Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-14 / 24. szám

látással, egyetértéssel s jóakarattal helyrehozni sza­bad akaratunktól függött. Első helyen említem föl az egyházkerületeknek a convent iránti eltérő nézeteiket s határozataikat. A convent, ugy a mint azt e.-kerületünk szervezni s feljogosítani célozta, Lem alakulhatott meg; mint hogy két testvér superintendentia, a tiszáu- ós du­nántuli, a mi értelmünket nem javalja, irányzatunkat nem gyámolítja. Egyházkerületünk szükségesnek vélte ós sürget te oly konvent megalakítását, mely az összes kerülete­ket illető ügyekben érvényesen intózkedhessók. Ta­pasztaltuk, mert fordultak elő esetek és merültek fel kérdések, hogy egyes kerület, bár autonomiája ha­tártalan legyen, a többi kerület, részvéte nélkül, nem határozhat, feleletet sem adhat. Ilyen a zsinat kérdése. 'Ezt: „legyen zs; nat!" egyik kerület sem decretál­hatja egymaga, bár autonomiája határtalan legyen. Éhez egyetemes gyűlés kell. Csak ilyen állapíthatja meg a zsinat idejét, helyét, tárgyait, a zsinati kö­vetek választási módját, stb. Igy, — történt, midőn báró Eötvös, mint egyház- és tanügyi miniszter, a hitfe­lekezetünk részére megszavazott államsegélyt, a ke zei közt levő adatokhoz képest arányosította s ke­rületenként kiosztotta: sorra felszólaltak a superin­tendentiák ezen, az egyház autonómiáját sértő eljá­rás ellen. Minister úr e felszólalásokra nyilvánitá, hogy ingyen sem akarta az egyházi auíonomiát sé­relmesen érinteni: de kénytelen volt ugy cselekedni, mint cselekedett, mert a magy .r haza földén nem talált sem hatóságot, sem egyént, kihez az államse­gély összegét az ev. reform, egyház számára átküld­hette volna; egyszersmind felhívta az egyházkerüle­teket, jelentsék be, mi arányban oszsza ki a minisz­ter az államsegélyt? E kérdésre a superintendentiák hallgatással feleltek. Minister ur ismételte felbivását, határidőt tűzvén ki nyilatkozattételre. A felelettel most is adósok vagyunk. Ennek az lön következése, hogy az államsegély azóta is ós folyvást azon arány­ban osztatik ki s oly módon, a mely ellen tiltakoz­tunk volt: de a mit mi magunk nem valánk képe­sek megszüntetni; mivel a föltett kérdésre egyező választ adni nem lehet, ha a kérdés öt kerület gyű­léseiben, külön időkben tárgyaltatik. Mi conventet akartunk, mely képes legyen ha­tározni, mert tapasztaltuk, hogy közös ügyben külön-külön határozni nem célszerű, sőt épen ve­szélyes lehet. Pl. részemről nem kétkedem kimon­dani, hogy a romániai missió-ügy hanyatlásának, szintén elbukásának, egyik nevezetes tényezői voltak magok az egyházkerületek, melyek, az érdeklett ügyben, egymástól eltórőleg, sőt egymással ellenke­zőleg határoztak. A missio területén levő magyar hitrokon egyházak azon időben historiaijogilag az erdélyi fő consistorium hatósága alá tartoztak; ezt megismerték a tiszántúli s dunamelléki egyházkerü­letek, s ily alapon s e szempontból határoztak ki­sebb-nagyobb eltéréssel. A tiszáninneni kerület a missionariust pártolta s gyámolította, ennek eljárásait helyeselte; sőt bizottságot küldött Komaniába az állapotok megismerése, illetőleg az erdélyi fő consis­torium intézkedéseinek felülvizsgálása végett, oly térre, mely nem is az ő joghatósága alá tartozott; a dunántuli "egyházkerület pedig egymaga megszám­láltatta a miísionariust azon adományokra nézve is, melyek nem az ő kebeléből küldettek a missio javára, és annak számadását elfogadta. Ebből következett, ho^y a missió földén telepedett egyházak s egyének, különböző érdekek szerint hivatkoztak a magyar­honi egyházkerületek különböző határozataira, kiki azon fegyvert forgatva, mely reá nézve előnyös volt. Igy tápláltatott az emésztő tüz; igy idéztetett elő a küzdelem utáoí laukadtság ós kimerültség, — ha. zánkban a missio ügyétől való elidegenedés, ott künn a magyarhoni egyháztól elszakadás és független szabad egyházak alakulása, melyek a magyarhoni egyháztól nem, csak a romániai államkormánytól függöttek. Mi határozatképes conventet óhajtottunk épen az egyes kerületek autonómiájának épségben tartása vé­gett, hogy az önálló superintendentiák autonomicus határozatai más egyh. kerülőt autonomikus határo­zatai által ne semmisittessenek, ne rongáltassanak meg, sem kijátszattassanak, hanem a differentiák <.on­ventileg egyenlittessenek ki. Pl. Egyházkerületüak­nek fenálló határozata az, hogy a gym. tanuló, a ki három tantárgyból gyenge* osztályzatot nyert, az osztályt ismételni tartozik. Ily tanulók már közép tanodáinkból más e.-kerület gymnásiumába menekülnek, hol a gyenge osztályzatokat nem tekintik sekundá­nak, annál fogva ott nem ismételnek, hanem felsőbb osztályba előlépnek, kijátszva s gúnyosan kinevetve a mi autonómiánkat. — Egyházkerületünk, autonómi­ájánál fogva, elhatározta, hogy a papjelöltek, mig valamely egyház őket rendes lelkészül meg nem vá­lasztja, ne ordináltassanak, amint azt a komjáth

Next

/
Oldalképek
Tartalom