Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-28 / 26. szám

PROTESTAUS ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., elsfi emelei, Elöllzetési clij s Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyiben a kiadóhivatalban. Hirdetések díja : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásná 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. Előfizetési felhívás a „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS 1SK0L4ILAP" 1874. második félévi folyamára. E löfizetési d i j: Egész évre 9 forint, félévre 4 frt. 50 kr., negyedévre 2 frt. 25. kr. Az előfizetési pénzeket lapunk szerkesztő- és kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám) kérjük küldetni. Pesten, junius hóban 1874. Farkas József, Ballagi Mór, főmunkatárs. felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. A prot. iskolák ellen indított hadjárat. „A protestantismus leghatalmasabb ellene főhadiszállásáról egységes terv szerint, egy célra concentrice munkál s tömör alakban indítja meg hadait ellenünk" mondá a dunamelléki ref. egyházkerület superintendense a közelebbi közgyűlés elé terjesztett évi jelentésében, s e szavakra kétségkívül nem üres képzetek, nem a levegőből kapott kósza hirek, hanem nagyon is alapos, mintegy kézzel fogható adatok indították. A ki figyelemmel kiséri akár kiút, akár hazánkban az idők jeleit, az látni fogja, hogy Róma teljesen felfogta, ós érzi azon veszélyeket, melyekkel az ujabb idők szelleme, korunk uralkodó eszméi az összes középkori intézményeket, s ezek között kiváló mértékben az egykor urbi et orbi parancsoló s a jövőben parancsolni is akaró római hierarchikus intézményt fenyegeti. A ki figyelemmel olvassa a történelmet azt is fogja tudni, hogy a római papuralom teljes mértékben örökölte azon hajdani pogány Róma szívós kitartó jellemét, melyet a veszélyek nem hogy csüggesztettek volna, sőt nagyobb erélyre, erőfeszítésre, kitartásra lelkesítettek, mely a haza földét taposó, s már-már teljes diadalt aratni látszó Hannibálokkal nem alkudozott; hanem ha használt is néha, a körülmények számbavétele folytán, hadserege vezéreiül egyes „cunctátorokat", de addig nem alkudozott s nem nyugodott, mig az ellenséget teljesen vksza nem verte, sőt — ha az ellenség felettébb veszélj es volt — mig annak Karthagóit a föld színéről el nem törölte. Ez a szellem, ez a jellemvonás meg volt s megvau Róma papi fejedelmeiben. A hatvanas években, midőn az idők a mily gonoszak, ép oly kétes kimenetelitek voltak értem az ultramontán pártra nézve, — addig a sereg az öreg Pius cunctator alatt lehetőleg tartózkodó helyzetben volt, mindössze is az időnkint kibocsátott encyclikákkal, syllabusokkal, nyíltabb vagy burkoltabb átokbulákkal, mint megannyi lelki röppentyűkkel ijesztgette Róma az ellenséget. De mióta tisztulni kezd a helyzet, s mindinkább nyilvánvalóvá lesz, hogy ki az ellenség, ki a jó barát, azóta, mint már e lapokban is több-52