Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-28 / 26. szám

tése által mintegy gyúpontba egyesüljenek. E felszólítás eredményét tudatva, megemlíti, hogy köriratára „a pápai theologiai ifjúságtól ismételt sürgetése dacára sem kapott választ." Igaz, nem tagadjuk, választ mi nem adtunk, s nyilvánosan adni nem is szándékoztunk, miután a magán levélre szinte levélben válaszolni elegendőnek hittük. De most, midőn a dolog nyilvánosság elé hozatott: erkölcsi kötelességünk nyilvánosan is válaszolni. Nem adtunk, s nem szándékoztunk nyilvánosan választ adni, mert nem akartuk a pesti testvér theologiai önképzőkör szép álmát egy közös hirlapróli véleményünkkel megzavarni. Nekünk ugyanis az a nézetünk, hogy egy ily közös hirlap, szerkesztessék bármely önképzőkörben, egyátalában nem hasznos, nem üdvös a hazai theologiára és theologusokra. A hírlapnak, ha az jól szerkesztett, egy eszmét kell maga elé tűzni, melynek megvalósításáért, az életbe átültetéséért küzd é3 harcol teljes erővel, bátran, elszántan. Ha vezéreszméje nincsen: mis-más az, és zagyvalék, mely nem fáradságot, de jó szót -sem érdemel. Tegyük fel hát, hogv a közös hirlap jól szerkesztett. Akkor egyesíteni fogja a prot. theologiai intézetek ifjúságát egyetlen theologiai eszme körül, mint a körirat is hangsúlyozta, egy gyúpontba. És ez azután hasznos, üdvös lenne az evangéliumi vallásra?! Véleményünk szerint épen nem. A földön ha csupán virág, s az is egyféle, vagy csupán erdő volna: alig mondaná ennek teremtőjét valaki egyedül bölcsnek. A természetéletnek az a végetlen sokfélesége és gazdagsága, — egyetlen törvénynek milliárd alakban játszása a fajokban és egyedekben oly elragadó, oly nagyszerű, hogy az ezt vizsgáló lélek imádó csodálkozásban kiált fel: Uram ! a te bölcseséged végéremehetetlen, hogy egyöntetűség helyett a sokféleség elvének dicsőségét ily nagyszerűen mutatod a természetéletben. A szárazföldi vizek mily felségesek az italra, és midőn egy gyúpontba egyesülnek: ihatat'an tengervízzé válnak. A húrok különböző hangzatára van szükség, hogy belőlök szivemelő dallam keljen. Az egy keresztyén igazság olyan, mint a drágakő, minden oldalról csillámlik. Hadd legyenek a protest theologiai intézetek e drágakőnek — egyöntetűség helyett — különbözően csillogó oldalai; hadd csillogjon az egy keresztyén igazság annyi fényben, amennyi a hazai theologiai intézet s theologiai önképzőkör. Szikrái ez intézetek s körök a keresztyén szellemnek, melylyel — több oldalról felfogva s kifejtve — élesztik és elevenítik a keresztyénségnek azon felfogását, melyet egy névvel protestáns, két névvel pedig evang. ágostai és evang. reformált keresztyénségnek nevezünk. Nem! nekünk nem kell egy olyan gyúpont, melybe a hazai theologiai intézetek életadó vizei ihatatlan tengervízzé folyjanak össze. Még ha universitásunk volna : ott is szükségesek lennének a különböző gondolkozású és szellemű theologiai tanárok, nehogy egy húrú hangszer legyen, s csak egy szívhez szóljon a protestáns keresztyén szellem. Minden család a különböző családi nevelés által hozza gyermekeit áldásul az államéletre ; hadd hozza hát minden theologiai intézet is egyéni jellegét a protestáns egyháznak, és a többféle gondolkodás- s felfogással hadd frisitse, elevenítse annak életét. Mi nem bánjuk, sőt szeretjük, ha valamelyik testvér theologiai önképzőkör hoz elő a maga szellemével hírlapot — elő is fizetünk reá. De amalgamizálódni egy közös hírlapba nem akarunk. Midőn ezt itt kijelentjük: osztjuk egyúttal a debreceni testvér theologiai önképzőkör azon nézetét, miszerint „ránk tanuló ifjakra nézve az ismeretek beszerzése a legfontosabb s legfőbb teendő és cél", melyhez még ezt teszszük : és magunknak az önképzőkör segélyével jó egyházi szónokokká képzése. Május 29 én 1874. A pápai theologiai önképzőkör s ennek nevében Némethlstván, KutasiFerenc, elnök. jegyző. Nem akarok a pesti theologiai önképzőkör szószólója lenni, mely érintett felhívását különben is csak magától, a tanári kar tudta s befolyása nélkül tette közzé, mely ellen egyébiránt utólagosan sincs semmi kifogásunk ; de minthogy lapunkhoz küldetett be, és ez által nyilvánossá lesz a magán levélben is elküldethetett válasz, kénytelen vagyok reá pár észrevételt tenni. Hogy egy jól szerkesztett lapnak egy vezéreszmét kell maga elé tűzni, melynek megvalósításáért küzdjön : ez teljesen igaz. S a mint a lapunk 20-ik számában közlött ifjúsági felhívásból látható, ezen theologiai ifjúsági lap is bizonyos vezéreszmék érdekében szándékozik megindulni. De a mely vezéreszmóket a t. pápai önképzőkör félreértett, válaszából legalább olyasmi látszik, mintha ezen ifjúsági lapot valamelyik theologiai irány szolgálatába vélné keletkezendőnek, s mintha az valamelyik theologiai párt közlönye, harcosa szándékoznék lenni, minő p. o. az „Egyházi Reform'1

vagy a debreceni „Figyelmező." Ily felfogásból kiindulva, teljesen helyes volna a válasz. Csakhogy ilyesmire az indítványozók — mint felhívásukból is látszik — távolról sem gondoltak, s védelmére ifjúságunknak ki kell jelentenem, hogy az sokkal józanabb, hogysem ilyesmire gondoljon. Nagyon sokszor hallják, s azt hiszem, hogy jól tudják ifjaink, miszerint mielőtt valaki valamelyik lobogó harcosául csapna fel, sokat kell még az iskola falain kivül tanulni, elmélkedni, s komoly élettapasztalatokon átmenni. Épen mi hirdetjük nekik, hogy feltétlen tekintélyül ne ismerjenek el senkit, és semmiféle hangzatos szavak által ne engedjék magukat félrevezettetni, hanem önálló komoly gondolkodás után foglaljanak majd álláspontot; még ha azon álláspont ellenkező lesz is a mienkkel, mit sem törődünk vele, csakhogy öntudatosan választott s őszinte legyen. Ily gondolkodást pedig 18 —20 éves fiatal emberektől nem várunk, sem ők ily gondolkodásuaknak s élettapasztalatokban bölcseknek nem tekintik magukat, következőleg — biztosan mondhatom — nem is szándékoznak e megindító lapocska által theologiae túdósorként szerepelni.