Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-04-26 / 17. szám

terjesztésének megfelelnének és valóban a szellemi, erkölcsi életre üdvös hatást gyakorolnának. Az én nézetem az, miszerint a meglevő köröket igen nehéz volna reformálni, mivel ezeknek nagy rószökben bennök vannak már nagy számmal azon peték, melyekből kelnek ki a corruptio azon hernyói, melyek minden vedlésök után csak nagyobb pusztítást tesznek az erkölcsi élet, erény és nemes szokások fáján. Ezeket tehát hagyni kell, hadd váljanak bábbá s talán megsemmisülnek hamarabb mint gondolnók, az erkölcsi életben előforduló valamely jótékony zivatar által. De midőn ezeket mondom, épen nem akarom feladni az olvasókörök aszméjét igazi nemes értelmökben. Akarom, hogy legyenek olvasókörök, de ne a családokon kivül, hanem a családokban. Erre nézve alakítsunk a hol lehet egyházi, községi vagy iskolai könyvtárakat, mindegy akármelyiket, a cím nem határoz, mert a cél egy, nevezetesen a miveltséget terjeszteni. ' Értem pedig azt ugy, hogy áldozzon az egyház, vagy község bizonyos összeget egy felállítandó könyvtárra s ugyanerre gyüjtsüuk részvényeseket is, s a bejött jövedelemből hasznos, okos könyveket szerezvén, az olvasmányok kölcsönöztessenek ki az egyes családoknak ugy, mint az általában a kölcsön-könyvtáraknál szokott lenni. Bizonyára a cél, miszerint népünk olvasásra szokjék, az olvasásból hasznot merítsen, sokkal jobban eléretnék igy, mint a mostani — olvasókör cimet hiába felvett — gyttldék által. Tudjuk azt, hogy faluhelyeken általában a családok nagyok, a családfők, nős fiak, sőt gyakran családos unokák együtt laknak, egy családot képeznek. Ezek örömest olvasnának, ha otthon tehetnék, akár lapokat, akár könyveket egyik vagy másik este és ennek sokszoros haszna lenne. Először is a család azon tagjai, kik eddig olvasás cég alatt egész éjszakákon korhelykedtek, otthon maradnának és ez által a családi élet már sokat nyerne, másodszor valóban olvasnának és kicsinyje nagyja résztvehetne benne, mert egy olvasná, a ház többi tagjai hallgathatnák, e mellett a téli estéken előforduló apró szobai munkákat is végezhetnék, harmadszor pedig mindenki figyelmesen olvasván a kezében levő tárgyat, megértené és valódi hasznot merítene belőle s nem terjedhetnének ama kificamodott eszű emberek által — milyenek majd minden faluban, kis városban vannak kisebb nagyobb számmal — ferdén felfogott és még ferdébben közlött eszmék. Az ilyen családi olvasó köröktől várnék valódi üdvöt ós ugy a hírlapi mint a könyvészeti irodalomra hasznot, mert azon költséggel, melyek a most fenálló egyletekre fordíttatnak, a családi olvasókörök részére igen sokkal több lapot, könyvet lehetne szerezni, mivel tudjuk, hogy most helyiség bérlése, fűtés, világítás, szolga, bútorzat ugy felemésztik a jövedelmet, miszerint az irodalomra szép kevés marad. Megengedi a tisztelt olvasó, ha röviden érintem azt is, hogy micsoda irányadó elvet óhajtanék azon könyvekben, melyeket igy a családok kezébe adnánk. Én csak egyet emlitek — miután a többi kellékekről ugy a napi, mint heti sajtóban elégszer volt szó — a rövidséget annyira, hogy ne volna cikk, elbeszélés, értekezés, mely három, legfölebb öt nyolcadrét lapnál többre terjedne. Figyelemmel kisértem ezt a dolgot; egyik vagy másik hívemnek könyvet kölcsönözve ugy találtam, hogy a legkomolyabb cikket is elolvasta, ha rövid volt és minden kérdéseimre a cikkből helyesen felelt, ellenben lett légyen a legkönnyebb olvasmány, beszély vagy épen népmese is, nem olvasta el, ha az hosszura terjedt. Lehet a cikk vagy értekezés népismertető, gazdasági, természettani, természetrajzi, történeti ; elolvassa azt a nép, csakhogy legyen rövid. Miután olvasni szükséges a népnek s igazi mivelt nemzet csak ugy lehetünk, ha az olvasási kedv a nép minden rétegében elterjed, de a mostani olvasókörök nagy része nem felel meg a célnak: igyekezzünk a családi életbe bevinni az olvasást mind lapok, mind könyvek utján. Ha valahol a mai olvasókörök is megfelelnek rendeltetésűknek, az annál jobb, annál szebb, de még akkor sem tartom feleslegesnek a legkevesebbet sem a családokba oltani be az olvasási kedvet. Ha pedig valahol a mai körök vagy semmi szellemi hasznot nem adnak, vagy épen a depravatiot terjesztik, akkor egész erővel munkálkodjunk azon, miszerint ezek megsemmisüljenek és helyettök a családban, a családi életben támadjanak szellemi és erkölcsi hasznot hozó olvasóegyletek. Annál inkább ajánlom pedig ezt, hogy ez által is mintegy kifejezést adjunk ama rég mondott igazságnak, miszerint mig a római egyházi elvből majd mindig a despotia szövetségese, addig a protestantismus elvből igyekszik az emberi nem vezetője lenni az erkölcsi, szellemi szabadság és miveltség pályájáu. Baky István. ISKOLAÜGY. Válasz Bánhegyi István urnák. Bánhegyi ur e 1. 14-dik számában ellenem irányzott cikkéből meggyőződhettem a felől, hogy a nevezett iróval tárgyilagos polémiát folytatni teljes lehetetlen. Ezúttal nem is az a célom, csak azon szemrehányások megvilágítására emelek szót, melyek személyem ellen felhozattak ugyan, de máshoz illenek. Első felszólalása alkalmával e 1. mult évi 46. számában B. ur egyenesen felszólítja az egyház férfiait, hogy szóljanak hozzá a kitűzött tárgyhoz. És midőn ón e felszólításnak engedve, a kérdésre e 1. 51-dik számában egész tárgyilagossággal megfeleltem, most ő utolsó cikkében ugy beszél, mintha ón, cikksorozata megkezdését nem is „várván be", egy teljesen váratlan cikkben emeltem volna szót. Feleletem, melyre mint egyházférfi én is felszólittattam, nem lehetett váratlan, de kellemetleuül hathatott ellenfelemre, mivel kellő világosságba helyeztem