Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-14 / 24. szám

kánon is rendeli: a dunántuli kerület pedig, hol szintén a komjátbi kánon van érvényben, ellenkezőleg elrendelte, hogy a lelkészj^löltek a második, vagy papi vizsga alkalmával felavattassanak és lelkészválasztáskora akik ordinálva nincsenek, a kijelöltek közé nem sorozhatók. Ebből az következik, hogy kerületünkből senki a káplánok közül, mert nincs ordinálva, dunántul nem választathatik lelkészül, ellenben a mi gyülekezeteink választhatnak dunántuli káplánt rendes lelkészökül. Egyházkerületünk, autonómiájánál fogva elhatározta, hogy a lelkészjelöltek az első vizsgát a kerületi gyűlés alkalmával tegyék le: ezzel ellenkezőleg a dunántuli kerület az első vizsga fölvételével az egyházmegyéker bizta meg. Igy mi esetleg kénytelenek vagyunk elfogadni az egyes egyházmegyék, által qualiflkált segédlelkészeket is. Egyházkerületünk, autonómiájánál fogva, elhatározta, hogy a lelkészhivatal jelöltjei theologiai tanpályájuk bevégzése után egy év múlva adhatnak segédlelkészi vizsgát, azért, hogy az iskolai tanulmányok felett elmélkedhessenek és iskolában szerzett ismereteiket tanulmányozás által bővíthessék: ellenben a tiszáninneni kerület, autonómiájánál fogva, elrendelte, hogy a theologiát végzett iíjak tanpályájok bevégezte után azonnal letehessék a s. lelkészi vizsgát. Ehezképest theol. collegiumunk növendékei a negyedik évre részben elmennek Patakra, hogy az iskolai év végén azonnal letehessék a kápláni vizsgát. Ily módon ezek pályatársaik fölött egy óv előnyt nyernek, kijátszván egyházkerületünk autonómiáját. — Egyházkerületünk elhatározta, hogy kápláni vizsgára csak az bocsáttathatik, aki a főgymnásiumi osztályokon tűi négy évig foglalkozott a filosofiai és theologiai tanulmányokkal. Történt, hogy körűnkben egy lelkészjelölt, aki csak harmadfólévet végzett négy év helyett, nálunk kápláni vizsgára föl nem vétethetett. Ez elment Debrecenbe, ott letette a vizsgát, s uyert oklevelénél fogva kerületünk egyik nevezetes egyházának lett lelkészévé, — mert honorálnunk kellett a tiszántúli kerület által kiállított oklevelet. Valószínűleg a testvérkerületek minket épen igy terhelnek autonómiájuk megsértésének vádjával. — Igy veri egyetemes egyházunkban egyik autonoinia a másikat, ós egyik kerület, autonomiája igy nem engedi meg, hogy a testvérkerület a maga autonómiáját sértetlenül megőrizhesse! Annyira decentralisálva vagyunk és annyira autonomok, hogy az autonoinia íentartása s megmentése, a sok rendbeli autonomia miatt lehetlenné vált. És aggasztó jelenségül tünedez fel az autonomia megszerzésére irányzott törekvés, miszerint a kerület irányában az egyházmegyék, az egyházmegyék ellen az egyes gyülekezetek, az egyháztanács ellen mindenik egyháztag autonomiát követel saját maga számára. Ily differentiák megszüntetése és az egyes kerületek autonómiájának megmentése, végett ohajtottuk mi a fentebb jellemzett conventet. Csudálatos dolog! A protestantismus leghatalmasabb ellene főhadiszállásáról egységes terv szerint, egy célra concentrice munkál s tömör alakban indítja meg hadait ellenünk : mi töredékekre, szakaszoks apró csoportokra oszlunk, guerilla harcra készülünk! Node ez is taktika ós stratégia! Ez idő szerint még több okunk van kívánni, hogy a mindnyájunkat érdeklő nagy fontosságú tárgyakat együttesen intézhessük el. Erre pedig nem kell más mint akarat; mert ha mi kánonszerti consistorialis rendszerünket zsinat nélkül képviseletivé változtathattuk: a fentebbi átalakítás megtételére is jogosítottaknak érezhetjük magunkat; annyival inkább, mert egy-egy superintendentia autonomiája, ez idő szerint, határtalan; — a zsinaté pedig az 179% t. c. által körülirott ós korlátozott. Valóban, méltán rendeztek elődeink a budai zsinaton egyetemes gyűléseket; méltán respectálták e. kerületeink a conventi határozatokat 1848 előtt. Ezen állásból minket az 50-es évi zavart viszonyok, honunkban egyházunkban egyaránt, zökkentettek ki. És most azt mondó vagyok: Ha soha nem tartottunk volna eddigelé egyetemes gyűléseket: most kellene azokat szükségképen előteremtenünk. Mindegyre több-több ügy tolűl föl, mi együttes tanácskozásra s intézkedésre hí föl. A vallásszabadság kikiáltott elve, mely magában foglalja a szabados egyházalakitást, — a polgári házasság, az anyakönyveknek lelkészi kezekből leendő kivétetése sat., méltó tárgyai volnának a conventnek, mert mindezek nevez tesen meg fogják változtatni az egyházi jelen viszonyokat s a lelkészek állását, munkakörét és javadalmaikat. Yagy talán jobb-lesz mindezekre nézre ötféleképen vélekedni, s intézkedni az öt kerület szerint? Szőnyegen van a tanügy. Tárgyaltatik a középtanodákra vonatkozó törvényjavaslat, következik a jogakadémiák szervezése, az egyetem berendezése, — ily dolgok, melyek mindnyájunkat közösen s közel 48*