Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-06-21 / 25. szám
dőlt — Ennek kapcsában ujonan épült iskolánknak még egy ép olyt rövid mint felületes rajzát adja. Engedje nt. ur, hogy az igazság érdekében ugy az egyikre mint a másikra nézve megjegyzéseimet megtehessem s a tiszt, olvasó közönségnek a valódi tényállást előadhassam. Most egy éve a helyb. evang. egyház presbyteriuma egy 300 írttal, szabad lakással és fűtéssel díjazandó segédtanítói állomásra pályázatot hirdetett; hogy csak segéd-tanítóra, azt nem a tanítónők iránti előítéletből tevé, vagy mintha ezekre — közlő ur szerint „hihetőleg" — egyáltalán nem gondolt volna, hanem csak is azéit, mivel ugy vala meggyőződv3 hogy az általa felajánlott évi fizetés mellett tanítónő alig fogna jelentkezhetni. S ime, a korlátolt eszűnek tartott vidéki nép, ugy látszik nagyon is józanon gondolkozott, mert hisz még — férfi sem jelentkezett. Most midőn ezen egyház a leendő tanitó fizetését 400 ftra felemelte s újra pályázatot hirdetett, a tanítónőkre is kiterjeszté figyelmét Avagy tán azt képzeli közlő ur, hogy az ő bölcs figyelmeztetése folytán tette gyülekezetünk — már csupa szégyenből is — a lépést előre ? Csalódik; presbyterialis gyűléseink több rendbeli jegyzőkönyvei, ha nem restellene beléjük tekinteni, az ellenkezőről győznék meg; előbb gondoltak itt a tanítónőkre, mint ő bölcs megjegyzéseinek alapul szolgáló hamib adatait csak Össze is gyűjthette volna! Hogy gyülekezetünk most is alig meri reményleni, miszerint a képesített tanítónők közül egy is ajánlkozzék 400 ftnyi fizetés mellett a tanitói tisztséget elvállalni, az bizonyos ; de azért a jelen mostoha viszonyok között, midőn minden iskolai alap hiányában és minden külsegitség nélkül, tisztán önerejéből kivetés utján néhány év alatt csak is nevelési célra majd 10,000 ftot áldozott, többet még akkor sem áldozhatna, ha t. közlő ur őt még jobb erkölcsi és vagjonossági bizonyitványnyal akarta volna vagy akarná megtisztelni. Áttérek azon felületes rajzra, melyet közlő ur uj iskolánkról ügyesen ugyan, de elég lelkiismeretlenül torzkép gyanánt odavetett. — Hogy iskolánk ugy külalakját mint belső berendezését tekintve nem tökéletes mintaalak, azt elhiszszük, sőt mi több, beismerjük magunk is, hogy vannak hiányai; de azokat nem ablakon nézve fedeztük fel, mint közlő ur az általa felhozottakat, s ép ezért alaposabbak is mint az övéi! Igaz, a világosság két oldalról - az ülő gyermek jobb és bal oldaláról — szolgál be a terembe; az is igaz, hogy a uap szakához képest ezen világosság majd jobbról, majd balról erősebb vagyis nagyobb lévén, ha ellen nem sulyoztatnék, a szemnek talán ártalmára is lehetne: de kérdem, mire való a függöny? Az ember ugy segit magán ahogy tud, könnyű azt mondani, ennek igy vagy amúgy kellene lenni, de ha nem lehet! Különben e kettős világosságnál nem is annyira a szemet féltjük, mint inkább attól tartunk, hogy a netalán jobbról jövő nagyobb világosság a gyermeket az írás vagy rajzolásnál zavarhatná. A mi végre azcn ominosus lécet illeti, erre nézve, ha annak célszerűségét közlő ur, mint vélt szakférfiú, be nem láthatná, vagy épen ártalmasnak találná: kénytelenek vagyunk őt egy másik elismert szakfórfiboz, Göncy Pál úrhoz felvilágosításért illetőleg feleletre vonásért utasítani, mint akinek tervezete („Népiskolai épülettervek". Göncy Pál 1870. XIII. tábla 3. és 4. ábra) szerint készültek padjaink. Csekély belátásunk szerint azon léc ép azért van oda alkalmazva, hogy az a gyermek hátra ne dőlhessen, hogy az a gyermek egyenes üléshez szokjék; és ha ezt elérjük, a mint hisszük is, hogy elérjük, akkor mindentől inkább tarthatunk, mint attól, hogy a gyermek megpuposodjék. Egy szóval, legyen nyugodt közlő ur, a kishartai újonnan épült iskolában a gyermekeknek sem az ablakok a szemeiket, sem a padok a derekukat nem fenyegetik. Azon reményben, hogy nt. ur az audeatur et altéra pars elvénél fogva jelen válaszomnak becses lapiában még az esetben is helyt adand, ha az kelleténél hosz szabbra nyúlt volna, maradtam tisztelettel K.-Hartán 1874 évi jun. 9-én. Gallé E 1 e k s. k. ev. s. lelkész Óvástétel. Fájdalommal lépek a nyilvánosság terére, hogy az önkény-, vagy elfogultságból származott jogtalanság ellenében, a jognak és igazságnak elégtételt szerezzek. Hogy mindenek érthessék a dolgot, elmondom rövid történetét a vértesaljai tanitóegyletnek. 1873 jun. 18 án tartá alakuló gyűlését, melyen kimondta egyhangúlag, hogy felekezet nélküli óhajt lenni, — és nevét a történeti nevezetességű Vérteshegytől veszi. Ez értelemben alkotott tehát alapszabályokat, melyek ugyanazon év aug. 1-én a nm. m. k. vallás- és közoktatásügyi minisztérium által 20254 sz. alatt jóvá is hagyattak, a tagokra ekkép kötelező-erejűvé tétetvén. Az alapszabályok 12 §. értelmében 1874. rnarc. 4 én tartott választmányi ülésében, egy választmányi tag indítványára tárgyalás alá vétetett a Szabadszállási által irt „A tanítók segélyezése" című röpiratban foglalt életbiztosítási eszme, s el is fogadtatott, — valamint a szervezendő segéiy-pénztár jövedelmeinek is ugyanazon röpirat 11-ik lapján levő terv helyeseltetett, s el lett határozva, hogy a tartandó közgyűlés elé a választmány ezen indítványokat pártolólag, illetőleg ajánlólag fogja terjeszteni, annyival is inkább mert a válasitmánynak nincs, hanem a közgyűlésnek van joga ez ügyben határozati joga, •— mit bizonyít az alapszabály 13, §. Mit tett nt. Koncz Imre főesperes ur e nemes célú indítvány miatt. Magán uton nyert informatio után, (hogy bemutassa a tanítók és általában a tanügy iránti meleg érdekeltségét, előáll, és a következő körlevelet bocsátja az egyházmegye egyházaihoz, melyet szó szerint közlök :
