Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-31 / 22. szám

Vallások-Közzel Választani: Melly, Leonardus Lessius, &c. Írásából Magyarrá, Veresmarti Mihály, Baronya-vármegyéből ; Posoni Canonok, &c. által fordíttatott. Es, Elösz r magán, 1611. Másodszor, az Meisner roszszalkodasára rC-vid felelettel, 1612. Harmadszor, azon Tanáchkozás megs. erzésének; és mind háromnak vezet ) Táblájának hozzáadásával; most — Nyotattatott — M. DC. XL. Esztend ben, mindenkor itt Posonban." 8r. Ajánlva „Grof Battyáni Ádám-nak, a' Romai birodalomnak Szentelt Vitézének, Chászár és Király Urunk ő Felsége Tanáchának és Komornikjának, Magyar-országnak a Dunán-túl-lév", részének és Kanísa ellenébe vettetett Végeknek Generalissának ..." mint bátai apátur és canorok Posonban, Szent Mátyás apostol napján, 1635. 25 szn lev. +291 + „Tablája E' könyvetskék Részeinek" 10 lev. A tulajdonos könyvtárak lajstromát adja Szabó Károly, Erd. Múz.-Egyl t\k. V. 118 1. 1641. „Az Eretnekeknek Adott Hitnek Megtartásáról. És az Istennek Adott Hitnek Meg-Tartásáról. Mellyeket Egy Tudós ember Írásából magyarrá, V. M. B. A. P. C. Sz. L. K. K. 0. M. Fordított. — Nyomtatott, K. U. ő. F. Sz. V. P. 1641. Esztendőben." k 8r. 100 + 1 szn. Ez a könyv bibliographiailag a ritkábbak közé tartozik. Tudtommal megvan a nemz. muzeumban 2 péld., t. i. külön, és ósszekötve az Int- Tanito Levéllel, — továbbá a dunamelléki ref. egyházkerület, a tud. egyetem és a magy. akadémia könyvtárában, hasonlókép az Intő Levéllel kötve össze. Müveiről még egy becses adatot szolgáltat számunkra Ferenczy Zsigmond Jakab, ki mint bencés, alkalmasint rendtársai hagyományából tudta, hogy „nevezetes róla, hogy történeti dolgozatainak átnézését egy paunonhegyi jeles magyar benedekire bízta. Hova lett azonban a déré k m ü, nem tudjuk." Veres'narti müvei szellemére nézve Toldy igen helyesen ítél, midőn Keresztűri Pállal teszi össze 2

), mert hittudományi harcaik csakugyan egyenlő erőkkel, s mindkét félről önfeledő gyűlölséggel viseltettek. Ellenben Ribini azt hiszem túloz, midőn szerzőnkről igy nyilatkozik: „in literis ad Bataienses datis, palam adseverare non dubitavit, Romano catholicos consuinmato gaudere jure, Evangolicos, quod essent haeretici, ferro, flamme, aliisque violentis remediis, ad sacra Romana cogendi." 3

) Veresmarti valamennyi munkáján meglátszik a nagy hatás, melyet Pázmány gyakorolt reá. Pázmány valóságos olygarcha a magyarságban, s aki vele érintkezve lép e birodalomba, hatalmába esik s több-kevesebb idő alatt a hozzáalkalmazkodásra kényszerül. Veresmarti gondolkodásmódja és stylusa is nagyjában a Pázmányé, a kettő közt azonkívül, hogy az egyik eredeti, a másik cak *) Ferenczy: Magyar Irodalom és Tudományosság Története. Pest, 1854. 8 r. 99. I. -) Toldy: Magyar Irodalom Története. III. kiad. Pest, 1872. I. 64. 3) Bibini: Memorabilla Eccl. A. C. in Hung. Parj I. p. 498, másolat, — csupán annyi a különbség, hogy míg Pázmány a latint alakítja át rendkívül ügyesen magyarrá, s minden sora teli elmeéllel, finom, de annál erősebb vágással : Veresmarti egyenest a nép nyelvéből és Pázmányból merít, kissé uehézkesebb, s egyébként kifogástalan magyarsága néha a durvaságba csap át. Az elmondottak után nem szorul bővebb bizonyításra1 hogy Veresmartinak Pázmánynyal való azonosítása merő íictio. A müveikben felötlő hasonlatosság mellett, irataik között több olyan lényeges különbséget tapasztalunk, melyet az emiitett írók is bizonyosan észrevesznek, ha valamelyikök egy kicsit jobban belemélyed a két iró munkáiba. Ballagi Aladár. KÜLÖNFÉLÉK. I-Le Grand Vilmos lelkész, a Baselben tanuló magyarok mindég kész segítője, ki a na^ y vagyont, melylyel isten megáldotta, csaknem mind jótékonyságra költötte, s nem hiába viselte az „apó" nevet, mert csakugyan atyja volt minden ügyefogyottnak, május 18-án 79 éves korában elhunyt. Béke és áldás hamvaira! * Boross Mihályt, lapunk jeles munkatársát, súlyos csapás érte szerető neje halálában. A gyászjelentés igy hangzik: Boross Mihály maga és gyermekei : István, Endre ós Ilona nevében, öáv. Zuber Pálné, Zuber Kálmán, Zuber Betta Bosonyi Kajtár Ágostonná, Zuber Gyula és Kolozsvári Sándor szomorodott szívvel jelentik felejthetlen neje, anyjuk, leánya, testvérök és sógorasszonya. Nánhegyeseli Zuber Ilona, f-hó 26-kán reggeli fél hétkor — hosszas szenvedés után — életének 38-dik évében, tüdőszélhüdésben történt hirtelen halálát. A boldogult földi maradványai 27-kén délután 5 órakor helyeztettek be a hosszutemetői családi sírboltba. Az engesztelő szent miseáldozatok csütörtökön, f. h5 28-kán reggeli 8 órakor mutattattak be a Mindenhatónak a fehérvári székes egyházban. Béke lengjen az elhunyt porai fölött s adjon az ég enyhülést a ritka jó nő, a gondos anya, a szerető rokon felett kesergőknek. * Egy hirdetési bizonyitvány. A forrói — abaujmegyebeli — róm. kath. s. lelkész Taplánszky Béla — miután az evang. vőlegényt téritvényadái>ra, a róm. kath menyasszonyt pedig az evang. egyházbini esküvőtől való visszalépé re — eredmény nélkül igyekezett volna rábírni, végre ily hirdetési bizonyítványt állított ki: Quod Mária KoscsŐ in Eccles. Forroviensi ter promulgata fuerit, praesentibus nuncio. Forró, 10. maii. 1874. Adalbertus Taplánszky, Copoerator Forroviensis. Az okmány egy nyolcadrész íven, pecsét nélkül kiállítva, küldetett a fancsali