Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-21 / 25. szám

baj orvoslásának csak egy utja s mó^'a van: ezen oly dacos következetességgel, oly ravasz kiszámítással, oly lángoló buzgalommal, oly szívós kitartással folytatott üzelmeket lehetetlenenekké tenni. Miért is a nagyrőcei gymnasium pánszláv üzelmeinek megvizsgálá­sában eljárt egyházkerületi bizottság, a megejtett vizs­gálatból merített tudomás és tapasztalás alapján, az egy­házkerületi gyűlés szentesítése alá terjesztendő megálla­podását következőkbe foglalta össze: „Miután a nagyrőcei gymnasium jelenlegi pártfogó­ságától és tanári karától az általok oly SZÍVÓS következe­tességgel vallott és gyakorlott elvek folytán, a közokta­tás terén üdvös eredményt várni és lemélni nem lehet, mondja ki határozatilag, hogy a nagyrőcei főgymnasiumot egyházkerületünk főtanodájának többé el nem ösmervén, tőle a létezési jogot és engedélyt, melylyel felruházta, ezennel elvonja, s a tanodát egyházunk minden javadal­mainak használatából és élvezéséből kizárja és beszünte­tettnek nyilvánítja. A mennyiben pedig a gymnasiumhoz kapcsolt képezde, állását biztosító semmi nemű alappal nem bír, s különben is egyházkerületünk által soha elösmerve vagy megerősítve nem volt: ennek eddig is kiadott bizonyítványait érvényteleneknek nyilatkoztatja." Ha az egyházkerület e határozatot megerősíti, a kormány feladata lesz tovább intézkedni. Tegye aztán, de az istenért ne fél rendszabálylyal; nem megintésnek van itt helye, valaminek kiegészítésére, vagy valami mulasztás pótlására. A város, a megye, az egyházkerület, a mind hangosabban nyilvánuló közvélemény gyökeres orvoslást óhajt ós vár, melynek végszavait kimondani a kormány van hivatva. Ha a nagyrőcei mostani tanoda romjaiból más pártfogósággal, más tanerőkkel,tán az állam hozzá­járulásával uj intézet fog keletkezni, mely a tót cultur érdekek ápolása mellett nem lesz ellenese a magyar ér­deknek, a közérdekű fontos feladat szerencsésen lesz meg­fejtve; de teljesen helytelennek kell nyilvánitánunk a Pesti Napló palliativ tervét az elmérgesedett bajon segí­teni ugy, hogy a fennálló pánszláv tanodák mellé jobb ál­lamiak állíttassanak. Tudhatná, hogy a kéjház botrá­nyát és bűnét orvosolni és megszüntetni nem fogja az, ha mellé egyfelől akár tanoda, másfelől templom építtet­nék is, a bajnak gyökeres orvoslása abban áll: állittassék a bebizonyult rosz helyébe jobb. Egy bizottsági tag. B E L F O L D. Lelkész-beiktatás Versecen. Május 10. A bánsági diasporából kivált ifjú verseci ág. h. ev. német ajkú egyház, mely ez idén hat év óta már harmadszor választott lelkósztanitót, május hó 10-ikén beiktatta uj lelkipásztorát, tiszt. Unger Nándor, volt cservenkai káplánt. Az egyszerű, de megható ünnepélynek részletei röviden a kővetkező dióhéjba szoríthatók össze. Május 10-ikón az egyszerű, de Ízléssel berendezett imaház már korán reggel májusi pompába öltözködött, s tíz óra táj­ban protestánsokkal és nem protestánsokkal, helybeliekkel és idegenekkel zsúfolásig megtelt, hogy diszes és ékes színhelye legyen az uj lelkész és a verseci egyház-ara esküvőjének. Három alkalmi énekvers elhangzása után Kernuch Adolf, sándorfalvi lelkész liturgizált, egy másik vers eléneklése után pedig nt. Bujkovszky Gusztáv alesperes s lajosfalvi lelkész az oltár elé lépett, s ihletett emelkedettséggel egyrészt az egyháznak papja iránti, másrészt pedig a prot. lelkipásztor köteles­ségeit amaz irányában eleven színekkel festette, minek végeztével, szokás szerint, egyfelől a fogadalom tétel, másfelől pedig a templomkulcs, k°hely, és a sz. írásnak jelvényes átadása következett, mit az installator alkalmi imája és áldása befejezett. Az installatiót követő egy vers áhítatos eléneklése után az uj lelkész lépett az öt ékesen váró szószékre, melyről hittel mondott szék­foglaló beszédében I. Kor. 15, 10. alapján előad­ta, hogy ünnepélyes beiktatása e napján „az isteni kegyelem érzése kiválólag tölti be szivét" és pedig azon okból, mert az „hálájának egyedüli alapja, szellemének világító lámpája, s reményének legbiztosabb horgonya." Erre ének, ima, áldás s befejezésül ismét ének. Az isteni tisztelet végeztével az installáló alesperes és a helybeli buzgó felügyelő Szios'ztenek Henrik urak élén, ugy az anya mint a fehértemplomi leánygyü­lekezetnek az ünnepélyen megjelent számos tagjai a vá­rosi polgármesternél tisztelegtek, kinek nagylelkű közre­működéséből az evang. lelkósztanitó a városi pénztárból jelentékeny részben sególyeztetik, illetőleg fönntartatik. Az erre következett szívélyes közebóden hang ada­tott azon hő kivánatoknak, hogy vajha a verseci egyház s uj lelkésze között ma kötött szövetség tartós és áldás­dus, maga az evangyeliom pedig, mely ezen idegen ele­mektől környezett Sionban hirdettetik, ugy a városnak, mint a környéknek világító fáklyája lenne, melynek lo­bogó lángja világánál sokan lelhessék föl a boldogság igazi útját, magát pedig e kis Siont az egyetértés, buz­góság és bátorság angyalai őrizzék, neveljék és védjék, erősítsék és buzdítsák. Adja az Ur ! Sándorfalván, 1874. május 14-ikén. *) Kernuch Adolf, sándorfalvi ev. lelkész. Nagytiszteletü szerkesztő ur! Valaki a Prot. Egyh. és. Iskolai Lap f. é. 19. szá­mában annak bebizonyítására, hogy mily szükséges volt a közoktatási miniszter ur rendelete a tanítónők alkalma­zását illetőleg, például hozza fel K. Hartát, mint a hol fél óv óta az uj leányiskola üresen áll, mivel tanítót nem kapott és tanítónőre „hihetőleg* — nem gon­*) Köszönetünk nyilvánítása mellett bocsánatot kérünk a t. közlőtől,' ha a több oldalról jött tudósítások s egyéb tárgyak miatt ennyi ideig kellett késnünk ennek közlésével. Szérk. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom