi értelmében veszem. Őrködjünk, hogy tanintézeteinket ok nélkül avagy csupán egyéni ellenszenvből, magángyülöletből ne rágalmazzuk. De őrködjünk különösen egy más tekintetben. Embereknél, s emberi intézményeknél hibátlanságot, tökéletességet ne keressünk. De másrészről az is igaz, hogy őszinte jóakarattal, lelkiismeretes őrködéssel sok rosznak elejét lehet venni, sok veszélyes csírát el lehet fojtani. S ha szabad kérdenem, ébren voltak-e mostanában mindenütt az őrizők iskoláink körül ? Azt igenis megtették, ós teszik, hogy a mennyire lehet e^y-egy kissé javították s javitják a tanári fizetéseket, s ez által némileg emelték a tanügyet, de hát egyébként őrködtek-e kellőleg? Á fáma sok roszat tudott beszélni egyik vagy másik tanintézetről; suttogtak itt is, amott is, hivatottak ós nem hivatottak beszéltek majd egy, majd más visszaélésről: de hát el lett-é fojtva azonnal az erre hivatott hatóság által e sokszor költött, de kétségkívül mindenkor nagyítva- terjesztett mendemondáknak forrása ? Miért tűrni ezeket csak egy napig is ? Hiszen nekünk iskolai ügyeinkben se miuiszter, se érsek vagy püspök nem parancsolt, magunk gyakoroltuk s gyakoroljuk a felügyelői hatalmat, miért nem siettünk azonnal szemébe nézni annak az akár valódi, akár költött bajnak. A mai Minervára is reá illik a leány-alak, legalább oly értelemben, hogy valamint a leány becsületét, élete boldogságát képes már csak a gyanú, a lábrakapott pletyka is megölni, ugy egy-egy tudományos intézet tekintélyét is évtizedekre megronthatja egy szélnek eresztett s mihamarabb megnem cáfolt rágalom. A tudományok múzsájának szűzies tisztaságban kell a nsgy világ előtt állani. Épen ezért nem a hibák palástolását, szépítését óhajtom ón iskoláink ügyében, hanem inkább, hogy őrködjünk nagyobb gondossággal mint eddig, ós távolítsuk el még az árnyékát is a gyanúnak. Szabad legyen pár példával illustrálnom azt, mit mondani akarok. E lapok egyik közelebbi számában volt említve, hogy a dunamelléki ref. egyházkerület juniusi közgyűlésén hét egyén aláírásával két oly inditváuy adatott be a pesti ref. theo-