Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-04-26 / 17. szám
röket. Panegyrisek tartattak ez eszme mellett, köteteket tennének ki — ha összegyűjtené az ember — ama felhívások és cikkek, melyek a nevezett köröi* jóságát, célszerűségét, hatását rajzolták és fejtegették. A sok felhívás nem volt hiába, mint meleg eső után a gomba, vagy ama bizonyos hüllő, a rana temporaria, ugy támadtak az olvasókörök egymásután. Alig győzte az ember olvasni, hogy az x-i, y-i, z-i stb. minden szépért, jóért, nemesért lángoló földesúr kezetfogva a hasonló buzgó lelkészszel, tanítóval olvasókört alakítottak és az egylet már helyiséget is bérelt s megrendelt ennyi meg ennyi lapot. Az eszmétől át volt hatva mindenki és buzgalomhiánynyal, restséggel és minden nemestől való visszavonulással vádolták azt a lelkészt, a a ki nem tudott vagy legalább nem igyekezett a divatos köröket megalakítani, azt meg épen elitélték volna, hátramaradottnak, vaskalaposnak, csak bibliával foglalatoskodónak aevezvón, a ki csak annyit mondott volna is, hogy nem kell azzal nagyon sietni, várjunk még egy keveset, nézzük a szomszédban alakultnál az eredményt. Hiszem, hogy nagyon kevés ember volt, a ki csak ennyit is mondott, az meg épen lehetetlen volt, miszerint valaki ezen körök üdvös hatásában kétkedjék — megvallom, én sem kétkedtem, — mert egyszerre hátat fordítottak volna neki az emberek, mint olyannak, a kivel nem lehet okos dologiéi beszélni. Nézzük meg most, hogy mi nemes,- üdvös hatással, mi jó befolyással voltak és vannak a falusi és sok kisvárosi olvasókörök a népre? Feleletem az, hogy ezek üdvös, jó, nemes hatással ugyan nem, hanem inkább voltak és vannak kártékony és romboló befolyással a nép erkölcsi életére igen sok helyen. Valyon nem tulzás-e ezen állitásom ? Nem. Erről meggyőződhetünk, ha figyelemmel kísérjük ezen casinóknak, olvasóköröknek keresztelt időtvesztegető, ferde eszméket terjesztő és nagy részben és igen gyakran munkakerülők tanyájául szolgáló gyüldéket. Én nem mondom, hogy nincs kivétel, nem mondom, hogy nem lehet valahol faluhelyeken is olyan olvasókör, melyben a nép valóban tanul, erkölcsi életét nemesiti és ismereteit bővíti, és amely valóban megfelel az olvasókör szép eszméjének; de állítom, hogy az ilyen ritkább mint a fehér holló és hogy azon képben, melyben egy falusi olvasókör képét festem, a tisztelt olvasó körülbelül ráismer mindazon olvasó- és népkörökre, melyek csak ismeretkörébe esnek. Eajzoljuk az y-i olvasókört, ennek alakulását, múltját, jelenét, s ezt lerajzolva a többit is jóformán leírtuk, mert a falusi és igen sok kisvárosi nevezett körök ugy hasonlítanak egymáshoz, mint a tojás a tojáshoz. Az y-i olvasókör megalakult azon időben, még mikor ezeknek alakítása divat volt. Szervezésében résztvettek a helybeli közbirtokos, lelkész, tanító. De már a lapok megrendelésénél nem egyezett a válaszmány; a lelkész, tanító ismeretterjesztő lapokat és hasznos mulattató könyveket óhajtott, a másik szervező a választmány egy részével csak politikai lapokat. A lelkész, tanitó belátváo, hogy véleményüknek érvényt nem szerezhetnek és más okokból ie, — melyeket nem tartok szükségesnek fejtegetni, mivel minden ily körnél felmerülnek, — visszavonultak, a közbirtokos a választási mozgalmak lefolyván, unalmasnak találta a kört s többé felé sem nézett. De azért a kor nem oszlott fel, vezérek is akadtak s az első szerepet átvették egy a csizmadia mesterséget soha megtanulni nem tudó foltozó varga, egy megyei exhajdu és pár hajdani telkes gazda. Ezek azután meg is jelentek minden nap a körben és vesztegették az időt s azou kívül néha keresték a lapokban azt, ami a legszélsőbb, Iegtulzóbb és ezeket móg félreértve s kificamodott észjárásuk essentiájával feleresztve, várták az estve megjelenőket, kik eleintén valóban ol" vasas végett jöttek a körbe ; de a vezérek unszolására, miszerint nem kell már azt olvasni, olvasták ők és rövid szóval előadják és azután jobb lesz egy keveset kártyázni, borozgatni — félretették a különben is túlzó lapokat. Az olvasás helyett lassankint lett azután az oraculumok gyanánt tisztelt, kificamodott eszű egyének hallgatása és az indítvány második részéDek elfogadása. S az az egyén, a ki csak egy félórára indult a körbe, ott maradt reggelig ; pénze az oraculumok zsebjébe vándorolt, maga pedig komoran, kedvetlenül tért haza, kimerülve az éjszakázás, mértékletlenkedés által, más nap gazdaságának felé sem nézett. Igy terjedt ez napról napra tovább s mind többen lettek olyanok, kik a körbe sereglettek épen nem olvasni, hanem az oraculumok szellem-, erkölcsrontó badar beszédeit hallgatni, kártyázni, időt vesztegetni és gyakran dorbézolni. S az a nép, mely eddig szorgalmatos, takarékos volt s estéit családja körében töltötte, lett dologtalan pazar és élvezeteket családján kívül kereső. Ennek oka, bár lássék csodálatosnak, bár tessék absurdumnak, az olvasókör, illetőleg csak annak keresztelt gyüldevolt, mert addig estéit mindenki otthon töltötte, a korcsmába járás szégyen volt és családos embert nem is lehetett ott látni. Fájdalom ! de ugy van, hogy az olvasókörök épen nem hozták azt az üdvös befolyást, a mit vártunk tőlük, hanem inkább soknak és sok tekintetben romboló hatásuk van ugy a szellemi, mint az erkölcsi életre. Kit okoljunk ezért ? Erre magam sem tudok felelni, mert az olvasókörök eszméje absolute véve nemes, szép, üdvös, jó. Talán, — hogy ugy szóljak, a levegőben benne vannak már a corruptio miasmái épen ugy, mint az epidémiáé, vagy a társadalomban van már ugy benne a depravatio, mint a gyümölcsnek már virágjában a gyümölcsöt megrontó féreg tojása. S akarjunk szépet, jót, nemest, a társadalom ugy alakítja azt magához, hogy a mézből méreg, a balzsamból rák, az erényből bűn lesz. De nem akarok én ezen cikkemben a társadalom általános hibáiról szólni — ugy is teszi azt bőven a uapi s heti sajtó — hanem concret dolgot, nevezetesen az olvasóköröket tárgyalni s ezekn k rombol 5 hatását jelezve, lelkészeket, tanítókat, kik közül bizonyára többen alakítottak olvasóköröket, melyekkel most megelégedve nincsenek, felhívni arra, hogy miként lehetne eme körök depravatioján segíteni, ugy hogy azok a célnak s miveltség