Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-04-26 / 17. szám

röket. Panegyrisek tartattak ez eszme mellett, köteteket tennének ki — ha összegyűjtené az ember — ama fel­hívások és cikkek, melyek a nevezett köröi* jóságát, cél­szerűségét, hatását rajzolták és fejtegették. A sok felhívás nem volt hiába, mint meleg eső után a gomba, vagy ama bizonyos hüllő, a rana tempo­raria, ugy támadtak az olvasókörök egymásután. Alig győzte az ember olvasni, hogy az x-i, y-i, z-i stb. min­den szépért, jóért, nemesért lángoló földesúr kezetfogva a hasonló buzgó lelkészszel, tanítóval olvasókört alakítot­tak és az egylet már helyiséget is bérelt s megrendelt ennyi meg ennyi lapot. Az eszmétől át volt hatva mindenki és buzgalomhiánynyal, restséggel és minden nemestől való visszavonulással vádolták azt a lelkészt, a a ki nem tudott vagy legalább nem igyekezett a divatos köröket megalakítani, azt meg épen elitélték volna, hát­ramaradottnak, vaskalaposnak, csak bibliával foglalatoskodó­nak aevezvón, a ki csak annyit mondott volna is, hogy nem kell azzal nagyon sietni, várjunk még egy keveset, nézzük a szomszédban alakultnál az eredményt. Hiszem, hogy nagyon kevés ember volt, a ki csak ennyit is mon­dott, az meg épen lehetetlen volt, miszerint valaki ezen körök üdvös hatásában kétkedjék — megvallom, én sem kétkedtem, — mert egyszerre hátat fordítottak volna neki az emberek, mint olyannak, a kivel nem lehet okos dolog­iéi beszélni. Nézzük meg most, hogy mi nemes,- üdvös hatással, mi jó befolyással voltak és vannak a falusi és sok kis­városi olvasókörök a népre? Feleletem az, hogy ezek üdvös, jó, nemes hatással ugyan nem, hanem inkább vol­tak és vannak kártékony és romboló befolyással a nép erkölcsi életére igen sok helyen. Valyon nem tulzás-e ezen állitásom ? Nem. Erről meggyőződhetünk, ha figyelemmel kísérjük ezen casinóknak, olvasóköröknek keresztelt időt­vesztegető, ferde eszméket terjesztő és nagy részben és igen gyakran munkakerülők tanyájául szolgáló gyüldéket. Én nem mondom, hogy nincs kivétel, nem mondom, hogy nem lehet valahol faluhelyeken is olyan olvasókör, melyben a nép valóban tanul, erkölcsi életét nemesiti és ismereteit bő­víti, és amely valóban megfelel az olvasókör szép eszméjének; de állítom, hogy az ilyen ritkább mint a fehér holló és hogy azon képben, melyben egy falusi olvasókör képét festem, a tisztelt olvasó körülbelül ráismer mindazon olvasó- és népkörökre, melyek csak ismeretkörébe esnek. Eajzoljuk az y-i olvasókört, ennek alakulását, múlt­ját, jelenét, s ezt lerajzolva a többit is jóformán leírtuk, mert a falusi és igen sok kisvárosi nevezett körök ugy hasonlítanak egymáshoz, mint a tojás a tojáshoz. Az y-i olvasókör megalakult azon időben, még mikor ezeknek alakítása divat volt. Szervezésében résztvettek a helybeli közbirtokos, lelkész, tanító. De már a lapok megrendelésé­nél nem egyezett a válaszmány; a lelkész, tanító ismeret­terjesztő lapokat és hasznos mulattató könyveket óhajtott, a másik szervező a választmány egy részével csak politi­kai lapokat. A lelkész, tanitó belátváo, hogy véleményük­nek érvényt nem szerezhetnek és más okokból ie, — me­lyeket nem tartok szükségesnek fejtegetni, mivel minden ily körnél felmerülnek, — visszavonultak, a közbirtokos a választási mozgalmak lefolyván, unalmasnak találta a kört s többé felé sem nézett. De azért a kor nem osz­lott fel, vezérek is akadtak s az első szerepet átvették egy a csizmadia mesterséget soha megtanulni nem tudó foltozó varga, egy megyei exhajdu és pár hajdani telkes gazda. Ezek azután meg is jelentek minden nap a körben és vesztegették az időt s azou kívül néha keresték a la­pokban azt, ami a legszélsőbb, Iegtulzóbb és ezeket móg félreértve s kificamodott észjárásuk essentiájával felereszt­ve, várták az estve megjelenőket, kik eleintén valóban ol" vasas végett jöttek a körbe ; de a vezérek unszolására, miszerint nem kell már azt olvasni, olvasták ők és rövid szóval előadják és azután jobb lesz egy keveset kártyázni, borozgatni — félretették a különben is túlzó lapokat. Az olvasás helyett lassankint lett azután az oraculumok gya­nánt tisztelt, kificamodott eszű egyének hallgatása és az indítvány második részéDek elfogadása. S az az egyén, a ki csak egy félórára indult a körbe, ott maradt reggelig ; pénze az oraculumok zsebjébe vándo­rolt, maga pedig komoran, kedvetlenül tért haza, kimerül­ve az éjszakázás, mértékletlenkedés által, más nap gazda­ságának felé sem nézett. Igy terjedt ez napról napra tovább s mind többen lettek olyanok, kik a körbe sereg­lettek épen nem olvasni, hanem az oraculumok szellem-, erkölcsrontó badar beszédeit hallgatni, kártyázni, időt vesztegetni és gyakran dorbézolni. S az a nép, mely eddig szorgalmatos, takarékos volt s estéit családja körében töl­tötte, lett dologtalan pazar és élvezeteket családján kívül kereső. Ennek oka, bár lássék csodálatosnak, bár tessék absurdumnak, az olvasókör, illetőleg csak annak keresz­telt gyüldevolt, mert addig estéit mindenki otthon töltötte, a korcsmába járás szégyen volt és családos embert nem is lehetett ott látni. Fájdalom ! de ugy van, hogy az olvasó­körök épen nem hozták azt az üdvös befolyást, a mit vártunk tőlük, hanem inkább soknak és sok tekintetben romboló hatásuk van ugy a szellemi, mint az erkölcsi életre. Kit okoljunk ezért ? Erre magam sem tudok felelni, mert az olvasókörök eszméje absolute véve nemes, szép, üdvös, jó. Talán, — hogy ugy szóljak, a levegőben benne van­nak már a corruptio miasmái épen ugy, mint az epi­démiáé, vagy a társadalomban van már ugy benne a deprava­tio, mint a gyümölcsnek már virágjában a gyümölcsöt megrontó féreg tojása. S akarjunk szépet, jót, nemest, a társadalom ugy alakítja azt magához, hogy a mézből méreg, a balzsamból rák, az erényből bűn lesz. De nem akarok én ezen cikkemben a társadalom általános hibáiról szólni — ugy is teszi azt bőven a uapi s heti sajtó — hanem concret dolgot, nevezetesen az ol­vasóköröket tárgyalni s ezekn k rombol 5 hatását jelezve, lelkészeket, tanítókat, kik közül bizonyára többen alakí­tottak olvasóköröket, melyekkel most megelégedve nincse­nek, felhívni arra, hogy miként lehetne eme körök depra­vatioján segíteni, ugy hogy azok a célnak s miveltség

Next

/
Oldalképek
Tartalom