Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-17 / 20. szám

nevében Nagyméltóságodnak átnyújtani, hogy az azokban kifejezett méltányos és törvényes óhajtásaink a középtanodai törvény megalkotásánál kivánt méltatásban részesülendnek. Meg vagyunk győződve, hogy Nagyméltóságod és a mólyen tisztelt képviselőház azon, országos törvényekkel is megerősitett jogalapot, mely magyarhoni evangelikus egyházunk és tanintézeteink életföltétele, egyházunk sérelmével megingatni s igy egyházunk hiveit lelkiismeretükben aggasztani nem fogja, — sőt inkább módosításaink- és észrevételeinknek a középtanodai oktatásról hozott törvényjavaslatba való felvétele által, azon törvényes jog alapot föntartani és egyházunkat lelkiismeretében megnyugtatni kész lesz. Nazarenus esperes. A nazarénusok, — kik azon bizonyos nonchalance mellett, mely náluk kinek-kinek engedi tenni azt, ami épen neki tetszik, s kik főleg ez okból egyházkerületünkből 30—40 családot évenként kicsábitanak, mult 1873. október havában egyik hitelvők szankcióját ünepelhették a tolnai helv. hitv. egyházmegyén előfordult jelenetben. Nevezett egyházmegye újonnan választott esperese ugyanis beiktatásakor megtagadta az esküt, s mivel 1868-ban t. birónak választásakor szintén ezt tette — azt pedig nevezett lelkészről fel nem tehetem, hogy egyházegyetem által hozott törvény fölé helyezze magát á la római pápa, — nincs más feltevésem, melyből kiindulva ezen autokratikus eljárását megítélni tudnám, mintha feltételezem, hogy krypto-nazarénus. És mórt ne ? ha voltak egykor krypto-kálvinisták, támadhatnak most köztünk krypto-nazarénusok. Nincs is ez ellen senkinek kifogása. A helv. hitv. egyház senkit ki nem közösít. Vagyunk annyira szabadelvűek, hogy a tőlünk elszakadottat egyházunk élő fája egy elszáradt s önmagától leesendő ágául tekintjük, hanem azt már megköveteljük egyházunk keretén belől álló egyéntől, hogy alkotmányunk minden pontját tiszteletben tartsa. Országgyűlési képviselőink, ha meggyőződést változtatva egyik pártból a másikba átlépnek, magokat uj választásnak vetik alá. Ezt igy hozza magával a becsület. Ha a paksi lelkész meggyőződésével ellenkezik az eskü, — melyet püspökünk ós főgondnokunktól kezdve letett minden egyházi hivatalnok, legyen annyi érzéke, hogy szakadjon el nyíltan a hazai helv. hitvallátu egyháztól, s lépjen be — ha neki ugy tetszik, vidékünkön is már nagyban terjedő ama felekezetbe, melynek egyik fő hitcikkét — mint ez a katonai sorozásoknál is ész. lelhető, az eskü megtagadása képezi. Sérteni nem akarván, d3 az eltévelyedettek irányában különben is gyengédségre lévén utalva, vettem föl nevezett lelkész tettének irányadójául meggyőződését. Becsületbeli kötelessége tehát kilépni egyházunkból, ha meggyőződését követve, lelkiismerete tiltja az eskütételt. Ha pedig nem meggyőződésből, hanem azon viszketegtől hajtatva cselekedett, melyről helv. hitvallásunk XYIU : 7 §.-ában ez olvasható : „többet használ az egyházaknak a pásztorok ártatlan egyszerűsége, mint némelyeknek mesterkélt, de dölyfös miveltsége," vagy ha tán hallván valamit azon polgári reform-javaslatról, mely szerint a mai depravált erkölcsök mellett az eskü, mint többé garantiát nem nyújtható bizonyíték a törvénykezés terén mellőzendő lenne: ez esetben nagyot hibázott, tán magasb és a modern eszmék zászlósául akarván feltünn az által, hogy meggondolatlanul anticipálta szabadelvű helv. hitv. egyházunk e tekintetben is minden bizonynyal megteendő intézkedését, ha erre az időt elérkezettnek látandja. Meggondolta-é többször nevezett lelkész tettének minden következményét ? Nem látja-e, hogy ezen tette következtében ugy tünteti fel az esküt rendtartásunkhoz hiven letett egyházi hivatalnokokat, mint a korszellemtől elmaradott, bornírt, szűk látkörü obskúrusokat, kiknek szellemileg setét körében már ezentúl nevezett lelkész, mint a modern eszméktől egyedül körülsugárzott pharósz fogna megjelenni. Ha egyes ember ámbiálhatta volna magának e téren az initiativát megragadni, azon férfiú tehette volna ezt, ki 1871. junius 4-én anyaszentegyházunk örömriadása mellett tette le az ünnepélyes esküt. De tudja ezen férfiú, hogy egyházegyetem által hozott s több század gyakorlata által szentesitett törvény, ugyancsak az egyház egyeteme által módosítható vagy törölhető el. Nevezett lelkész azonban, ki pedig ama férfin saruja kötelékeinek megoldásához sem szerzett még eddig érdemet, magát feljogosítva hitte ily tettre, bár e tárgyban a dunamelléki helv. hitv. egyh.-ker. 1863. iegyzőkönyvének 57. pontja nyilván kimondja, hogy ez mint törvényhozási cselekmény, az egyházegyetem körébe tartozik. Minő arccal fog nevezett lelkész legközelebb a ker gyűlésen azon magas miveltségü világi rend és tisztes esperesi kar gyülekezetében helyet foglalni, mely letett esküjéhez hiven őrködik, hogy egyházalkotmányunk semmi pontban meg ne sértessék. Hogy fog nevezett lelkész esperesi hatáskörében előfordulandó kánon és egyházi rendszabályainkat sértett esetekben eljárni, vájjon mire fog hivatkozni. És ha azon