Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-04-26 / 17. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és El ö ti zetési clij : Hirdetések dija Kiadó-Hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, első emelet, Helyben házhozhordással s vidékrepostai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij Észrevételek Szekeres M. ur „Quousque" cikkére. (Vége.) Hasonlítsak már most össze ezen említett pesti e.-megyei határozat intézkedését, a tanárfizetések körül fennálló gyakorlattal: s indokolva látjuk a tanárikar részéről időnként előtörő panaszokat. lm szükségesnek, korszerűnek látszik, hogy a lelkészeknek legutolsója, a képzettség, tevékenység tekinteté ben leggyengébbje is legalább 1200 fttal s lakással dijaztassék: a tanároknak pedig a legelseje, a legkitűnőbbje is aligha van igy díjazva hazai, vagy legalább a Királyhágón innen levő protest. egyházunkban, s ha van is — kivételképen — legfeljebb igy van díjazva, holott a lelkészi állomások között nem kevesek az olyak, melyek ezen megállapított minimumot messze túlhaladják. — S ha ily hátrányban vannak a tanárok már a prot. lelkészekkel is szemben, felesleges mondanom, hogy minőben vannak a más pályán levő iskolavégzett emberekkel, legalább ezeknek esak kissé is jelesebb, munkásabb tagjaival. De hát azért még sem kell örökösen nyugtalankodni, — kaphatom igen sok helyről válaszul, — a mennyi fizetés a tanári hiványban igértetett, az megadatik, sőt az időnként 2 — 300 fttal emel tetett is, és utoljára is, a ki nincs megelégedve, mondjon le, akad helyébe más. Teljesen igaz. S egyikért ezért emlitém mindjárt cikkem elején, hogy én nem személyekért, nem egyes tanárokért emeltem fel szavam, hanem a tanügyért. Magukkal az egyes tanárokkal könnyen megszámolhatnak, könnyen végezhetnek az iskolatartó testületek. Egyes emberekkel szemben mondhatja az illető testület: vagy elégedjél meg a szegődött bérrel, vagy keress jobbat. S szerintem is egyéni érdekből nagyon kevés oka van a tanárnak, kivált az olyannak, ki még nem őszült meg az egyház szolgálatában, panaszkodni. Mert vagy ér az a tanár — tekintve képzettségét, munkálkodási buzgóságát, az által i felmutatott sikert, — a díjul nyert 800, 1000, 1200 forintnál többet, vigy nem. Ha nem, akkor köszönje meg, hogy az egyház felvette szolgálatába, s hogy ezt a szerény de biztos fizetést is élvezheti. Ha pedig többet ér, ha érez magában képességet, munkakedvet, nagyobb anyagi jutalomra méltót, akkor menjen, keressen magának más munkakört, van most hála istennek a képzett munkás előtt elég; ha pedig még sem megy, hanem az egyháza s a tanügy iránti buzgósága őt mégis ezen körhöz s ezen pályához kapcsolják, akkor fizetése csekélysége ellenében keressen s leljen kárpótlást önbuzgóságában s azon öntudatban, hogy ő nem csupán bérért, hanem ügyszeretetből, őszinte lelkesedésből fáradozik. Ez a nemes tudat kétségkívül felér több száz forintnyi fizetés-felemeléssel. Igen! az egyes emberek száját könnyen be lehet dugni szerintem is. De nem oly könnyen hallgatnak el azok, kiket nem az egyének, hanem maga az ügy érdekel. Hova fognak alásülyedni — kérdezi nem egy aggódó kebel — csak egypár évtized alatt is, az egykor oly jó hirben állott, s egyházunk részére az egész nemzet tiszteletét, háláját kiérdemlett protest. iskolák, ha a kissé tehetségesebb embereink legfeljebb a káplánság keserű kenyere elől menekülve foglalják el a tanári széket azon kitűzött szándékkal, hogy ezt mihamarabb valamely jó középszerű, ha mindjárt félreeső, s a magasabb szellemi működésre, tudományos továbbképzésre vajmi kevés tért engedő falusi lelkészkathedrával, 33