Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-18 / 3. szám

sorok Izdubárnak és Urhamsinak Sisittől való elválásuk utáni beszédeit és tetteit sorolják elé. E sorok után a következő tábla felirata következik, azzal a megjegyzéssel, hogy „ez a tábla a 11-ik azok közt, a melyek Izdubárról szólanak" és hogy „ez egy régi iratnak másolata". Mielőtt a kezünk alatti tábla részleteibe bocsátkoznánk, egy pillantást kell vetnünk a bibliában és Berosusnál levő vizözön-mondákra, hogy a kezünk alatti mondával összehasonlíthassuk. Minthogy a Mózes 1-ső könyve 6—9. részeiben előadott vizözön leirása sokkal ismeretesebb a t. olvasó előtt, mintsem részletes leírást igényelne, — ennélfogva csak főbb vo násokban adom itt elé, megtartván annak a tudományos birálat általi két — Elohista és Jehovista, — okmányra való felosztását. A vizözön mondája a „Teremtsé könyve" szerint a következő : az „E I o h i m" okmány szerint 1 MÓ7 6 7 ft x mvi, u, 9 2

2

. I, 16

. 1

8

.—2

2

. 2

4

. ö, 1 1

9 1 17-„Noé igaz és tökéletes férfiú volt. A föld pedig romlott vala Isten előtt. És Elohim tekinte a földre, s mert minden test megfertézt' tte a maga útját, monda Elohim Noénak : Minden testnek vége elközelgetett előttem, azért elvesztem őket a földdel együtt. Csinálj magadnak bárkát vond be azt szurokkal kivül belől. A bárka hossza legyen 300 sing, a szélessége 50 sing, a magassága 30 sing. Mert ime vizözőnt hozok a földre, s minden test, a mi a földön van, meghal. De veled szövetséget kötök. Menj be a bárkába te, fiad, nőd, és fiaidnak nejei. És vigy be minden élő állatból egy párt, hímet és nyőstényt a bárkába, s gondoskodj azok számára eledelről." „És mikor Noé 600 éves volt, a második hónap 17-ik napján az eső megindult, s esett 40 nap és 40 éjjel. A viz akkorára nőtt, hogy 15 singgel ért fennebb a hegyeknél. És meghala minden állat és minden ember. És miután a vizek 150 napig valának a iöldön, Elohim megállitá az esőt és szelet támaszta. A szél a vizeket leapasztván a bárka megállott az Ararát hegyén a hetedik hónap 17-ik napján. 40 nap múlva Noé kibocsátott egy hollót, de ez nem tért vissza. Ezután egy galambot bocsátott ki, a mely, nyughelyet nem találván, visszatért. Hét nap mnlva ismét kibocsátá a galambot, s ez most olaj-ággal tért vissza. Hét nap múlva ugyanezt a galambot harmadszor is kibocsátá, de ekkor nem tért vissza. A 601-ik év első havában a vizözön felszáradt, s a 2-ik napján Noé kijött a bárkából. Elohim megáldá az embert és az állatokat, s szövetséget köte Noéval." a „Jehova" okmány szerint 1 Móz. 6, j—8

. 7, x

—5

. 7

—1

0

, 1

7

. 2

3

. 8, 2

0

—2

2

. „És lőn, hogy mikor az emberek elkezdettek szaporodni a földön, Elohimnak fiai feleségeket vettek magoknak az emberek leányai közül. S látván Jehova, hogy az emberek gonoszsága elszaporodott a földön, monda-* Eltörlöm az embert és minden állatot, mert bánom, hogy teremtettem. De Noé kegyelmet nyert. Monda azért Jehova Noénak : Menj be egész házadnépével a bárkába, s vigy be minden tiszta állatból hetet-hetet, minden tisztátalanból kettőt-kettőt. Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre 40 napig, és eltörlök minden állatot." „Noé bémenvén a bárkába, a 7-ik napon megindult a vizözön. A vizözön 40 napig volt a földön, és elpusztult minden állat. Csak Noé maradt meg a bárkában levőkkel." „És Noé oltárt épite Jehovának, s vett minden tiszta állatból, és áldozék égő áldozattal az oltáron. S miután Jehova a kedves illatot illatozá, monda : Többé nem átkozom meg a földet az emberért é s nem vesztem el mind az élő állatokat." A Berosus által eléadott vizözön-monda, Cory „Ancient Fragments" cimü munkája 26—29. lapjai szerint a következő: „Az Ardates halála után fia, Xisuthrus, 18 sari-ig uralkodott. Az ő idejében egy nagy vizözön támadt, mely nek története eként iratik le : Kronos istenség megjelent neki egy álomban, s figyelmeztette, hogy Daesius hónap 15-ik napján egy vizözön támad, a mely az emberiséget elpusztítja, ő tehát azt parancsolta neki, hogy irja meg minden dolgok kezdetének, folyamának ós végének történetét, s temesse el azt Sipparában, a nap városában Azután építsen egy hajót, s vigye be abba magával barátait és rokonait; vigyen a hajóra mindent, a mi az élet fentartására szükséges vigyen minden különféle állatokból madarakból és négy lábuakból, s bízza magát bátran a mélységre. Megkérdezvén az istenségtől hogy ő merre hajózzék, azt a feleletet nyerte: „Az istenek felé." Erre imádsággal áldozott az emberiség jólétéért. Ezután engedelmeskedett az isteni intésnek, s egy 5 stadiumnyi hosszú és 2 stadiumnyi széles hajót épített. Ebbe betett mindent, a mit előre elkészített volt; legutoljára bevitte a nejét, gyermekeit és barátait. „Miután a vizözön már a földön volt, és idővel megapadt, Xisuthrus madarakat bocsátott ki a hajóból, a melyek nem találván sem eledelt, sem nyugvó helyet, ismét visszatértek hozzája. Egynéhány nap múlva ismét kibocsátotta másodszor azokat, s azok most iszapos lábbal tértek vissza. Harmadszor is kísérletet tett e madarakkal, de nem tértek vissza többé : a honnan ő azt Ítélte, hogy a föld felülete kitetszett a vizek felett. Ó tehát nyílást csinált a hajón, s azon kinézvén, ugy találta, hogy valamely hegy oldalán partra vettetett. Erre azonnal ott hagyta azt nejével, leányával és a kormányossal. Xisuthrus ezután megadta a földnek a tiszteletet, s miután oltárt épített, és az isteneknek áldozott, eltűnt azokkal együtt, a kik vele a hajóból kijöttek. „A kik a hajóban maradtak látván, hogy társaik nem térnek viszsza, sok sírás között odahagyták a hajót, és folytonosan a Xisuthrus nevét kiáltozták, őt nem látták többé; de megkülönböztethették hangját a levegőben