Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-28 / 26. szám

gának s tiszteletdíjul rendel számára évi 50 ftot — Gond' nok és ellátó soha sem lehet ugyanazon személy. Fiát csakis középrendü háznál kivánja elláttatni; tartva attól, hogy a gazdag elhanyagolná, a szegény pedig el nem látná kellően. Hogy életjáradéka lehetőleg biztosítva legyen, kikötötte még azt is, hogy az általadott tóke ingatlanba fektettessék. Mi részből, tudtával s beleegyezésével, egy jól jövedelmező ház vétele által, meg is történt. A család kihaltával lép teljes élvezetébe a község az örök tulajdonul általadott 15,000 p. frtnak. E szerződéshez adta beleegyezését r. k. neje is, Terézia, szül. Strebl. Hogy az egyházközség a szerződési pontok teljesítését szives-örömest felvállalta, azt mondanom sem kell. Az 1870-ben juniu9 5 kéről kelt végrendeletének egyházközségünkre vonatkozó nevezetesebb pontjai ezek: Miután, igy szól bekezdésében, az egyházközséggel kötött szerződés által máris vagyonom egy részével rendelkeztem s fiam ellátásáról is az által gondoskodtam, — felmaradt vagyonomra nézve még a következőket rendelem: 1. Halálom után kap még a helybeli ev. kettős egyházközség 8000 frt. o. é.-ben oly meghagyással, hogy ez összeg évi kamatait 10 szegény confirmálandó iskolás, még pedig 5 fiu s 5 leány, teljes felruházására fordítsa. A ruhanemű részletesen meg van határozva. Beszerzésében költhetni minden egyes gyámolitandó növendékre 40 ft. erejéig o. é.-ben. A netaláni pénzfelesleg a gyámolítottnak adandó. Az igy, szorgalmuk s tiszta erkölcseiknél fogva kitüntetett confirmálandók, csakis bányamunkások vagy mesteremberek gyermekei lehetnek. 2. A jutalmazandók kiszemelése a presbyterium feladata. A ruházás gondjainak átvételére meg van kérve a helybeli, e téren is mtiködő ev. nőegylet. — Ez egyletnek hágy 100 ftot o. é. ; 3. a szegények alapjához 100 ft. o. é. 4. s az alumntumnak 100 ftot o. é, — oly kikötéssel, hogy e hagyománya, csakis a helybeli prot. község kihaltával, helyezhető át más év. intézethez. 5. Piának ellátására rendel 500 o. é. ftot évenként s 6. gondnokául kinevezi Hrencsik Károly tót lelkészt. 11. Hogjha a hagyománytól örökösödési illetéket kell fizetni, történjék ez a tőkéből; de mindaddig mig e kiadás a bejövendő kamatok által teljesen pótolva nincsen, nem léphet a község a hagyomány élvezetébe. További végrendelkezései rokonaira vonatkoznak. E végrendeletét kiegészíti s módositja az october 15-kéről 1873-ban kelt Codicill-je a következőkben : 1. Az u. n. alsó-utcai, jobbára bányamunkások gyermekei által látogatott iskola házára hagyományoz ismét 2000 ftot o. é.-ben, oly kijelentéssel, hogy ez összeg az iskolahelyiság célszerű átalakítására, vagy pedig más inkább megfelelő iskolaház vételére fordittassék, hogy igy a törvény követelményeinek e tekintetben is teljesen eleget tehessünk. 2. Fiának tisztességes ellátására, a jelen drágasági viszonyok tekintetbe vétele mellett, végleg évi 600 ftot rendel. Mind a végrendelet, mind az azt módositó pótvégrendelet csakis március 27-kén e folyó évben nyerte meg teljes megerősítését az által, hogy a visszamaradt özvegy a kitett napon jelentette ki teljes hozzájárulását elhalt férjének rendelkezéséhez, egy törvényszéki küldöttség előtt. — Ez ügy ily gyors s szerencsés elintézése köszönhető különösen t. Gaitner Tivadar s Szladek Samu buzgó egyházközségi tagoknak, s a végrendelet végrehajtóinak. — Az özvegy teljes bizodalmát birva, nem csak hogy a végrendelkezés érvényéhez megkívánt hozzájárulását eszközölték ki, hanem azt megbízatásuk folytán gyorsan és sikeresen végre is haitották. — Kérte ezt különben a visszamaradt gyengélkedő özvegy is ; mintha érezte volna, hogy hajlott kora s betegeskedése mellett nem sokkal éli tul elköltözött férjét. S csakugyan* meghűlés folytán, tüdőbajba esvén, váratlanul elbúcsúzott tőlünk május 4-kén. A végtisztességet megadtuk ennek is nagy számmal, — habár más formák mellett, tanúságot tevén ilyképen nagy- s nemeslelküségéről! Közöltem e nagyszerű hagyomány rövid történetét, mert az, ugy hiszem, legjobban tünteti ki a hagyományozó protestáns buzgóságát, és legérthetőbben tolmácsolja nem csak érzületét, de gondolkozásmódját is. — Végrendelkezése egy hosszú, küzdelmes, munkában s bajban egyiránt gazdag élet leáldozó napjának mintegy sugártörése, a mely megdicsőíti búcsúját s elköltözését, s mig a gyülekezeten s különösen annak szegényein felragyog, nem enged kétségbeesnünk a dermesztő egyházi közöny avagy ellenséges támadásokkal szemben, hanem biztat egy szebb és jobb jövővel. Adja Isten, hogy az egyszerű polgárnak s egykori férfi-szabónak, sok lelkes, őt még meghaladó utánzója is akadjon. Tapasztalja mennél gyakrabban szeretett prot. egyházunk, hogy az ev. buzgóság nem csak szavakban, de tettekben, nagy s nemeslelkű áldozatokban is gazdag!! — S meg vagyok győződve, hogy mind addig, mig tiszta kezekkel, habár eltérő véleménynyel, teljes odaadással gondozzuk annak forrását, az érzület nemességét, igazi keresztyén voltát, nem szabad s nem lehet attól tartanunk, hogy az egyházunk körén belül el valaha teljesen kiszáradjon. Selmecz május 15-kén 1874. Handel Vilmos ném. magy. ev. lelkész. A prot. theologiai önképzőkörök pesti közös liirlapja. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" ez évi 20-ik számában nyilvánosságra hozta a pesti theologiai önképző* kör azon életmozzanatát, miszerint köriratot bocsátott a hazai prot. theologiai önképzőkörökhöz, melyben fölhívta őket arra, hogy egy közös hírlapnak közös erővel szerkesz-