Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-18 / 3. szám

a gyűlés azonnal a részletes tárgyalásba. Ezen indítvány ellenében azonban Várady Gábor és Móric P á 1 segédgondnokok, ugy szintén Bégen feld Imre főgondnok, valamint Balogh J. theol. tanár és R év é s z B. püspök a felolvasás mellett nyilatkoznak s elsőben is az elvi kérdésekre nézve kívánnak megállapodást létrehozni. Ennélfogva Tóth Sámuel jegyző a küldöttség munkálatát felolvasván az általános vita megkezdődik. Néhányan óhajtották, hogy Révész Imrének e tárgyban irt: „A magyarországi protestáns gymnasiumok államjogi viszonyai „c. munkája is olvastassák fel; mire Révész I. kinyilatkoztatja, hogy ő címzett müvét a nyilvános tárgyalás alól visszaveszi, mely nyilatkozatot Hajnal Ab el békési esperes sajnálattal vesz tudomásul, annyival is inkább, mivel a küldöttség, a maga munkálkodásában a Révész I. dolgozatát fogadta el alapul és kiindulási pontul. Az általános vitában Hajnal Ábel megjegyzi, hogy ő, a küldöttségi munkálattal egyetértöleg, a békekötésekre való hivatkozást sohasem szeretné kihagyni. Különben a Révész Imre által kifejtett elveket fogadja el magáéinak is s azoktól el nem tér. Tisza Kálmán a törvényjavaslattal szemben megjegyzi, hogy csakis az elérendő minimumot kellene meghatározni a tanításnál, s mintaintézeteket kelleue felállítania a kormánynak s felügyelni arra, hogy a felekezeti és más iskolákban eléretik-e a törvényben kitűzött tudományos cél. A küldöttségi munkálat azon részét, melyben az fejtetik ki, hogy alkotmányos átalakulásnál nem szabad tabula rasanak venni a helyzetet, hanem tekinteni kell a tényleg fenálló jogokra és törvényekre is, teljesen correctnek tartja ; de addig nem tudna menni, hogy a törvényt annyira örök érvényűnek tartsa, hogy^ azon változtatni ne lehessen, mert ez az alkotmányos fejlődésnek megkötése volna, s a mint mi hivatkozunk egy vagy más törvényre, épugy hivatkozhatnak mások egy vagy más olyan törvényre, mely pedig ellenünk szól. Nekünk meg kell mondanunk, hogy ezen jogaink meg voltak, 6 hogy nincs az ellen kifogásunk, hogy azok másokra is kitérjesztessenek, de nem fogadhatjuk el, hogy azok valamiképen megszorittassanak. Ami az állam általi felügyeletet illeti, helyesli, hogy a tanfelügyelők csak az illető felügyelő hatóságok utján intézkedhetnek a gymnasiumoknál, de a felügyeletet nem szorítaná csak arra, hogy államellenes tanok ne hirdettessenek, hanem az is az állam jogköréhez tartozik, hogy meggyőződést szerezzen magának a tudományos képzésről és előmenetelről. Az államsegélyezésre nézve megjegyzi, hogy ha a ref. egyház azt kívánja, hogy a nevelési alapból ugy részesittessék, mint a kath. gymnasiumok, a kormány is követelheti, hogy intézeteink felett szintúgy rendelkezhessék, mint az állam által felállított intézetek felett szokott. Ezt pedig Ő nem akarja; épen azért az ez iránybani igényeket igen ovatosan kell kifejeznünk, vagy talán épen mellőznünk kellene, minthogy különben is az alapítványok kérdése igen bonyolódott dolog, s ezt itt tisztába hozni nem lehet. — A küldöttségi munkálatot általánosságban elfogadja. Móricz Pál csatlakozik Tisza K. nézetéhez. A közalapítványra nézve ovatosan kell eljárni annyiban is, a mennyiben most már az ellenáramlat is megindult, s oda működik, hogyha a magyarországi alapítványok közösek, akkor az erdélyiek, melyek jobbára protestánsok számára tétettek, szintén közösökül tekintessenek. Be kell várni azt az időt, míg a fundus studiorum alap tisztáztatik. Minthogy a munkálat a főelveket szakaszonkint tárgyalja, a tanácskozás könnyebbsége végett L i t k e i Péter felszólalására a munkálat szakaszonként vétetik tárgyalás alá. Az első szakaszban két elv van kimondva. Az egyik az, miszerint a ref. egyház jogosan megkövetelheti, „hogy a középtanodákról szóló törvényben világosan mondassékki, hogy a prot. hitfelekezet, a bécsi és linci békekötésekben s az 1791. XXVI. és 1848. XX. t. cikkekb e n gyökerező önkormányzati jogait, a középtanodákra nézve is, eddigi terjedelműkben sértetlenül megtartja és gyakorolhatja. A másik az, hogy ha a fennálló vallási ós iskolai törvényeken változtatások tétetnek, a teendő változtatásoknál a protestánsoknak az idézett békekötéseken és törvénycikkeken alapuló jogai kellő figyelembe vétessenek. Litkei Péter nem helyesli a békekötésekre való hivatkozást, s megelégszik azzal, ha egyszerűen a polgári jogra történik hivatkozás. Segesvári, világi küldött azon nézetben van, hogy mindaddig, mig más felekezetek privilegizált helyzetben lesznek, s a vallásegyenlőség keresztülvive nincs, addig a békekötésekre mindig hivatkoznunk kell. Bartha Mór, sályii lelkész, hasonló nézetben van, azonban ezen jogokat meg kell egyeztetni a folytonos tökéletesedéssel, a korszellemmel. Az állam existentiáját nem lehet ignorálni, hanem elismerni s azzal karöltve haladni. Tisza Kálmán: Részemről határozottan helyeslem, hogy azon törvényben, ha létrejön, adassék kifejezés annak, hogy itt a protestáns felekezetre nézve nem uj jogokról van szó, hanem hogy azzal már az előtt is bírtak. A másik főelvre nézve szintén egyetértek a küldöttség tagjaival. De én még annak is kifejezést szeretnék adni, hogy a törvényjavaslat a tanszabadságot hirdeti, már pedig ez nem abban áll, hogy a ki ez irányban jogokkal bír, az megszorittatik, hanem hogy azon jogok másokra is kiterjesztessenek. Széli Kálmán, szalontai lelkész, a Segesvári által tolmácsolt nézet mellett nyilatkozik. Szeremlei Samu, hódmezővásárhelyi lelkész, Tisza K. azon nézetét., hogy a jogok másokra is kiterjesztessenek, nem tartja helyes és üdvösnek. A korlátlan szabadságot, melyet magunk részére eddig kívántunk éá 6