Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-31 / 22. szám

igy ad elő *) : „mikor már annyira jutottam vólna, hogy (Joau 3. v. 1. 2.) Nicodemus mödgyára, a Szentséges Romai Anyaszentegyház Cardinállyához, e mostani Esztergomi Érsek Urunkhoz akkori állapattyában, éjjel járnék; egykor asztaláról vévén e kónyvetskét; és valamellyet olvasván belőle mondám, hogy az nékem szópkjnyvetskének láttszik; s jó vólna meg-fordítani, a mi Magyannk is hadd olvasnák. Az-után, a Catholicus Hitre magamat ő Nagysága kezébe hogy adám, s vallám, azon o Naga tettszéséből Béczbe ménék, hogy mégis (mint o Nága szóllott Psal. 44. v. 12.) Obliviscerer populum meum, & domum patris mei; elébbenyi Companiámról feletkezném. Béczben létemben jűve hozzám osztán o Nagának levele, melyben ezeket is írta vala (ez 6 Naga levelét még-mais előadhatom): Prodijt libellus nostri Leonardi Lessij, judicio meo utilissimus; quem'ego Hungaricum habere vellem, & mutti meeum. Visa mihi res digna, in qua D. Vestra elaboraret, & suo nomine, praefixa Epistola dedicatoria ad D. öeorgium Homonnai, in lucem ederet. Rogo itaq; D. Vestram, hunc iaborem non subterfugiat." A munka 1611-ben csakugyan megjelent, és 1612-ben már második kiadást ért. Ez időtájban Veresmarti áttérése helyén, Bécsben, hosszabb ideig tartózkodott, hol 1610-ben az egyházi rendbe vétetett föl. Hazatérve vágséllyei plébánossá lett. 2

) Pázmány pozsonyi kanonokká nevezte ki, azután a bátai apátságot kapta meg 3

) s mint ilyen irta alá az 1629. Pázmány alatt4

) és az 1638.-ban Lósy Imre alatt Nagyszombatban tartott zsinat határozatait ; 5

) és mint ilyen irta egyéb műveit, melyekkel egymásután állott elő. 1638. „Az Igaz Isteni Tiszteletnek Tiszta Tüköré: Melyben világossan és fényessen láthattya ki-ki az Istent, és az Isten Tiszteletinek szakséges-vóltát és, Hol kellessék ezt Istenessen és üdvÜsségesen követni. íratott Egy Isteni Tiszteletnek buzgó terjesztP

je-és Prédikátora által, — Nyomtattak Posomban, M.DC.XXXVIII. Esztendőben." k 8r. 237 1. 4- „Catalogus Summorum Pontificum" latinul sztln 5 1. — Sándor István: Magyar Könyvesház, 29 1. „F. Veresmárti Mihály "-nak tulajdonítja ; ugy szintén Danielik: Magyar írók. Pest, 1858. 372. 1. Minden jel odamutat, hogy ő irta. Budapesti könyvtárainkban is i.z ö müvei közé van osztva. Egy példánya a varasdvármegyei lepoglavai monostorból 1640-ben Petrachich Károlyhoz, ettől egy pálos kolostorba, s onnét Jankowich gyűjteményébe jutott, ki a táblára „Speculam Cultus Veresmarti M.: Tanáchkozás stb. III. kiad. Foson, 1640. a 45 — 47 sztln 1. az ajánló levélben. Autobiographia. Frankinál i. h. II. 85. 3) M, Czinár: MonasteriolOgia. Tom. I. pag. 230. és Rupp Jak.ib': Magyarország helyrajzi története. Pest, 1870. 8 r. 380 1. 4) Carol. Péterffy: Sacia Concilia Eccl. R. Catb. In Hung. Posonii, 1742. T. II. p. 264. és Mich Szvorényi: Synopiis Critico-Historica Decretorum Synodalium pro Ecclesia Hungaro-Catholiea Editotum. Vesprimii, 1807. 8 r. p. 246. B) Péterffy ; Sacra Concilia. T. II. p, 375. Divini, nescitur auctor" irta, most azonban Veresmarti művei közé sorolva létezik a nemzeti muzeumban. Egy másik példánya a magyar tud. akadémia könyvtárába a „Col. Pazmaniani"-ból került; első és utolsó levele hiányzik ; táblájára hibásan van irva: „Nieolai Telegdi Strigoniénsis Canonici Opus Catechetico-polemicum." 1639. „Int) 's Tanító Levél; Melyben A' Régi Keresztyén Hitben, A' Bátaikat ErSssíti Apáturok; (8 sor mottó Bellarminból) Veresmarti Mihály, Posoni Canonok; &c. — Posomban, M.DC.XXXIX. esztendőben." k 8r. XXj 1. Ajanlo levél Pázmánynak, Posomban Sz. Gergely pápa napján 1634. + 9 szn + 298, végén „írtam Posonban, Böjt elö hónak hetedik napján, 1633.a

— Ez a munka igen el van terjedve, mert „seriptum eius stilo Hungarico exaraíum, et omnibus promiseue, ipsis etiam Evangelicis in comitiis regoi diribitum, magnós animorum motus exeitavit". 1

) Egy másik, egykorú nyomtatványban ezt olvassuk e munkáról: „a' mint nyilván mondják, e könyvet (t. i. az Into Tan. Levelet), a' Posoni Országos Gyűlésben, minden kérés nélkül, ő maga (t. i. Veresmarti), sákkal hordatván-fel az ország házához, elol-utól mindeneknek, nevezet szerint penig az Evangélikusoknak, nagy bőven osztogatta, és egész Magyar országot véle be-tőltotte." 3

) E mellett tanű&ágot tesz a számos fennmaradt, ós csakugyan a szerző által ajándékozott példány. A Szabó Károly által az Erdélyi Muzeum-Egylet Évkönyveiben V. 117. említett helyeken kívül, tudtommal megvan még a dunamelléki ref. egyházkerület könyvtárában, hova a „Collegy Soc. Jesu Suepusy" birtokából került; a nemzeti muzeumban nem 2, hanem 3 példányban. A Jankowich példányt egykor a szerző a debreczeni alumnistáknak küldötte; ugyanitt egy másik példány igen csonka, csak a számozott lapoknál kezdődik, címe is hibásan van fölírva: „Veresmarti a Bátaiakhoz Poson 1633." A magyar akadémia egyik példánya címelőző lapjára a szerző ezt írta : „fAdmod \ Re ido D o, Andreae Fabritio, Canonico Posonie 'i, author mittit;" a másikon „Dono Datus P. Jos: Rájnis, Ao 1773." és Dr. Schedel stampigliája, ez a darab a gr. Telekiek Alapítványából való. A tud. egyetem birtokában is két példány van, az egyik címelözöjén: „tPr

0

Talie monasterio, Confrater, author ddt" ; a másikén: „f Hlustrissimae Dominae, D 'ae Christianae Nyári de Bedeg, Excellentissi Domini, Dni Nieolai Eszterhazi, Comitis Palatini, &c. Consorti, author mittit." — Ez ellen a munka ellen írt egy magát meg nem nevező magyar evangelicus hét könyvet, melyek 1657-ben Nagy-Váradon jelentek meg „Jesvita Páterek Titkai" ós „Pápisták méltatlan üldözésé a vallasert" cím alatt. 1640 „Tanáchkozás, Mellyet Kellyen A' Kíil mbW> ') Joannes Ribini : Memorabilia Ecclesiae Avgvstaneae Coiif. in Eegno Hvüg. Posonii, 1787. 8 r. P. I. p. 498. 2) Pápisták méltatlan ülüözese a' vallasert. . . Mitsoda álnok mesterségekkel szokták a' Pápisták az Evangelicusokat a' magok Vallására hajtani, 12 r. 1657. p. 6, 7.