Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-11 / 2. szám

meg nem ragadnunk, hogy az eszközökben nem válogató korteskedés ellen, mint amely ez esetben egyenesen egyházunk rontására szolgálandna, szavunkat emeljük ? De utóvégre is — ellenvethetne Verax ur — igaza marad az én barátomnak, hogy Ballagi, midőn Nagy János lemondását az indokolással együtt kiadta, capacitáltatott egy irányban, midőn pedig az én cikkemet ki nem adta, az ellen irányú capacitálás előtt az utat bevágta, s igy pártállást foglalt épen akkor, midőn nyilatkozatában azt erősité, hogy lapja ez ügyben semleges állást akar foglalni. Ámde lássuk, ugy áll-e csakugyan a dolog. Azt hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni, hogy Nagy János ur nyilatkozatát ki kellett adnunk. Ki is adtuk, és utószóban megdicsértük a körülményekkel számoló férfias határozottságot, felkérvén egyúttal a vele egyforma körülmények közt levőket hasonló eljárásra. Tegyük fel már most, hogy Yerax ur, kire — bevallom egyenesen — fölkérésemmel első sorban céloztam, szavamnál fog és beküld hozzám egy nyilatkozatot más indokolással, más egyéniség érdekében capacitálva, én akkor önsaját kijelentésemnél fogva kötelezve vagyok nyilatkozatának helyet adni, s akkor mi értelme marad Yerax ur barátja elmés vádjának ? Csak a vak nem látja, hogy felszólalásunknak egyéb célja nem volt, mint az, hogy meggátoljuk a névtelen vagy álnevű személyeskedéseket és piszkolódásokat, melyeknek ezentúl is lapunkban helyet nem adni elhatározott szándékunk. Külföldi egyház és iskola, A svájci társadalmi élet segélyezési köréből egy élethű képet hoznak az „Ellenőr" közelebbi számai Zimann János tollából, mely oly megragadólag s lélekemelőleg tünteti fel a helvétáknak nemes humánus szellemét. Elbeszéli a többek között, hogy midőn a 4—5000 lakossal biró G 1 a r u s városa leégett, mily nemes s tevékeny buzgalmat fejtett ki a kis Svájc lakossága, hogy glarusi polgártársainak szerencsétlenségét lehetőleg enyhitse. Bázel város iskolás gyermekei —• mondja a cikk — 30G0 frank 90 centimot adakoztak. A zürichi Pfaffikon község gyermekei gyümölcsöt gyűjtöttek s egész teli hordókat küldtek glarusi testvéreiknek azon biztatással: A jó isten óvni fogja őket sok ezer segélyre kész gyermeknek és azok imáinak segélyével. — Egy leányiskola adományát ezen szavak kíséretében inditá útnak: Gyermekszivek is részt vesznek mások szerencsétlenségében. Mellőznöm kell számos szép példáját a gyermek jótékonysági nyilatkozatának, csak azt kell még megjegyeznem, valahányszor valamely községet baj ér, a gyermekek a gondoskodás és figyelem különös tárgyát képezik, azokról a legjobban gondoskodnak, tudván azt, hogy ezek a jövő társadalom csemetéi. Ez okból már néhány nap mulva a veszély után, küldöttság ment Zürichből Glarusba, annyi gyermeket hozandó onnét ápolás és gondos nevelés végett, mennyi csak jöhet. Egy glarusi lelkész vezetése alatt 50 gyermek jött Zürichbe, hol körülbelül 30 marad közülök ; külön iskola rendeztetett számukra, melyben két tanítótól nyertek naponta oktatást; a többiek más városokban találtak hü ápoló szülőkre, kölönböző intézetek és magáncsaládok dijnélkül ajánlkoztak minden oldalról ápolás alá venni a szerencsétlen gyermekeket. Eddig csak azon segélyezésről volt szó, mely készpénzben történt, ezenkívül azonban igen nagy mennyiségben folyt be a segély élelmiszerek, ruházat, bútorzat és más eszközökben. Már szombaton este, midőn a tüzfecskendők teljes müködésökben voltak még, egész vonatok érkeztek terhelve élelmiszerekkel. Minden vidék elküldé terményeit, minden ház a nélkülözhetőt sőt nélkülözhetlent, mert tudták, mily keveset lehetett megmenteni, mily sokan veszítették el mindenüket. Sehaffhausen 2200 pint bort, Chur 17 mázsa kenyeret küldött azonnal, ennyit lehetett rögtön venni; 12360 köb- öl fával segélyezte Graubiinden kanton Glárust, Zürich város 30 családot teljesen felszerelt ágygyal vagy egy fehérneművel teljesen ellátott ruhaszekrény nyel látott el. Bázel 24 családot egy ágyszékkel, a hozzátartozó teljes ágy és fehérneművel, 14 család pedig hasonlóan Glarusban s igy 66 család lett a legszükségesebbekkel ellátva, többnyire a jobb módii középosztályból. A küldött különböző dolgok mennyiségéről fogalmat nyújthat azon körülmény, bogy bár tíz alkalommal hosszabb szünetek után osztattak ki a tárgyak, ugy hogy minden nélkülöző személy több rendbeli ruházatot kapott, végre még sem lehetett kimeríteni a gazdag raktárakat, s azért nehogy különösen a ruhanemüek romlásnak induljanak, kénytelen volt a segélyző bizottmány a kanton községeinek szegényügyi bizottmányai közt 1969 téli felöltőt, 1500 nyári felöltlőt, 504 frakkot 1480 könynyü felöltöt. 3190 nadrágot és 3390 mellényt kiosztani, hogy ezen tárgyak jelentkező szegényeknek adassanak át. Mindent összevéve két millió százötvenhatezer nyolczszáz kilencvenkét frank és 32 centim készpénz szeretetadománynyal segélyezte a kis svájci szövetség a tűzvész által elhamvasztott ezen kis várost, és tízezer mázsánál többet szállított a vasút élelmiszerek és más mindenféle szükséges eszközökben a szerencsétlenség által sújtott városba. De a szeretett hazától távol 1200 mértföldnyire lakó svájci sem feledkezik meg hazájáról, az amerikai uj Glarusból 6000 frank érkezett nem sokára a veszély után. Mit láttunk ezen képen a svájci segélyzések köréből? Az egész társadalom felkelését egy a szerencsétlenség által sújtott város fölsegélésére. Itt szerepelt a gyermek, ifjú és öreg, a gazdag és a szegény, a katona és a polgár, az állam és az egyház, egyesek és egyletek, munkás és cseléd, szóval a társadalom minden alkotó elemét eleven mozgásban, élénk tevékenységben láttuk közreműködni, igazi öszhangzatos társadalmat láttunk. Pedig senkise hitegesse magát, hc.gy a köztársaságban nincsen