Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-11 / 2. szám

177. (Ők tiszteletre méltó és figyelmes álmot küldöttek és ő meghallá az istenek bölcseségét). 178. Midőn az ő Ítélete végre volt hajtva, Bel felment a hajóba ; 179. megfogta a kezemet és kivitt, engemet 180. kivitt, nőmet oldalam mellé hozta ; 181. megtisztította az országot; ő szövetséget állított (s elfogadta a népet 182. Sisitnek és a népnek jelenlétében. 183. A mikor Sisit, az ő neje és a nép elvitettek, hogy az istenekhez hasonlók legyenek, 184. akkor Sisit egy távoli helyen lakott, a folyamok torkolatánál). 185. Elvittek engemet, ós egy távoli helyen, a folyamok torkolatánál leültettek." (Folyt, következik.) BELFÖLD. Nagytiszteletü szerkesztő ur! Szoktunk mi néha egy meghitt barátommal a Prot. Egyh. és Iskolai Lap egyik s másiK cikke felett bizalmas szóváltásba ereszkedni. — Igy történt legközelebb, hogy a mint a nevezett lap m. é. 52. számában megjelent Nagy János barsi esperes ur „Szíves kérelme" a dunántuli püspökválasztás tárgyában, s nagytiszteletüséged az e kérelmet kisérő soraiban kijelentette, miszerint lapjok a napirenden levő püspökválasztás napjaiban egészen semleges állást foglaland el: az én barátom, teketóriás üdvözlés helyett, e komoly megjegyzéssel lép be egy reggel hozzám: „Sajátságos egy ember biz az a ti Ballagitok. Ő mást nagyhirtelen vádol következetlenséggel: maga pedig ugyancsak hevenyében, csaknem ugyanazon hasábon, ellenmondásba esik önmagával. Közzéteszi lapjában N. J. szives kérelmét lelkész barátaihoz s az egyházakhoz, hogy őt — azon okon, mert, mint távol lakó, a pápai főiskola felett püspöki közvetlen felügyeletet nem gyakorolhatna, — hagyják a szavazásnál figyelmen kívül. (Az az: hogy szavazzanak a közvetlen felügyeletet gyakorolható püspökre, a pápai lelkészre. ) Továbbá kilátásba helyezi, hogy a többi esperesek is, ugyanazon érdek tekintetéből, melyet a barsi esperes ur nagylelkűsége indokául felhoz, készek lesznek a választás terén a közvetlenül felügyelhető püspökjelölt útjából kitérni. S ezek után siet kijelenteni, hogy lapjukban sem az egyik, sem a másik püspökjelölt mellett, vagy ellen, már hozzá több oldalról beküldött, vagy beküldetni ígért, nyilatkozatokat nem közölheti." „Hát ebben áll a ti tenyereteken hordozott Ballagitok semlegessége, hogy a barsi esperes szabadon informálhasson a Prot. Egyh. és Isk. Lap olvasói között a pápai főiskola felett közvetlenül felügyelhető püspökjelőlt mellett, másnak pedig senki fia mellett, vagy ellen, se szabadjon mukkannia sem ? — Értem. Adjon Isten az ily semlegességnek jó éjszakát!" Nem érezve magambam erőt, képességet barátom alapos megjegyzésének eligazítására, beküldőm azt Nagytiszteletüségedhez, hogy egyrészről a vidéki hangulat felől kellőleg tájékozódhassák, másrészről pedig magát a szükséghez képest igazolhassa. Csak azt ne méltóztassék aztán mondani, hogy : „ugy van lapom a kezemben, mint sáragyag a fazékas kezében ; ugy kezelem, a mint én akarom," mert ezzel az én megjegyzést tevő barátom — a mennyire ismerem — megelégedni nem fog. — Tisztelettel Nagytiszteletüséged iránt, 1874. jan. 2. V e r a x, a „Korteskedés Dunántul" cimü, nem közölhetőnek jelentett, cikknek irója s visszakérője. Verái ur barátja, amint nyilatkozatából látom, azon eszes emberek közé tartozik, akikről a magyar ember azt szokta mondani, hogy „átallátuak nem csak a rostán, hanem a szitán is" ; azonban most az egyszer mégsem látott jól, egyszerűen azon okból, mert nem ismeri közelebbről a lapszerkesztői viszonyokat. Köztudomás szerint a hatóság irányában a szerkesztő mindenről felelős, ami lapjában megjelenik, akár meg van az író nevezve, akár nem, akár egyetért szerkesztő íróval, akár nem. Máskép áll a dolog a közönségre nézve, ahol különbség teendő az iró által aláirt cikkek és az olyanok közt, melyeknek vagy épen semmi aláírások, vagy álnevek alatt jelennek meg. Az aláirt cikkekért a szerkesztőt a közönség csak második sorban teszi felelőssé, s csak is annyiban, hogy mért nem te'.te jegyzetbe azt, amiben véleménye az íróétól eltér; ellenkezőleg az alá nem irt vagy álnevű cikkekért a közönség a felelősség egész súlyát a szerkesztőre veti, és az azokban nyilvánított véleményt a szerkesztő véleményének tekinti. Ezekre Verax ur barátja természetesen nem gondolt, valamint arra sem gondolt, nem is gondolhatott, hogy a Nagy János nyilatkozatára tett megjegyzésünk a többek között épen Yerax urnák is szólt, kinek egyik superintendensi jelölt ellen irt és hozzánk vagy 3 héttel ezelőtt beküldött cikkét nem adtuk ki. S miért nem adtuk ki ? egyszerűen azért, mert akkor egy „Augur" aláirásu más cikket is kell vala kiadnunk, mely egy másik superintendensi jelöltet ránt le ugy isten igazában, az elébb érintett mellett pedig meleg panegyrist tart. Mit gondol Verax ur, ha én azokat az egymással homlokegyenest ellenkező cikkeket, melyekért mint pseudonym aláirásuakért magunknak kell vala az evictiót elvállalnunk, kiadjuk, mit mondott volna akkor az ő barátja és mit mondhatott volna teljes joggal? S kérdem: lehetett-e azon körülmények közt mást nyilvánítanunk, mint amit nyilvánítottunk ? S lehetett-e az alkalmat 4